Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-09-18 / 38. szám

mélyiségének a hatását, toborzó és összetartó erejét bebizonyítani. Baj és panasz másutt is van. A r. kath. országos zenekongresszuson mondták, hogy hölgyeik lealacsonyitónak tartják a kóruson való szereplést, mivel nincs elég r. kath. öntudatuk. Ma. már másként van náluk. A karnak szegényebb tagjai, akik a temetéseken is részt vesznek, dijazásra is igényt tarthatnak. Követésre méltó dicséretes példa, hogy Pápán gyülekezeti ének- és zenepártoló egyesület is van.

Az előadható karénekeket, korátokat, mo- tetteket stb. az énekesek zenei képzettségéhez mérten kell megválogatni. Jól bevált intézménye volt a dunántúli ének- és zenepártoló egyletnek, hogy a nagy ünnepekre litografált karénekeket küldött szét a gyülekezeteikbe. De arra kell törekedni, hogy ne csak karácsonykor, hús- vétkor, hanem lehetőleg minden vasárnapon is megszólaljon az énekar. Dicséretképen említem meg, hogy a soproni templomban, melynek Altdörfer Viktor személyében kiváló művészkarmestere van, igen sünien zendü'inek fel Bach Sebestyén koráljai s mellette Haendel, Mendelssohn, Rheinberger vegyes karai. Itt Bach zenéje elég nagy tiszteletben áll. Egyházi ünnepélyeken Bach orgonaművei is sokszor kerülnek előadásra. Ez évben is volt egy tisztán Bach műveit előadó u. n. Bach-hangverseny az evang. templomban. A városi gyülekezeteknek e helyen is figyelmébe ajánljuk vallásos estékre és egyéb ünnepélyekre evang. egyházunk két nagy zenehéroszának, Bachnak és Haendelnek műveit.

Kindler Mihály soproni tanító 1914. a jénai pedagógiai tanfolyam hallgatásával a német Po- saunenchor, az egyházi fúvós zenekarok tanulmányozását is egybekötötte s itthon is nyomban meghonosította. Bethelben szerzett tapasztalatairól egy kis értekezést is irt s a reformáció jubileumán az ősi Eggenberg-ház udvarán tartott istentiszteleten orgona helyett már ez a fúvós zenekar kisérte a gyülekezet énekét. S alkalmas helyeken máskor is fellépett. Egyes gyülekezetekben talán ilyenek alakítására is meglehetne nyerni az ifjúságot.

Elsőrendű követelmény azonban, hogy maga az orgona legyen jó és a kisebb leányegyházak legalább jó harmoniumot szerezzenek be. Ezeknek is jó tanáccsal szolgált és árkedvezményeket eszközölt ki az Ének- és Zenepár- pártoló Egylet.

III.

Az énekvezetőkre, orgonistákra és karmes- I erekre vonatkozólag is vannak óhajtásaink. Mindenekelőtt a tanítóképzőben legyen a zeneoktatás, a kántorképzés eléggé alapos, kellő heti óraszámmal s az ének és orgonálás mellett a kisebb énekkarok vezetésében való jártasságra is terjedjen ki.

Évekkel ezelőtt Kapi Gyula igazgató és Altdörfer Viktor orgonaművész a soproni tanítóképzőben magasabb kántorképző és karmesteri tanfolyamot rendeztek. És volt is eredménye, jó zenészek kerültek ki belőle külön oklevéllel. Ezt kellene megismételni most is Budapesten vagy Sopronban.

A milleniumi év táján Budapesten a m. kir. Zeneakadémiának sőt a Nemzeti Zenedének is volt külön egyházi zenei szakosztálya Szantner é s Robicsek tanárokkal. Vájjon ez csak r. kath. alapitvány-e? Nem vehetnének-e részt azon protestáns tanító és kántor jelöltek is? (Azóta, amint halljuk, szervezve van már az egyházi zene protestáns szakosztálya is. De bővebb tudósítást erről nem vettünk.)

És az életbe már kikerült jelesebb zenetani- tóink számára is nem lehetne-e, miként a másik egyház teszi, időnként egyházi zen ei tanfolyamot rendezni a szünidőben? Ilyenek útján lehetne beavatott öntudatos zeneművészeket nyerni egyházunk számára, akik megértenék, hogy micsoda jelentősége volt és van a protestáns egyházi zenének, egy Bach és Haendel alkotásainak, az általános zenetörténetben és egyházi életben. Mert nem furcsa-e az, hogy a róm. kath. zeneművészek 1897. évi budapesti országos hangversenyén Szantner belvárosi karnagy Sebestyén E-dur fúgáját játszotta; Párisban a Notre Dameban Bach előjátékait orgonálják, Budapesten a reformátusok, sőt világi ének- és zenekarok is Bach Máté-passióját ad|ák elő és nálunk oly ritkán és kevés helyen hangzik fel a nagy mester zenéje. A fővárosi Bach-kóms megalapítása meghiúsult. Elsőben is a vezetőknek van szükségük! behatóbb, mélyebb hymnológiai ismeretekre.

Németországban szokásban vannak az időnkénti Kirchengesangsverein tage, az egyházi zenészek nagy gyűlései. Itt teszik meg javaslataikat az egyházi zene felvirágoztatására. Hazánkban is a r. kath. egyházi karnagyok 1897. tartották meg Bogisich Mihály c. püspök elnöklete alatt első országos értekezletüket felolvasásokkal és nagyszabású hangversenyekkel összekötve. Bizony sok volt ott is a baj. Elhangzott a »crassa ignorentia« vádja s almit a kassai Konrády Lajos hittanár a nagy zenés- misék hangászairól, a kóruson történő jelenetekről elmondott, az már szinte egy igen csípős humoreszk erejével hat. De a jeget megtörték, sok fontos zenei kérdést megtárgyaltak, a külföld mintájára megalapitották a Magyar Cecilia Egyesületet s azóta egyházi zenéjük jóval nagyobb fejlődésnek indult.

A német protestánsok egyházi zenei konferenciája ezt jóval megelőzte. Nem kellene-e nekünk is a jó példát követni s valamely jó alkalommal egyházunk jelesebb zenészeit, akik hála Istennek, még vannak jó számmal, ilyen országos értekezletre összehívni, melyen értekezések, viták, javaslatok hangoznának el és volna egy magasabb színvonalú egyházi hangverseny is a protestáns zeneművészet bemu