Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-22 / 21. szám
1927 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 163 lehet magyarázni, mint a gerinctelen meg- hunyászkodás tényét, mint elvtelen tolakodást, mint gyenge felkinálkozást, mely felkinálkozás- sal a hatalmasok sokszor csak szánakozó mosollyal szoktak elbánni. Ha mi tulerősek és hatalmasok lennénk és nem kellene élet-halál harcot vívnunk a püspökileg megállap tott vér- telen ellenreformációval, úgy még érteném e megkoszorúzást, de igy sehogy sem értem és mcgbotránkozom azon. Prohászka nagy püspök« volt a hazai róni. kát h. egyháznak a vértelen ellenreformáció korszakában, majdnem olyan nagy alakja, mint a véres ellenreformáció Pázmánya. Már szobrára is gyűjtenek — és a szoborra adakozók között elsők voltak a mi püspökeink. Ezeknek nagy sietését és eljárását sem értem s velem együtt sokan nem értik. Arról is szó volt, hogy Prohászkát szentté avatják. A szentté avatást Rómában egy nagy por előzi meg. Meg kell küzdeni a sátán prókátorával — nem lesz-e az utóbbi kezében hatalmas fegyver a »Mele« gyöngyvirág koszorúja? Világosítsanak fel bennüukel e kegyeletes koszorúzás alapos indokol.ísá\a\ világosítsanak fel, hogy mi is tisztán lássunk és megnyugodjunk. Teljes tisztelettel többek nevében, a saját felelősségemre Dr. Szeberényi Lajos Zs. ev. esperes. Békéscsaba, 1927 május 9. Jegyzetek. A klinikai husszállitások körül bűnügy pattant ki. Mélységesen megnyugtató ennél a bűnügynél is, hogy mihelyt a kultuszminisztérium illetékes ügyosztálya az ipartestülettöl megkapta azt a feljelentést, amely az ipartestülethez érkezett, házi vizsgálatot indított s ennek eredményeképpen megtette a budapesti főkapitányságnál a följelentést »körülbelül egvidőben azzal a névtelen levéllel, amelynek a nyomozás megindításánál fontos szerepe volt«. A lapok szerint a kincstár kára a husszállitási botránnyal kapcso latban körülbelül egy inilliárdra rúg. Nem számítva azoknak a tisztviselőknek a fizetését, akik a húsok ellenőrzésére lettek volna hivatva. Nem számitva azoknak a betegeknek a kárát sem, akik a klinikákon a húst ették. A lényeg az, hogy mégis csak akadt valaki, aki a husszállitások ra felhívta a kultuszminisztérium illetékes ügyosztályának figyelmét s igy remélhető, hogy a klinikákon ezentúl — az ellenőrző közegek megfelelő szaporításával — a húsellátás körül újabb botrány nem merül fel. * Az ember szinte azt gondolhatná olykorolykor, hogy csak azért van a világon, hogy legven, akin a rendeleteket végre lehet hajtatni. Mert vannak rendeletek, vannak, akik abból élnek, hogy a rendeleteket végrehajtatják, világos, hogy úgy kerek a világ, ha olyanok is akadnak, akik a rendeleteket cselekszik. Itt van például az ismétlő iskola és ezzel párhuzamosan a tankötelezettség. Én világéletemben mindig azt hallottam mindenfelé, hogy az ismétlő iskola egy lehetetlen intézmény. Az ismétlőiskolai tanítás eredménye általában véve közel nulla. És idegen országok, amelyek nincsenek a kultur- fölényüknek olyan mélységes tudatában, mint mi, be is vezették már a nvolcosztályu elemi népiskolai tanitást, amikor is a felsőbb osztályok kevesebb hónapig járnak iskolába, viszont amig járnak, naponként járnak. Nálunk hetenként egy nap az ismétlősöké, vagyis ez kitesz évente mondjuk harminc napot. Ha valaki egyszer mulaszt, akkor két hétig nem volt iskolában. És nem akad senki, aki azt mondaná: járjanak be ezek a tankötelesek télen két hónapig, mindennap. Nem. Ehelyett azt követelik meg, hogy a tanköteles járjon be tavasszal is az ismétlőbe heti egy napra, mert ez a rendelet. És ha a nyomorúság napszámbamenni kényszeríti, akkor jön a büntetés. A következmény az, hogy hallottam eseteket, amikor a községi bíró, aki ismeri az illetőknek sanyarú helyzetét, a maga zsebéből fizeti meg a bírságot, sőt hallottam azt is, hogy a kis bíró fizette meg. A tankötelesség igen fontos és hasznos kötelesség; a rendelteknek is honpolgári kötelességünk engedelmeskedni. Azonban, talán a rendeletek körül tekintettel kellene lenni arra is, hogy a szegény embernek napszámba kell járni, ha élni akar. És a kenyérkeresetétől nem volna szabad elütni, amikor van kézenfekvő és helyesebb megoldás. Nem szólva arról, hogy a tanítót a lakossággal meggyülöltetik azért, mert kiüti a szegény ember szájából a falatot. A kultuszkormány körülnézhetne a külföldi államokban és a mezőgazdasági munkák időpontjai iránt is tájékozódást szerezve, meg a tanulmányi ösztöndíjakkal nem támogatott napszámos családok megélhetési nehézségeit is figyelembe véve, találhatna egy olyan megoldást, amely mellett a falusi gyereknek nem kellene pont májusban éppen négy napot a harmincegy közül az iskolában tölteni és tanulmányai mégsem szenvednének csorbát. Valami félelmetes és komikus az, hogy a május havi négynapi ismétlőiskolai tanítás miatt, amikor is a tanító verejtékezve küzd és eredménytelenül küzd a tanulók fáradtságával és nemtörődömségével, mennyi fenyegetés, irás, szó, rendelkezés megy végbe. Ezt a négy napot télen könnyen be lehetne hozni. De a rendelet májusban akarja ezt a négy napot a gyerekkel leültetni. És a gverek azért van, hogy a rendeletnek elég tétessék. * Lehet, hogy a május 19—22. napjaira Őzdra tervezett első országos evangélikus ifjúsági kon
