Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-08 / 19. szám
1927. EVANOCLIKUSOK LAPJA 149 Az egyetemes közgyűlés ezidó szerint nem tartja kívánatosnak az evangélikus istentiszteleteknek rádió utján való közvetítését, azonban felterjesztést intéz a magy. kir. kormányhoz, hogy a legközelebb megtartandó nemzetközi rádiókongresszusra kiküldendő megbízottja utján tegyen a kongresszusnak javaslatot aziránt: határozza el, ho£\ vasárnapokon és iinnepnapo kon délután 7 óráig minden európai leadóállomás csak istentiszteleteket, vagy vallásos tárgyú előadásokat közvetítsen.» így szól a jegyzőkönyv idevágó része, és semmit másf Hogy ebben indokolás nincs, csak kerülgető halogatás, azt mindenki láthatja. De még csak következetesség sincs benne. Mert milyen alapon állhat elő az evangélikus egyház ilyen javaslattal és hogy remélheti, hogy azt majd komolyan is veszik, amikor maga nem látja szükségét a rá dió istentiszt ele- tek rendszeresítésének?! De talán rosszul is mondtam, — nagyon is lehetnek, akik kapva-kapnak majd ezen a javaslaton; azonban« e javaslat esetleges sikerét sem a magyar evangélikus egyház aknázhatja majd ki. Hol, miben keressem hát most már a megnyugtatást? Azt hiszem, hogy a legegyenesebben cselekszem és sokak egybehangzó óhajának adok vele kifejezést, amikor arra kérem ezek után egyházunk illetékes vezérférfiait, hogy gyújtson egyikük e lap hasábjain teljes világosságot ebben a kérdésben. Világosítson fel bennünket, türelmetlenkedöket, hogv vagy megnyugodjunk az ő nagyobb bölcseségükben, ha valamely tiszteletreméltó ok vezeti őket, vagy pedig: még hatékonyabban fellebbezhessünk a rosszul informált pápától a jól informált pápához«, ha netalán jóhiszemű tévedés homályositaná el e kérdésben az ő tisztánlátásukat. Biztosan hiszem, hegy nem lesz ez a kérésünk pusztában elhangzott szó. Mert ha csalódással járna ez a várakozásunk, abban nem láthatnánk mást, mint nvilt beismerését annak, hogy nem komoly tárgyi ok késlelteti annyi százak és ezrek tiszta vágyának beteljesedését, ami később — gondoliák meg jól! - talán már helyrehozhatatlanul hátrányosabban lesz csak elérhető. Hittestvéri szeretettel vagyok Szerkesztő Urnák Budapest, 1927 április 24-én. őszinte tisztelője: Mokry Imre a kelenföldi evangélikus egyház presbitere. Ruth Irta és a kcmcuesuljtii ev. egyházmegye évi junius hó 28-án Celldomölkön tartott lelkészértekezletén felolvasta : Magaaay Sándor Cböngei cv. lelkész. Naómi, vagy Máráh? Őszi verőfényben, — mikor még csábos aranyhünet varr a napsugár fűre, fára, virágra, de már megcsillan messziről a hegycsúcs fehér hósapkája; mikor még átsir a mezőn a bojtár tilinkőja és behallik a faluba a nyáj méla ko- iompja, de mégis mintha mindegyik búcsúszava lenne a megfáradt természetnek, — s'á/ezer vándor dalos emelkedik suhogó szárnyakon a magasba. Olyanok, mint egy költözködő nagy nemzet. Aztán lehull a hó. Mozdulatlanul pihen minden. Csak az istállóban csapong nyugtalanul egy ittmaradt fecske. Majd a sarogiyára szád, majd leül a jászol szélére. De sehol nein pihen el: a többit keresi. Nap-nap után el elnézem és valahányszor hallom szárnya libbenését, elárvult életének panaszos csicsergését, mindig megjelenik előttem az egész nagy szárnyas sereg képe. ügy van ezzel is az ember, mint a tenger egyetlen cseppjével, melyről azt mondják, hogy az egész óceán életét hordozza magában. Egyetlen vizcseppben is meg lehet látni a Vizek életét. Az egysejtű protoplazma, a véglények talán csak parányi kicsinyítései a há‘nának, cápának, tengeri rózsának vagy medúzának. Ahogy a sejtek keletkeznek, egymásba ütődnek, kergetik, vagy hívogatják egymást, szétbontanak és megmerevednek, épugv keletkeznek, fejlődnek, szaporodnak és pusztulnak a vizek gigászai is. Ezek olyan természeti tükrök, melyekből fényesen kiragyog az egyetemes világélet örök törvényeinek egy-egy paragrafusa. Hol itt, hol ott kezdenek beszélni s lassankint reávezetik az embert arra a tapasztalásra, hogy egy ilyen tükörben megláthatja a saját életét. Egyetlen ember is lehet tükre, élő fotográfiája családja, községe vagy nemzete életének. A fiúnak sokszor ugyanazok a kérdései, vágyai, álmai és keserűségei, mint az. apának vagv a családnak. Nemcsak szójárásáról lehet valakinek szülőföldjére, az őt körülvevő társadalmi osztályra következtetni, hanem indulatai, észjárása, egész gondolat- és érzésvilága, erkölcsi felfogása is megmutatja, hogy kik között él, munkálkodik, kiket szeret és kik szeretik. Az istállóban rekedt vándormadár visszaálmodja a tavasz Ígéretét. Mig szárnyaival szo- inoruan verdesi az állatgőzös, nehéz levegőt, talán elsuhan előtte a pompás mező képe, melyre az Isten keze hullatott kábító illatu virágot. Parányi csőrének szakgatott csicsergése talán egy elhaló, kiszakított akkordja annak az áriának, melyet hajnalhasadáskor Isten dicsőségére
