Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-23 / 43. szám
evangélikusok lapja 349 1927. A kcrdcs az, hogy komolyak-e azok a lépések, amelyek az utóbbi években a Krisztus egyházának egysége érdekében tétettek. Ha igen, akkor be kell látni, hogy amíg hitbeli egység nincs, addig semmiféle tanácskozás nem vezethet eredményre. Az egyház egysége nem valósítható meg, ha nincs megáHapodás abban a tekintetben, hogy mi az egyház, és mi kívántatik meg annak egységéhez. Énnek tanbeli meg- formulá/ása nélkül nem értjük meg egymást, mindegyikünk mást ért a mondott szavakból. Talán egy időre, s bizonyos pontokon közeledünk egymáshoz, dl utána, vagy másutt annál inkább eltávolodunk egymástól. Ha mindegyikünk másfelé sandít, mint amerre menni látszik, nem találkozhatunk. Az Ágostai Hitvallás a VII. cikkben az evangéliom alapjára épiti az egységet. Elfogadjuk-e az evangéliomot közös alapnak? Ha igen, akkor kérdeznünk kell, hogy vájjon a Szentirás, a Jézus Krisztus evangélioma annyira érthetetlen-e, hogy annak alapján a megegyezés lehetetlen? Szabad-e az evangéliomot megvádolni azzal és lekicsinyleni azzal, hogy annak az alapján egyenetlenkednek egymással a keresztyének? Nem nyilvánvaló-e, hogy a hiba egyesegyedül az emberekben keresendő, az. egyház tagjaiban, akiktől ma is azt kérdi Krisztus: Quo vadis? Hová mégy? Az Ágostai Hitvallás azt tanítja, hogy- a Bibliában benne van az evangéliom igazsága mindenki által felismerhető módon. Senki sem tagadhatja, hogy Luther megtalálta az evangéliom szivét. Az egész protestantizmus az ő te’- fedezésén alapul. Luther nélkül nincs reformáció. Ha a keresztyének komolyan keresik az egységet, annak fundamen tornát a VII. cikkben találhatják meg. Ha ezt nem fogadják el. mit tesznek helyébe? Erre még nem adott választ senki. Jegyzet. Urmánczy Nándor a Pesti Hírlap október 13-iki számába vezércikket irt a római pápának Romániával kötött konkordátuma azon intézkedéséről, amely szerint a Szent László által a'a- pitott nagyváradi r. kath. püspökség beleolvadva a százesztendős szatmáriba, megszűnik, ellenben a bukaresti r. kath. püspökség metropoli a lesz, s egyházmegyéjét Csikmegye és Három- székmegye csatolásával nagyobbltják, Kolozsvárt és még valahol pedig gör. kath. püspökséget állítanak fel. Mindez a román diplomáciának a magyarokkal szemben elért sikere. Csíknak és Háromszéknek egyházilag Bukaresthez való csatolásával az erdélyi róm. kath. státus érzékeny veszteséget, ha ugyan nem halálos sebet kap. A nagyváradi püspökséggel a magyar történelemnek egy darabját fektetik koporsóba. Nem his/em, hogy a magyar r. kath. klérus ne mozgatott volna meg minden követ, hogy a Romániához csatolt magyar r. katolikusok ellen intézett kegyet'en merényletei megakadályozza. Magyar nemzeti szempontból, magyar jövőnk kialakulására mélyen lesújtó és végte énül fájdalmas, hogy a Vatikánnál a magyar klérusnak úgyláts/ik semmi befolyása nincs és igy a magyarság érdekében semmit* sem tehe. ott, ahol hivatva volna tenni. Érdekesek Urmánczynak e sorai: Egy bizalmas értekezleten az oláh kon- kordálum gyalázatos rendelkezései h szóba kerültek. Izzó hangulatot, tüzes kifakadásekat, erős elkeseredést váltott ki a kérdés tárgyalása. A Rómától való elszakadás és a magyar egyház megalakítása is szóba került. És nem akadt senki, aki ellene nyilatkozott volna. Csak egyetlen meggondolás tartott vissza a kérJés további érlelésétől. A nemzet mostani szerencsétlen helyzetében óvakodnunk kell minden o yan lépéstől, mely újabb ellentétet támasztana közöttünk . Rilkéi Ferenc: Debrecentől—Pannonhalmáig. (Megértést kereső irús protestáns testvéreinkhez. Székesfehérvár. 11127. 292 I. Ára 4 pengő.) (Befejezés.) Idé/i egész terjedelmében Luther egész ki- fakadásait a pápa ellen. Kár ezeket isméte.ni. Mi evangélikusok ezt nem* tesszük és Luther erős mondásait nem követjük; mert nekünk szabad észrevenni a hibákat a hit e héroszánál is nem is akarta, sőt tiltakozott az ellen, hogy őt kövessük — csak a Krisztust követhetjük. Azután hosszan tárgyalja Luther fejtegetéseit a szabad akaratról. De nagy mestere ürisar után haladva szavakba kapaszkodik, hogy abszurdumokat mutathasson ki a nagy mesternél. Luther a szabad akarat tagadásává azt akarta kimutatni, hogy a/ ember önerejéből nem képes a Krisztusban hinni és üdvözölni, szüksége van a szt. Lélek kegyelmére. Ezt tanította Pál ap., Augustinus is. L)e hát mit beszélnek szabad akaratról azok, kik Loyclával vallják, hogy a keresztyén ember kötelessége, ha valamit fehérnek lát, de az egyház arról azt mondja, hogy fekete — ő is köteles azt feketének tartani. Hcsszadalmasan magyarázza B., ürisar nyomán Luther nagy tévedését a jó cselekedetekről szóló tanításban. Luther csak az igazi jó cselekedetekre akarta ismét irányitan az emberek ügyeimét ügy, mint annak idején Krisztus ostorozta a farizeusokat, hogy tizedet adnak a köményből, kaporból és elhagyják a nehezebb*
