Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-10 / 28. szám
220. evangélikusok lapja 1927. Evangélikus egyetemi ifjúságunk. Irta: Dr. Pataky Ernő, az „E. L. Sz.‘ volt alelnöke. Bizom benne, hogty e szerény cikk átolvasása a közömböseket felfigyelésre, a hallgatás érdektelenségébe vonultakat megszólalásra s az ugyanezen gondolatok hordozóit cselekvésre készteti. Mert bizonyára belenyilall olykor sokaknak, az illetékeseknek széleskörű gondolat- világába az az »atra cura«, hogy hol van a mai kor tekintélyes evangélikus közéletét egykét évtized, vagy év múlva felváltó, evangélikus szellemben és célokért kiképzett »Hinterland«. Mert ilyen — közösséggé formálva — nincs, pedig, hogy égetően kellene, nem vár bizonyítást, hanem megoldást. Lesznek ugyan, akik kézlegyintéssel jelentéktelenné fokozzák le az ügyet, mások Csathó Ladányijaként »nincs itt semmi baj« felkiáltással önbizakodnak s lesznek, akik úgy érzik, hogy már Ucalegon is ég. Az előbbiekhez szeretnénk a következőket mondani, Fichte vei igazolva magunkat: »Das Übel wird durch die Unbekanntschaft nicht kleiner, noch durch die Erkennt- niss grösser, es wird nur heilbar durch die letztere; die Schuld aber soll hier gar nicht vorgerückt werden.« * A gyógyítandó visszásság ez: Az Egyetemi Luther Szövetség foglalta magában az evangélikus egyetemi és főiskolai hallgatókat, amig fennállott. Helyiségei, tagjai nincsenek; pénzt, vezetést nem kap, nem is csodálható, ha már megszűnt. Pedig létezése nem kulturfényüzés, hanem eszmei, társadalmi és vallási szükséglet. A világnézet kialakulásakor, az egyetemi évek alatt kell kimozdithatatlanul megrögziíeni az ifjúságban ev. vezetőink és ev. szellemiségünk világszemléletét. Ez időben kell jövő társadalmi viszonyának alapjait lerakni s ez időben kell hitbeli felfogását az »auf naturwissenschaftlicher Grundlage« etikák ellen vértezni.. Ezt azonban az eddig kísérletezett módszerekkel elérni nem lehet. Az E. L. Sz. amint nem lehet tudományos, vagy társadalmi egylet, úgy nem merülhet ki vallásos estélyek rendezésében sem. Az egyetemista pszichéje — nem mondom, hogy mást, de mást is kíván. Az Emeri can a tagjait társaságba viszi, szellemüket szórakoztatja s e mellé behelyezi a hit mélyítését. Az E. L. Sz. a múltban kegyes pártfogóinak pénzbeli injekcióival éldegélt, jóindulatot is kapott, de törődést keveset. Ki érne rá azzal vesződni, hogy a vidékről feltódult minden rendű és rangú fiukat a társasági, a szellemi és a hitélet üde impresszióival megmentse a sivár vegetálástól.— Pedig az E. L. Sz. ezt önmagában kiépíteni képtelen. E körül, megváltjuk, maga a Szövetség, annak vezetőségei is követtek el hibákat, mulasztásokat. De talán nem csodálható, mert sokszor tapasztalatlanokból, kezdőkből tevődött össze, már azért is, mivel az egyesületi élet szinvonalatlansága, tekintélytelensége folytán a szellemi és születési ev. előkelőségek egyetemista fiaikat elirányitják a Szövetségtől, vagy ha ők mégis benne voltak, elkedvetlenedtek. A gimnázistát vezeti a tanárja, az egyetemistát az egyesülete — kellene, hogy támogassa. Az egyesületet pedig, akik az evangélikus társadalmi élet élén vannak. Az E. L. Sz. nem kap súlyának, jövő ki- fejlődési lehetőségeinek megfelelő figyelemre- méltatást. Elismerjük, hogy a nőegyletek, ifjúsági és egyéb egyletek az evangélikus hittudatnak fontos emanáló fókuszai, de céljuk, működési és hódítási terük nem olyan egyetemes, mint az E. L. Sz.-é. Mig az előbbiek — bár elismerésre méltóan — kisebb-nagyobb körök hitbeli és szociális érzékét emelik ki a hétköz- napiságból, az E. L. Sz. a jövő evangélikus társadalom fényképét hordozza magában. Ha az ev. ifjúság szellemileg, társadalmilag lemarad, az erőteljes restauráció által beidegzett katolikus elfogultságon és képességeken megtörik minden igyekvése. Az Evangélikusok Lapja Írja egyik legutóbbi számában: »A klerikális munka tervszerű és messzeható. Eredményei évtizedek múlva fognak csak a maguk teljességükben mutatkozni.« Ne áltassuk magunkat azzal, ha itt-ott dicsérnek. For love of the nurse many kiss the child — mondja az angol. Ne felejtsük el, hogy a verseny folyik s ha a már elindultak elfelejtik a várakozóknak a stafétát vá'tani, az ő erőkifejtésük is hiábavaló. Sok gond, nagy elfoglaltság terheli vezetőinket, de az E. L. Sz. azok között — úgy gondoljuk — nyomasztó s ezért megoldandó. Bízunk benne, hogy az ő sokszor tapasztalt jóindulatuk és bölcsességük megtalálja a módját, az eszközét az E. L. Sz. gyors és sikeres talpraállitásának. De ez a munka csak úgy lehet teljes és sikeres, ha ahhoz a magyar evangélikus társadalom hozzájárul. Nem okvetlen pénzzel, csak törődéssel és szeretettel. Erre az Egyetemi Luther Szövetség a magyar s elsősorban a budapesti evangélikus társadalmat tisztelettel felkéri. A svéd reformáció 400 éves jubileuma. 1927 junius 21-én nagy ünnepre virradt Gusztáv Adolf népe: az evangélikus Svédország 400. születésnapja köszöntött be. Az ünnep színhelye az ősi püspöki város, Vasterós volt, ahol 1527. júniusában az országgyűlés Wasa Gusztáv király uralkodása alatt utat nyitott az evan- géliomnak a svéd nemzet leikéhez. »Isten igéje az egész országban tisztán hirdettessék« mondja a vásterósi országgyűlés határozata és ebben az egy mondatban benne van a svédországi reformáció jelleme. Nincs szó az egyes visszaélésekről, amelyek az egyház életében kiküszöbölésre szorultak, hanem a pozitívumot adja meg.
