Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-04-24 / 17. szám

132. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. meg a nyugdíjintézet az alapnak mai jövedelme mellett, azt mi is belátjuk. Elismerjük azt is, hogy a közalapnak más célt is kell szolgálnia, mint a nyugdíjintézetet és ezért évi jövedelme oroszlánrészét nem foglalhatjuk le ennek részére. Ezzel kezdettől fogva tisztában voltunk. Azért jeleztük, hogy a közalap 100o/o-ban valorizálandó és pedig nem olyformán, hogy az államsegélyből a közalap a békebeli hányad teljes mai egyenér- tékét kapja, hanem olyformán, hogy a gyüle­kezetek régi járulékukat a mai értékben szolgál­tassák be. igaz, hogy ez esetben hozzájárulásuk a nyugdíjintézethez némileg növekszik, de még ennek a többletnek betudásával is, még az első öt éven is jóval kisebb mértékben terhelné meg őket a mi tervezetünk, mint a hivatalos 25 éven át és mégis módjában lenne a közalapnak a kívánatos mértékben hozzájárulni a nyugdíjin­tézet évi szükségletéhez. Uj tétel az elaborátumunkban közölt mér­leg fedezeti oldalán az ofíertóriumokbó! támadó jövedelem, melyet azonban csak a teljesség és a kikerekités okából vettünk fel utólag. Egyéb­ként oly csekélység, mely sem szoroz, sem oszt. Ezek után még csak arra az egy, de per­döntő kérdésre kell felelnem: Elég-e a minden­kori szükséglet fedezésére a kimutatott évi jöve­delem? Ha igen, úgy mérlegünk mathamatikai- lag is helytálló. Miután nekünk az életbiztosító intézetek különböző halálozási és egyéb tabellái nem álla­nak rendelkezésünkre, ilyenek alap án eszközölt számításokat sem közölhetünk. Mivel azonban világos, hogy az elméleti, valószínűségi számí­tások eredményénél a tapasztalat nyújtó ta ada­tok helytállóbbak, mi ezekhez nyúltunk és ezek alapján számítottunk annál is inkább, mivel nyugdíjintézetünkre vonatkozólag ezek a legr megbízhatóbbak és ezért mértékadók is. Épp ezért a régi nyugdíjintézet ügyvivőjé­nek 1910— 191'9. évi jelentései alapján megálla­pítottuk, hogy 10 évi átlag szerint, mennyi volt 507 aktiv tag mellett az átlagos teljes nyugdíjas szám. Elaborátumunkban azonban nem az átla­gos, hanem a maximá is számot vettük és ennek arányában s~ ámítottuk ki, mennyi te’jes összegű nyugdíjra lehet szükség 300 aktiv tag mellett. Eredmény: 50 te'jes nyugdíj,* vagyis: 177,000 P. Várható évi fölösleg tehát: 30.500 P. Miután azonban erre a maximumra csak évek múltán lehet szükség — ha egyáltalában lesz —, az eladdigi évi maradványok tőkésítésével még ak­kor^ is^ biztosítottnak vehető a nyugdíjintézet fi­zetőképessége, ha az a bizonyos járvány csak­ugyan fellépne és magával ragadná az élők so­rából a lelkészek nagyobb számát, de csodálatos képen mégkimélné ezek nejeit és gyermekeit. Ha mindezek ellenére a sötétlátás tovább aggályoskodik, van még egy módja a fizetés- képtelenség elkerülésének és ez a tervezet 17. §-ának c. pontja, mely mint zárózsilip bármikor alkalmazható, ha a nyugdíjban!enés árama a megengedhetőnél nagyobb arányban indulna meg. Midőn igy tervezetünket alapelveiben és mathematikai keresztül vihetőségében megindo- kölni törekedtem, nemcsak mások aggályait akartam eloszlatni, hanem a magam lelki smere- tét is megnyugtatni. Bízom benne, hogy az előbbi épp úgy sikerült, mint az utóbbi. Ebben a reményben zárom soraimat azzal az alázatos fohásszal a jó Istenhez: amit mi terveztünk, azt végezze ö el kegyelmének gazdagsága szerint. Wagner Átiám ráckozári lelkész. Bz európai C. E. konferencia. Az aug. 8—14. tartandó nagy európai ke­resztyén szövetségi (C. E.) konferencia előkészü­letei az elmúlt hónap folyamán nagy lépéssel haladtak előre. A konferencia ének- és zeneügyének veze­tését id. Victor János igazgató vállalta magára s közös munkára állott össze a budapesti és kör­nyéki énekkarok hosszú sora: Goudimel-ének- kar, józsefvárosi, fasori, pesterzsébeti, rákos- szentmihályi és rákospalotai ref. énekkarok, a Bethesda énekkara, az angyalföldi* evangélikus énekkar s a Bethánia újra talpraállott énekkara. További énekkarok csatlakozása még várható. Az eddigi tervek szerint egy válogatott éne­kes sereg fogja a kővetkező énekeket éne­kelni: a megnyitó-ülésen (aug. 9.) egy angol éneket (Mundy: Oh Lord the Master of all), Schultz egy motettjét, Bach egy kor álját (Jézus, én örömem) s id. Victor Jánostól »A naini öz­vegyiét, a keresztyén hangversenyen (aug. 12.) Bachnak egy kantátáját (Jöjjetek, siessetek és fussatok), a zárógyülésen (aug. 14.) Händel Messiás-oratóriumának nagy Hallelujah-kafát. — Mind e gyűlések a Városi Színházban (Nép opera), mint Budapest legnagj'obb termében tartatnak. A tágabbkörü énekkar négyszólamú énekkel vezeti a pesti Vigadóban és a Zeneakadémián a konferencia összes közénekeit, ezenkívül az egyes énekkarok külön külön a következő alkal­makkor szerepelnek: a külföldiek számára a fő­város által adott fogadóestéllyel egyidejűleg tar­tandó szeretetvendégségen (aug. 10.) az ott egybegyülendő magyarországi és külföldi ma­gyarok előtt régi és uj magyar keresztyén éne­keket, az egyidejűleg tartandó nagy evangéli- záló-estélyeken (aug. 13.) a tárgyakhoz illő tar­talmú énekeket énekelnek s végül a főváros összes ref. és ev. templomaiban tartandó konfe­renciai istentiszteleteken (aug. 14.) ünnepélye­sebb darabokat adnak elő eddig megtanult éne­keik közül. Az egyes énekkarok a közös darabok be­tanulását külön-külön próbáikon végzik s a-szűk*

Next

/
Oldalképek
Tartalom