Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-16 / 3. szám
1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 21. Elnöki megnyitó. (A Mele 1926. november 10. Budapesten tartott közgyűlésén.) Mélyen tisztelt közgyűlés! Kedves testvéreim! Mikor egy-egy gyűlésünkön a szavamat kö- telességszcrüen felemelem s az események hatása alatt itten olyan húrokat is kénytelen vagyok megütni, amelyeknek rezgése szomorú hangot ád, mindig azzal vigasztalgatom magamat, hogy talán a jövő alka'ommal már otlyan helyzetben leszünk, amikor csak örömhangok csendülhetnek meg ajkamon: hanemhát ez az idő csak nem akar elkövetkezni; egyházi életünk horizontja felett mindig akad egy-egy sötét felhő, amely árnyékot vet a lelkem re. A múlt esztendő is összesüritett ilyeneket. Szanálódunk, — mondják, de a mi egyházi éle tünk csak nem könnyebb. Az egyházunkra szakadó újabb és újabb terhek újabb gondokkal szaporítják a régieket s több helyütt híveink egyházi életének a nyugodtságát is veszélyeztetik. Nemcsak gyülekezeteink nagy átlaga, hanem felsőbbfoku egyházi közületeink háztartása is nehéz gondokkal küzd. örökös kéren- csélés, sok gyülekezetünknek és letkészlársunk- nak az élete, ami igazán megalázó. S mindez azért, mert törvényszerű illetményeiket nem kapják meg abbaii a mértékben, ahogy azt a kor szelleme megkívánná. Miután ezen a téren való udvarias kopogtatásaink nem vezetnek kellő eredményre, egyházunknak erőteljesebb fellépésre kell elszánnia magát, mert hiszen méltányta’anság az, hogy egyházunknak keservesen összegyüjtögeiett garasai, jótékonysági s. égy házfenntartó alakjai, papözvegyeink és árváink pénzei egyszerűen tönkremenjenek s azoknak kárpótlásáról senki ne gondoskodjék; aminthogy méttánytalanság az is, hogy iskolafenntartó gyülekezeteink folyton uj terhekkel terhe tessenek s ezze. szemben a nekik kijáró tandijká^pótlásnak csak kicsi hányadát kapják meg. Kernünk kel azért nagyra- becsült egyházi vezéreinket, hogy befolyásukat ez irányban erélyesebben vessék latba az állam- kormánynál, mivelhogy a folyton szaporodó terhek hátrányos eltolódásokat okoznak híveinknek a hangulatában. S a fentiekhez még azok az aggodalmak és fájdalmak is járulnak, amc yeket bizonyos á'dat- lan közéleti jelenségek keli, hogy kiváltsanak minden egyházát és hazáját szerető leiekből. Ismerjük azokat a nyilatkozatokat, amelyeket egyes róni. kath. vezető egyházi férfiak tettek s amelyek csak arra jók, hogy a felekezetek közt kívánatos jó viszonyt megbolygassák. Föpász- tonaink ezekre vonatkozóan megtették már a megjegyzéseiket s én azért csak annak a kije leütésére szorítkozom itten, hogy mi, evangélikus lelkészek osztozunk főpásztoraink aggodalmaiban s osztozunk ama békét és jóviszonyt megzavaró nyilatkozatok elítélésében is s szivünkbe véssük föpásztoraink bölcs intelmeit. Mi a harcot kerülni akarjuk, de ha jön, áiljuk, s amikor egyházunk érdekében mindnt el akarunk követni, amit az evangélium szelleme megenged, ugyanakkor bölcs mérsékletté' és tapintattal el akarunk követni mindent a békesség fenntartására is. Egyenesen magasabb érdekből. Hazánk ugyanis alig kezd feltápászkodni súlyos sé^ü^éseibő,, a val áserkölcsi élet is alig kezdi arcáról lemosogatni azt a sarat, melyet a közelmúlt reá freccsentett: mi lenne ezekből, ha az ápolásukra hivatott orvosok egymással haibakapnánakl? (Folytatjuk.) IRODALOM. Musnai László: Az Újszövetség. Kolozsvár, 1926. A másfélszáz oldalas könyv szerzője az Újszövetség történeti ismertetésénél elsősorban a papság szükségleteivel számolt, de szem előtt tartotta azokat is, akik bár nem lelkészek, komolyan foglalkoznak a hit dolgaival, s itt különösen az intelligens ifjúságot. Könyve három részre oszlik: Az Újszövetség előzményei; Az Újszövetség könyvei; Az Újszövetség mint Kanon; végül szól a szöveg történetéről is. A könyv a kitűzött célnak teljesen megleld. Musnai ismeri az idevágó tudományos problémákat, foglalkozik is velők, de a laikusra sem lesz. sehol fárasztó, vagy unalmas. Melegen ajánlom lelkészeknek és müveit egyháztagjainknak. Az erdélyi protestántizmus- nak is jo szolgálatot teszünk, ha irodalmukat pártoljuk. Musnai László ref. lelkész és theol. magántanár. A Lelkipásztor c. havi folyóirat januári száma Kapi Béla püspök szerkesztésében jelent meg. A folyóirat fömunkatársai Kardos Gyula, Kemény Lajos, Turóczv Zoltán és Vértesi Zoltán. A januári számba cikkeket és egyházi beszedeket írtak Stráner Vilmos, D. Kovács Sándor, D. dr. Prőhle Károly, Turóczy Zoltán, Zieirnann Lajos, Kardos Gyula, Molitorisz János, Kemény Lajos, Farkas Győző. A prédikációk a vizkereszti vasárnapokra valók. Evangélikus Papnők Első Konferenciájának Emlékkönyve. 1926. Az emlékkönyv akon- feiencián tartott imákat, beszédeket, előadásokat közli. A . Fébé< diakonissza anyaház nyomdája gyönyörűen állította ki ezt az emlékkönyvet, amelynek címlapját Luther házasságkötésének színes képe disziti. Ara 40.000 K. Theológiai Szemle. II.;évfolyam. 3 ó. sz. D. Erdős József jubileumi szám. Evangélikus theológusaink közül a cikkek irói közül ott találjuk D. dr. Pröhle Károly, L). báró Podma- niczky Pál, dr. Deák János, Payr Sándor, Kiss
