Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-04-10 / 15. szám

Í927. EVANOf-LiKUSOK LAPJA 119 TKODALOM. Fábián Imre: Betű avagy lélek. Harang- szó-könyvtár, 7. szám. Ára 16 fillér. A szekta­üggyel foglalkozik, népies formában, helyes szempontból, komolyan. A kis füzet tömeges ter­jesztésre (iratmisszió!) nagyon alkalmas. A magyar Vörös-Kereszt Egylet Alma­nachja. 1927. Az Egylet békeprogrammját gróf Széchenyi Emil elnök igy határozza meg: »A ma­gyar társadalom minden rétegének anyagi és er­kölcsi támogatását karitativ és szociális tevé­kenység kifejtésére tömöritcni, mellyel egyrészt gyógyítani kívánja az ország lakosságán a há­ború ejtette erkölcsi sebeket, másrészt a kir. kormány és közigazgatási szerveinek segítsé­gére jönni az ország közegészségi viszonyai ja­vításának felette fontos, de ép oly nehéz mun­kájában.« Az egylet a programm megvalósítá­sára négy osztályt szervezett: egészségügyi, szo­ciális, ifjúsági és levelező osztályt. Az Alma­nachja br. Wlassics Gy., Schöpflin Aladár, Ar- gay János, Ibrányi Alice, Flanek Rezső stb. írtak cikkeket. Hastings: Isten napjai. Ford. Tildy Zol­tán. Sylvester-kiadás. A 11 ives, szép kiállítású kötet az Incze Gábor által szerkesztett »Isten igéje a gyermek lelkében« cimü sorozat II. köte­teként jelent meg. Negyvenegy gyermekisten­tiszteleti beszéd van benne, valamennyinek alap­igéje az ótestamentomból van véve. Az ütes- tamentom kiváló embereinek (Gedeon, Ruth, Sámuel, Dávid, Illés, Elizeus, Nehémiás stb.) életéből vett jelenetekhez, vagy egy-egy mag­vas bibliai mondáshoz fűzi a szerző mindig ér­dekes, a figyelmet ébren tartó, tanulságos be­szédeit, amelyeket apróbb történetekkel is élén­kít. Tanítása főleg erkölcsi. Tanítók, hitokta­tók, lelkészek, de a szülők is igen jó hasznát ve­hetik ennek a gyűjteménynek, amelyet mele­gen ajánlok beszerzésre. Bevezető tanulmányt Kapi Béla püspök irt hozzá »A gyermek és az egyház« cimen. A kötet ára fűzve 4 P, kötve 6 P. Steinberger György: Az út a Bárány nyomdokában. Fordította Vargha Gyuláné. »Fébé« kiadása. Igen értékes kiadvány. Leg­melegebben ajánlom olvasóinknak. íme néhány gondolat: Nagy dolgok elvégzésére van elég emberünk; de ki végzi el a kis dolgokat? Némelyek beszélnek a világosságról; mások vi­lágítanak. — »Oszloppá teszlek az én Istenemnek templomában.« Mire való az oszlop? Nem dísz­nek, hanem azért, hogy valamely terhet hor­dozzon. Nem elég, hogy Istenre bízzuk ma­gunkat; szükséges, hogy ö is reánk bizhassa magát. — A szikla engedi, hogy üssék, és élő vizet ad. Mikor Krisztust, a sziklát, ütötték, ak­kor csupa szeretet, csupa örök élet ömlött be^ lőle. Kolfhaus Vilmos: Dr. Kuyper Ábrahám. Németből fordította: Czeglédy S.-né Kosa Mar­git. Szövétnek-kiadás. A hollandiai református egyházpolitikusnak életrajzát bizonyára érdek­lődéssel veszik kézbe mindazok, akik tudják, hogy Kuyper egyénisége, hite, egyházpolitikai iránya és törekvései milyen nagy hatással vol­tak nemcsak a holland reformátusokra, hanem a magyar reformátusok nem csekély részére is. Teljes egészében aláírom Ravasz László ref. püspök előszavának ezen mondatait: »Baj volna, ha mi Reglement et akarnánk csinálni és zsi­natunkra halálos bűnöket olvasni, azt gondol­ván, hogy ezzel alkalom és mód nyílik Kuype- rekké lennünk. Ehhez nemcsak a Kuyper egyé­nisége, de a Kuyper világa kell, s Kuyper műve valami egészen más lett volna Magyar- országon, mint Hollandiában, más Skóciában, mint Franciaországban.« Megvallom, hogy a könyv alapján fedeztem fel Kuyperben olyan vonásokat, amelyek nekem egyénileg nem ro­konszenvesek, de el kell ismerni nagy kvalitá­sait, s életmunkájának nagy eredményeit. Kolf­haus munkájának elolvasását ajánlom nemcsak azért, mert a magyar kálvinizmus újabb, politi­kailag orientálódó és tőlünk távolodó irányzata könnyen visszavihető Kuyper hatására, hanem azért is, mert a modern kálvinizmusnak egyik jellegzetes és kiemelkedő alakját ismerjük meg egy alapos, szeretettel megirt életrajzból. Vágó Géza: Mózes. A szerző ezt az al­címet adja müvének: A bibliai Mózes rekon­struált regénye, ügy vettem azonban észre, hogy ehhez a rekonstruáláshoz sokkal több tör­ténelmi ismeret, gazdagabb és a történelmi is­meretek révén tartalmasabb fantázia s nagyobb jellemrajzoló erő kivántatott volna meg, mint amenyi Vágó Gézának rendelkezésére állott tör­ténelmi regényének megírásánál. Mózes életé­nek feldolgozása akár filmre, akár regényben, nem volna hálátlan feladat. Amit például a Ben Hür c. film nyújt Krisztus korából, az igazán figyelemre és elismerésre méltó, valamint az a regény is, amelynek alapján a film készült. Ez a regény mintául szolgálhatott volna Vágó Gé­zának s egyúttal figyelmeztetőnek is arra, hogy a történelmi regényekkel szemben mekkorák az olvasó közönségnek igényei. Az a lélektani meg- okolás, amellyel az egyiptomi Fáraó udvarában felnevelkedett Mózesnek népéhez való fordulá­sát akarná elfogadhatóvá tenni, semmiféle lába­kon nem áll. Hogy mi volt a zsidók rabszolga­népében az a vitális erő, amelyre Mózes támasz­kodhatott, arról egy szó sem esik. A rekon­strukció nem sikerült. A könyv címlapján Michel­angelo Mózes-szobra látható. Ez a szobor az igazi művészi rekonstrukció. Emellett a regény (én ugyan nem merném Vágó Géza írását még regénynek sem nevezni) teljesen eltörpül. Külön­ben ha ideirom, amit a szerző a bevezetésben ir Mózesről: »Ebbe a pontosan megállapított történelmi keretbe állítom bele a bibliai Mó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom