Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-24 / 30. szám
i 1,.,K'el0n'nl,lí evanK- lelkészi hivatal lllanyi-u' '• Budrpvst. alios 24. 30. szám. LvniibcuiiüSOK LflPJl Szerkesztőség : L í B t N Y (Moson ■.) Kiadóhivatal: GTÚR. ov. konvenl-ipUlet. Kiadja: I LUTHER-SZŐVÉTSÉG. Postatakarékpénztárt csekkszámla: 1290. ■lapította : OR. RIFFIY SÁNDOR püspök. SitrklilMtirl iala!6a NÉMETH KÁROLT ««per«». Meglelenik hetenként epvszor. vasárnap. Elfltizelési ár: Egész évre 6 P. 40 fill., félévre 3 P. 20 fill., negyedévre 1P. 60Ilii, Egy szám 16 (III. Hirdetési árak megegyezés szerint. Plusz. ■Ha a ti igazságotok nem több az Írástudók igazságánál, semmiké- pen sem mehettek be a mennyeknek országába.« Máté 5, 20 Az ótestamentomi prófétákat két csoportba osztják. Van négy nagy próféta és tizenkét kis próféta. A keresztyének között is vannak, akiket úgy lehetne nevezni, hogy klskeresztyének. Ebbe a csoportba tartoznak azok, akiket a középszerűség mostani korában középszerű keresztyéneknek, vagy átlagkeresztyéneknek is lehetne nevezni. Jóravaló derék emberek ezek, csak éppen tűz nincs bennük elég. A világ szekerét nem mozdítják ki a kerékvágásból, és ha kátyúba reked, -senki sem gondol arra, hogy ezeknek a derék, jóravaló embereknek, akik semmi iránt nem lelkesedtek, nem hevültek, nem érdeklődtek, akik élték a maguk hétköznapi, igényeiben legfeljebb egy magasabb fizetési osztályig merészkedő életét, mekkora részük volt a bajok felidézésében, a helyzet elfajulásában. Az írástudók, akiket Jézus említ, szintén ilyen jóravaló emberek voltak. Tanulmányozták az ótestámentomi Szentirást, tanították rá a népet, tőlük telhetöleg megtartották a parancsolatokat. Érdekes azonban, hogy ezek az Írástudók nem ismerték fel Jézusban a Messiást, pedig az írás róla tesz bizonyságot. Valami hiányzott belőlük. És azért nevezhetők átlagembereknek, mert az átlagemberekből általában hiányzik ugyanaz, ami belőlük. A tűz, amelyet a Szentlélek gyújt. A lelkesedés, amely önmagunkat elfelejteti velünk. Az ihlet, amely megláttat velünk láthatatlan dolgokat. Ezeknek az írástudóknak volt igazságuk is. Amellyel megállhattak népük között, mert ók maguk készítettek egy erkölcsi kódexet maguknak, azt zsinórmértékké tették a maguk számára, de egyúttal a nép számára is. És ezzel a saját testükre szabott erkölccsel mértek mindenkit. Ebből az erkölcsből is hiányzott azonban valami. Hiányzott belőle az, ami az életet egy nagy vállalkozássá teszi magas életcélok szolgálatában. Az u. n. polgári társadalomnak az a gyengéje, hogy egy adott korszak megcsontosodstt produktuma lévén, azt hiszi, hogy a világ nem mehet túl azon a stádiumon, amelyben ók otthon vannak. Innen van konzervativizmusuk, ragaszkodásuk a régihez, még ha az a régi megszűnt is már élni. Mert csak az él, ami egy új jövendő felé mozog. Jézus azt mondja, hogy ez a jövő, amelyet látnunk, amelybe bejutnunk kell, a mennyeknek országa. És ha tanítványainak igazsága nem több, mint azoké a derék embereké, az írástudóké, akkor a menyek országába nem mehetnek he. Az Írástudók kezén az élet vize j^g^é fagyott, és a jégtáblák eltorlaszolták a folyamágyat. Az isteni igének nem szabad megdermedni. Annak folynia kell a szívből az életbe, és életet kell vinnie a sivatagba, reménvt a ki- látástalanságba, célt az útra. A keresztyén embernek életében kell lenni valaminek, ami azt többé, jelentősebbé teszi, mint amilyen a nemkeresztyén ember élete. Bíznia kell önmagában, mert hiszi, hogy nagy dolgok elvégzésére rendeltetett. Hitvány keresztyén az, aki beéri azzal, hogy a vámszedó asztal mellett ül, vagy a hálót húzza a tavon, vagy megtartja a hivatalos órákat. Keresztyén hitünk ennél sokkal nagyobb lehetőségeket tár elénk, sokkal nagyobb erőket bocsát rendelkezésünkre. Sámson ereje nem azért adatott, hogy Delilának gombolyítson fonalat, hanem hogy legyőzze népének ellenségeit. Krisztus erői nem azért bocsáttatnak rendelkezésünkre, hogy beérjük az írástudók igazságával, hanem hogy Istent, királyságának ügyét szolgáljuk, eljövetelén munkálkodjunk. A mennyek országában békesség van, de nincs tespedés. A keresztyénségben túlontúl sok az olyan ember, akik a statisztikában szerepelnek, de se nem osztanak, se nem szó-
