Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-04-17 / 16. szám

124. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. Jegyzetek. A képviselőház április 7-én 15 képviselő jelenlétében kezdte meg a népjóléti tárca költ­ségvetésének tárgyalását és másnapra már be is fejezte. Sem a gyorstárgyalás, sem a gyér érdeklődés a képviselők részéről, sem a la­pok szűk tudósításai nem lehetnek ok arra, hogy a magyar társadalom és az egyházi köz­vélemény is félvállról vegye azokat az ügye­ket, amelyek a népjóléti minisztérium hatás­körébe tartoznak. Szóbakerült a parlamentben természetesen az egészségügyi tisztviselőknek, vagyis az orvosoknak helyzete, amelyről meg­állapítást nyert, hogy súlyos, 80o/0-a alig tudja fenntartani magát; azok az orvosok, akik nagy területeken dolgoznak, autókat kapnak. De hal­lottuk azt is, hogy másoknak helyzete is sú­lyos: Budapesten 3425 pincelakás van és 17.742 olyan lakás, amelynek nincs konyhája, tehát úgy gondolom az egész lakás egy helyiségből áll, amely szoba-konyha; ehhez hozzáfűzöm, hogy a falukban még azok is, akiknek van szobájuk, előszeretettel használják a szobát bu- torraktárnak és a konyhán laknak, amely te­hát szintén a szobakonyha szerepet tölti be. Beszéltek a munkanélküliség esetére való biz­tosításról, amelyre vonatkozólag a miniszter két priust állított fel: a biztosítás ne tenyész- sze a munkátianságot és az egész munkaköz­vetítést vegye kezébe az állam. Javasolták, hogy ne csak a munkások, hanem a polgárok be­tegség esetére való biztosításáról is gondoskodni kell. Egy keresztényszociálista képviselő szerint az egész társadalom 70o/o~a marti rkenyeret eszik. Egy másik képviselő ártézi kutakat sürgetett, megint másik azt mondta, hogy az Alföldön nincs kórház. Beszéltek a tüdővészről, a nemi­betegségekről, a gyermekhalandóságról, anya­védelemről, kivándorlásról, egykéről, sztrájkról, hadirokkantakról. Közben heves vita támadt a szociáldomkratákkal, akik versenyt támasztanak a kormánynak a népjólét emelése körül és féltékenységgel kisérik a kormány jóléti intéz­kedéseit. Vass József népjóléti miniszter kife­jezte elégedetlenségét az egészségügyi eredmé­nyekkel; az országot nagyobb kerületekre kí­vánja beosztani, szükségesnek tartja, hogy a baleset és betegség esetére szóló kényszerbiz- tositás az agrárrétegekre is kiterjesztessék; a falusi egészségügyi nővérek intézményének lé­tesítésére gondol (körülbelül négyezer nővér). Igen érdekes a népjóléti miniszter urnák az a kijelentése, hogy nem tudja elfogadni azt az irányzatot, amely a nemzet tagságából ki akar rekeszteni akár egyedeket, akár rétegeket fajta vagy felekezet szerint, de nem fogadhatja el az osztályharc-elméletet sem; a tisztviselői ház­építési akció az idén lebonyolittatik; 1928 május 1-én hatályba lép a lakások szabadforgalma. Öt­éves programmot dolgozott ki a miniszter a fajmagyar vidékek egészségügyi viszonyainak rendbehozására. A népjóléti minisztérium resszortjába tar­tozó ügyek egészségügyi, társadalmi és nem­zeti szempontból a legfontosabbak közé tar­toznak. Hogy annak tárgyalása alkalmával a parlamentben, amely politikai testület, a párt­ellentétek kirobbantak, azt szinte természetes­nek kell találnom. Nagyon helyes a népjóléti miniszternek kijelentése, amely szerint erről a területről ki akarja zárni a faji, felekezeti és osztálykülönbségeket, illetve ellentéteket, s Óhaj­tom, hogy ez sikerüljön is neki, de megval­lom, nem feledtem még el azokat a kijelen­téseit, amelyeket talán nem mint miniszter, ha­nem mint római katholikus pap tett, s ame­lyekkel a maga részéről személyileg, hozzájá­rult ahhoz, hogy a felekezeti kérdés minden közügyben felüti a fejét és megakadályozza azt, hogy »mindenki, aki a nemzet egyetemességé­hez tartozik, együtt és harmóniában dolgozzék a nemzet céljainak eléréséért.« Nagyon sajnálom, hogy a népjóléti tárca tárgyalása — amint a lapok tudósításaiból lá­tom — nem vetette felszínre az alkoholizmus ügyét. Ahol annyi mindenféléről esett szó, ott a jelenlevő kevésszámú képviselők közül is va­lakinek eszébe juthatott volna a népjólétnek egyik legfélelmetesebb ellensége: a szesz; és az alkoholizmusnak intézményes propagálója: a kocsma. A tüdővész, a venereás betegségek, a mártirkenyér, a pincelakás sok-sok esetben az alkoholra vihető vissza. Általában úgy találom, hogy inkább szimptomákról és azoknak kurálá- sáról esett szó, nem pedig a felidéző okok­ról. Orvosok, kórházak, egészségügyi kerüle­tek, egészségügyi nővérek: mindez nagyon szép lenne, beteg-biztositás, munkanélküliség-biztosi- tás szintén. Mindez azonban alapjában véve csak a szimptomák kezelése, régi recept: a tisztviselők számának növelése utján. A hadi­rokkantak támogatásának nem helyes módja az, hogy mint legutóbb az én falumban is, hadi­rokkantnak kocsmaengedélyt adnak és ezzel az alkoholizmust istápolják és a nyomort növelik. Társadalmunk anyagilag és erkölcsileg meg­gyengült; a társadalmat kellene talpraállítani gazdaságilag és erkölcsileg. Ha ez nem sikerül, a népjóléti tárca hajójának csavarja nagy zú­gással foroghat, de a levegőben forog és a hajó, a személyzetszaporitás dacára sem fog előremenni. Abban a törvényjavaslatban, amelyet a népjóléti minisztérium az egyke ellen és a nép­jólét emelése érdekében készített elő, s amely szerint az egykés családoknál egy gyermekrész az államé lesz, nagyon érezhető az államszocia­lizmus elve. A szocialista állam sokaknak esz­ménye. De ne feledjük: az államszocializmus a társadalom erőinek, szabadságának megölője. Vass József miniszternek elhiszem, hogy munka­társaival megtett minden lehetőt, s hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom