Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-15 / 20. szám
1927. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 155. államnak kell, hogy ingerenciája legyen a kultusz gyakorlásának egyes részeire (processziók, bucsujárások), az egyházi személyek képzésére, a tisztségek betöltésére. A kiváló előadó szólt még a szerzetesrendekről, az egyházi adó kérdéséről és az iskolákról. A szerzeteseknek lehetővé kell tenni a rendből való kilépést. Egyházi adót csak azokra vethessen ki az egyház, akik annak az egyháznak tagjai. A szimultán iskolák, ahova protestánsok és nem protestánsok különbség nélkül nyertek oktatást, nem szült jó eredményt. Händel Vilmos után Duszik Lajos miskolci lelkész tartotta meg előadását Kinek vagyunk mi pásztorai címen. Amint előre várható volt, Duszik előadása, amely egyéni tapasztalatok felsorolásában bővelkedett és az érdeklődést mindvégig ébren tartott a, most is kihívta a hozzászólásokat, melyekre azonban csak a villásreggeli után került sor. Az Akóts Jánosné urasrzonv elnöklete alatt álló székesfehérvári Nőegylet ugyanis tízóraira látta vendégül a konferencia tagait, akiket özv. Mirth Ferencné, a Zsuzsánna-Leányegyesület elnöknöje üdvözölt. A tízórai körül szives úrnők és urleányok hálás köszönetre méltó módon fáradoztak. A tízórai után Duszik Lajos előadásához többen hozzászóltak. A hozzászólások közül nevezetes volt dr. Csikesz Sándornak, az Orle főtitkárának beszéde. Kirchner Rezső püspöki titkár a nyugdíjintézetről tartott értékes felolvasást, amelyben a régi nyugdíjintézet fenntartása mellett tört lándzsát. A konferencia kívánatosnak tartja, hogy Kirchner Rezsőnek alkalom nyujtassék arra, hogy a nyugdijintézeti kibővtett bizottság ülésén részt vehessen, s ott é-veit előadhassa. Délután dr. Varsányi Mátyás budai lelkész tartott előadást a hivek részére a p~esbi‘erek és hívek gvü’ekezeti munkájáról. Majd a konferencia újból megkezdődvén. Vietori?z László diós- gyór-vasgyári lelkész meghívta a MELE-t a jövő évi konferenciára a diósgyór-vasgvári gyülekezetbe; a konferencia a meghívást köszönettel elfogadta. Abaffy Gyula missziói lelkész az ifjúsági misszióról tartott felolvasást. A konferencia, hogy a theol. hallgatóknak a konferenciákon való résztvevést lehetővé tegye, 50 pengőt szavazott meg számukra. Este hat órakor ünnepi istentisztelet volt, amikor is Kovács Andor esperes, orosházi lelkész prédikált. Alkoholizmus. A földmivelésügyi tárca országgyűlési tárgyalása alkalmával máius 6 án az egyik képviselő foglalkozott beszédében a bor é rtékesitésével. Megemlítette, hogy Magyar- országon évenként egy emberre 34 liter bor- fogyasztás esik, Franciaországban pedig 142 liter. Szerinte fel lehetne emelni a borfogyasztást nálunk heti egy literre (vagyis évi 52 literre) és akkor a borválság megszűnik. Elnöki megnyitó. (A .VIELE 1927. május 4-éo Székesfehérvárott tartott konferenciáján.) Mély mcgilletódéssel léptem át ez ősi városnak a küszöbét, amely nemzetünk történetében hajdan olyan jelentős szerepet játszott, miután azt áldottemlékü első királyunk: Szent István a magyar királyok székhelyévé avat a. ahol azután évszázadokon át éltek, uralkodak és sirbaszáll- tak a magyar királyok. — A történelem feljegyzései szerint 3ó magyar király és 13 magyar királyné koronáztatott meg hajdan e nemes város fala között s 15 király és számos királyi családtag találta meg végső pihenőhelyét az itteni ba/j'ika boltivei alatt, köztük Szent István és Hunyadi Mátyás is. Nagy történelmi emlékektől megszentelt hely tehát az, amelyen állunk, állván a magyar lélek igaz kegyeletével. S még egy másik körülmény is van, amely szivünket e -helyütt megilletőtlésre és kegyel tre ihleti. E nemes városnak falai között székelt ugyanis s helyeztetett négy héttel azelőtt vég ö nyugovóra dr. Prohászka Otokár, a róm. ka- thoükus egyháznak nagynevű püspöke, akinek egész lénye s működése magán viselte az isteni kiválasztottság pe sét ét: aki a kérész éiv tanokat lelkeket elragadó erővel hirdette; akinek írásait mi is örömmel s nagv haszonnal olvasgatjuk s akinek nemes és szeretetteljes egyéniségéről jólesik elmondanunk, hogy minket sohasem bántott: amiért is én igaz keresztény és hazafiui együttérzéssel emlékezem meg hazánknak e dicső fiáról s Lelkészegvesületünk nevében meghatottan küldök áldást ama sir felé, amelyben porladó hamvai nvugosznak ... Mai konferenciánkat az itteni ev. hivek szeretetteljes meghívása folytán hivtam ide, akiknek lekötelező vendégszeretete vesz körül bennünket s vesz körül a velük együttérző más felekezetekhez tartozó híveké is, amiért is én mindjárt most sietek hálámat kifejezni s kifejezni egvuttal örömömet is afelett, hogv az együttérzésnek és egymásmegbecsülésnek tüzei itten oly szépen lobognak, hogv még nekünk is, test szerint idegeneknek, jut azoknak áldott melegéből. A jelen esztendőben hatalmas em’ékek hatása alatt áll a művelt világ. Három fénves név ragyog a horizontján: a Beethovené, a Newtoné és a Pestalozzié, akiknek hatalmas szel’eme oly jótékonyan termékenyítette meg az emberiség lelkét s ma is iránytűje még az emberi művelődésnek. Bár ezek a férfiak felekezetileg nem hozzánk tartoztak, de életükből mi is tanulhatunk. Megtanulhatok mindenekel"tf csodálni az Isten hatalmát, melv gyarló emberből oly nagvot formálhat s egv süket embert például — amint az Beethovennél történt — a hangok királyává magasztalhatja fel; levonhatjuk továbbá életükből azt a felemelő igazságot is, hogv az isteni Lélek suga’latából eredő munka túléli az enyészetet s áldásos hatásait még akkor is érezteti, amikor a test már régen elporladt.
