Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-10 / 28. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1921 218 a másikat értéktelennek vagy fölöslegesnek, mert minden egyes tag más-más munkával tölti be hivatását. Különbözők a kegyadományok, de ugyanaz a Lélek. (I. Kor. 12, 4 s köv). Az egyház természete nem tűri meg az egymás felett való itélettartást: Ne Ítélj, hogy ne Ítéltessél! (Mt. 7, 1.). Nem tűri az eretnekitést sem: Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik! (Róm. 14, 4.) Aki ugyanis engem megítél, az Ur az! (I. Kor. 4, 14.). 8. Az egyház természete szerint a hívők egymással szemben s maga az egyház a hívőkkel szemben az óvásra és a vigyázásra vannak kötelezve. Tudjuk, hogy akiben nincs meg Krisztusnak a lelke, az nem az övé (Róm. 8, 9.). Krisztus lelke hozta létre, irányította és tartotta fenn az egyházat. Ha lélek által élünk, lélek szerint is járjunk. (Gál. 5. 25.) Ennek a követelménynek a megtartása nemcsak a bűnt zárja ki, hanem azt a veszedelmet is, hogy idegen lélek furakodjék be és rontsa meg vagy szorítsa ki a Krisztusnak a lelkét a tulajdon egyházából. A történelem igazolja, hogy az egyház mindig akkor volt hóditó, erős és diadalmas, mikor az őt életrehivó krisztusi lelket tartotta és mindig akkor hanyatlott el, mikor idegen lélekkel kacérkodott, vagy társult. 9. Az egyház" isteni megbízatás végzője s igy természete a szolgálat. Az egyházban magában is mindenki szolga és senki sem ur, még kevésbbé lehet fejedelem. Mert az egyháznak egyetlen ura, fejede’me és kormányzója maga a Krisztus, aki abban igéjével naponként rendelkezik. A hívők mind azonos értékű és azonos hivatásu szöllővesszők az egyetlen szöl- lőtőn, a Jézus Krisztuson (Ján. 15 5—6). Isten előtt nincs különbségtétel (Róm. 3, 22. Ácta 10, 34—35.) Isten egyházában a klérusnak sem létalapja, sem jogosultsága nincsen, mert egy a ti Mesteretek, egy a ti Atyátok, , egy a ti Doktorotok, hanem aki a nagyobb közüle- tek, legyen a ti szolgátok (Máté 23, 8— 11.). A hívők közösségében csak a megbízatás és a szolgá’at különbözősége választja egymástól a testvéreket, akik va amennyien Isten gyermekei (Róm. 8, 15—16); Az egyház természete azonban eltűri, sőt meg is kívánja a fölvioyázókat, tehát az episkoposokat, hogy héberekor ?~->-v*erősebb szöllővessző hivatását, mely a gyengébbet hordozza és a Krisztusból kiáradó éltető erővel megtartja. Mindnyájan felelősek vagyunk nemcsak önmagunkért, ama lélek miatt, melyet kaptunk, hanem a testvérekért is, ak’ket megtartani az erősebbeknek kötelessége. (Gál. 6, 1. Róm. 14, 1.) 10. Az egyház természete szerint az Istent keresőknek és az Istent szeretőknek segítője, hogy Istenhez eljussanak és ná'a megmaradjanak. Szerepe azonban nem az omnibuszé, hanem az útjelzőé. Híven és becsületesen mutatja az utat, mely a célhoz vezet, de azt az utat mindenkinek magának kell megtennie. A célhoz jutást garantálni nem lehet. Az egyház természetével úgy a közbenjárók, mint az engesz- telések gondolata össze nem egyeztethető. Jézus maga mondja: A te hited megtart tégedet (Act. 9, 22.). Aki végig állhatatos marad, üdvö- züí (Act. 24, 13.). Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját. (Jel. 2, 10.) 11. Az egyház természetéhez tartozik, hogy a benne működő isteni lélek nem egyazonos módon nyilatkozik meg. Az egyház a történelem folyamán többféle alakulatot vett tel. A felekezetekre való szakadás azonban az egyház egységét nem bontja meg. Egy tőn is fakadhat több virág, egy ember le ke is átplánfálódíhatik több testbe. A fő a lélek egysége. A felekezetekre való oszlás csak az egyházban való egyéni elhelyezkedésre nyújt Isten által is megengedett, sőt lelki törvényben megadott alkalmat. Mert szükség, hogy szakadások is legyenek közietek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti közöttetek. (I. Kor. 11, 19.) Az egyház azonban, mint a hívők közössége, a hívőket, bármelyik történelmileg alakult közösségbe tartozzék is, mind egyesíti. Ez a láthatatlan egyház az igazán egyetemes, tehát kathoükus és igy egyedül üdvözítő egyház, melynek három nagy történelmi alakulata: az orthodox, a római és az evangéliomi kathoücizmus. 12. Mindezekből következik, hogy az apostoli leszármazás (successiv apostoíica) nem a kézfeltevésnek, nem is valamely másféle szertartásnak, nem is valamely hitva’lásnak, hanem egyedül csak a Szentiéleknek és a hivatásnak azonosságán fordul meg. Ezért a mi konferenciánk ama törekvése, hogy a hitvallást és a szervezetet egységesítse: helyes, jogos és megvalósítható, Isten előtt pedig bizonyára kedves. Amit a történelmi élet a helyes mederből kitérített, azt a történelmi élet ugyanoda vissza is térítheti. De erős hit kell hozzá, meg az igazi krisztusi lélek. A lelkészi korpótlék. A lelkészek részére az 1913. évi 38. t.-c. alapján járó korpótlék az 1927/28. évi költség- vetésben 50°/o erejéig valorizált értékben irányozhattak elő. Ezen összegek a 17.000-es szorzószám, illetve az 1 a. k. = 1 P 36 f. átszámítási kulcs alkalmazásával a következőképpen állapíttattak meg: I. korpótlék 5 évi szolgálat után évi 200 a. k. I—II. korpótlék 10 évi szolgálat után évi 400 a. k. I—III. korpótlék 15. évi szolgá’at után évi 500 a. k. I—IV. korpótlék 20 évi szolgálat után évi 600 a. k.
