Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-04 / 36. szám
1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 283 olvan kompromisszumos formulákat, amelyekhez valamennyien, vagy legalább is s.ikan közülünk hozzájárulhatunk. Ámde ezek a formulák értéktelenek, ha azok a nagy egyházközössegek, amelyekhez tartozunk, nem tudják bennük inegtalá’ni hitüket és igazságtartalmukat. A létesülő formulákhoz való hozzá árulásunknak tehát csak annyi értéke lesz, amennyiben csakugyan a mögöttünk álló egyházak nevében szólhatunk. Kérjük azért a Szentlelket, hogy ennek a zsinatnak magasztos órája ne találjon bennünket szükkeblüeknek, hanem széles látóköriick- nek, ne civakodóknak, hanem békességre igye- kezöknek, ne becsvágyóknak, hanem nagy fe lelősség tudatosainak, ne kishitüeknek vagy éppen hitetleneknek, hanoin hittel és Isten bölcsességével beteljesedetteknek. A papságról. — A lausannei konferenciából. 1. Megál'apitjuk, hogy a) a papság Istennek a Kris/tus és az ő egyháza által adott ajándéka, mely az egyház létének és helyes életének lényeges kelléke; b) a papságot örökre a Krisztus és az ö Lelke hitelesíti és létesíti is igazában; c) a papság hivatása az, hogy az evangélium prédikálása és a szentségek kiszolgáltatása által az embereknek a Krisztus üdvözítő és megszentelő ajándékait osztogassa; d) egészben vagy részben a papságot illeti a kormányzás és az egyház fegyelmezése; e) azokat az embereket, akik papságra szánták magukat, -és akiket a Szentlélek elhívott, az egyház pedig elismert, az ordinálásban imával és kézfeltétellel bocsátják ki az ő szolgálatuk végezésére. 2. A kér. közösségek némelyikében, melyekre a történe’mi élet folyamán a keiesztyén- ség oszlott, a papságnak, részint az egyes közösségek körülményei és hívei, részint a Krisztus véleményei és az Ujtestamentom tanításai szerint különböző formái keletkeztek. Ezek a különböző közö-ségek arra szoktak hivatkozni, hogy Isten gondviseléséből a Szentlélek jelentkezik és árad szét bennük ama munkája szerint, hogy megvilágositja a világot, megtéríti a bűnösöket és tökéletessé teszi a szenteket. Ámde azok az eltérések, melyek a papság tekintélye és munkái dolgában az eltérő alakulásokat illetö’eg keletkeztek, a múltban csakúgy mint a jelenben, sokféle kétség, kérdés és félreértés okozói. Ilyenmódon a kölcsönös nehézségek kihegyezése a hivő lelkek hántására és kárára szolgál s mig az egyháznak a missiói tereken bizonyosan az volna az elsőrendű hi\atása, hogy az evangéliumot hirdesse minden teremtménynek, az egyházak csak az egység hiányát tapasztalják az evangéliom előhaladáiának igen komoly hátrányára. Ezért égetően szükséges olyan papság létesítése, melyet, mint az egyház szentségének birtokosát, az. egyház a maga teljes egészében elismer. 3. Különböző javasatok m:rü'tek fel, mint olyanok, melyek az egyházszervezet dolgában elfogadhatók s me’vek közül az egyházak különleges tanácskozásait érdemük meg a következők: a) Tény, hogy a püspökség minden időben és a legtöbb században el volt és a ke- rcsztyénség többségénél ma is el van fogadva, s igen sok kér. ember azt tartja, hogy ez az egv ház rendjének lényeges ke’léke. b) Ama szerepre vonatkozólag pedig, melyet minden egyház alkotmányában a presbyterium és a közgyűlés, va amint a keresztyén- ség széles köreiben a presbyteriális és a congri gacionális szervezet betölt, elismerjük, hogy ezen sajátos tényezőknek kellő tanulmányozás alapján különleges és állandó helyet kell az újra egyesülő egyház szervezetében és életében is biztositani. Hisszük, hogy az Isten ki- fogvhatlan segedelmével mindegyik közösség a maga papsága revén örömmel hozz* áldozatul a maga szel emi kincstárát az egyesült egy ház közjavára. Ki kell azonban emelni, hogy ha jövendőben az egyház pap-ágának a szolgálatba való bevezetése rendes és rendszeres módjául a püspöki ordnációt fogadják d, ez nem úgy értendő, mintha e/'c! vele járna a püspöki munkakor jd’emcnek vagy eredetének bármiféle egyoldalú elmélete, vagy mintha el kellene fogadni az egyetemes szentegvház bármely ágának az odináció érvényességét a magáétól eltérő módon megítélő felfogását és egv valódi és apostoli püspöki halaimat, v?gy mintha az Ige és a Szentségek szolgáit akár a múltra, akár a jelenre nézve törvényteleknek és hite'ük vesztetteknek kellerte nyilvánítani, de egyetemlegesen olyan papságot kell kapnunk, melyet púspö- kikg ordiná'tnak és Isten le’kétő! teremtettnek és megáldottnak ismerünk. Miután nyilvánvaló, hogy a Szentlélek a maga ajándékait az egyház valamennyi tagjával közli, cs hogy mindegyik ajándék, ha egyénenként való is, az egyház kincsét képezi, helyes és szükséges, hogy valamennyi ajándék az egyház javára szolgáljon, akár mint tanítás, akár mint igehirdetés, akár mint lelki tanács, melyeket azokkal közö’nek, akik rendes papságra nincsenek ordinálva. 4. Végezetül ki kell fejeznünk hálánk teljességét a Mindenható Isten iránt azért a haladásért, melyet ez évben is az egyházak közeledése terén tehettünk és ki kell fejeznünk) ama meggyőződésünket, hogy bátran kell előretörnünk bizván abban, hogv Isten kegyelme alkalmasakká tesz bennünket az előttünk lévő feladatok megoldására. Közli: Dr. Raffay Sándor.
