Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1927-04-03 / 14. szám

106.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1921.

elegendő, ha megjegyezzük magunknak azt, hogy a levél írója a jövendő világnak erőiről beszél abban a két hatalmas versben, amelyikben a legszabatosabban jellemzi a keresztyén embert: »Akik egyszer megvilágosittattak, meg- izlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízl élték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit...« Ha ezeket a szavakat vizsgáljuk, és ezeknek alapján iparkodunk behatolni annak az embernek lelki világába, aki ilyen jellemzését adta a keresztyéneknek, lehetetlen, hogy csak egy pillanatra is a buddhista nirvánára gondoljunk, amikor az Isten népének szombatjáról hallunk. Mert itt egy olyan diadalmas, a halálon hatalmasan tultendüliő hitnek bizodalma szól felénk, amely arról tesz bizonyságot, hogy Jézus valóban azért jött, hogy híveinek élete legyen és bővelkedjenek.

Ugyanerre tanít egyébként az a szó is, bogy Jézus az eljövendő javaknak főpapja. Buddha erkölcsi tanításának magva és lényege a lemondás, a mindenféle kötelékektől való megszabadulás. A keresztyénség erkölcsi tanításának lényege a hűség, a kötelékek megszentelése szeretet által. Jézus a Zsidókhoz irt levél szerint is a »juhoknak nagy Pásztora«, s az általa megváltott nyájnak az ő vére által közössége van Istennel és a tagoknak közössége van egymással. Az élet egy küzdőtér, amelyet kitartással és nem lemondással kell megfutnunk. Tehát az a levél, amely Isten népéinek szombatjáról beszél és a nyugodalomba való bemenetelről, tanít bennünket arra is, hogy itt a Földön a Főipap vére által szerzett válságban bízva, úgy harcoljunk, hogy méltók legyünk a hithősökre, akik mi elődünk jártak.

»Isten tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván tíbennetek, ami kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön- örökké. Ámen.«

Hermann Miksa kereskedelemügyi miniszter a MANSz soproni közgyűlésén március 26-án beszédet tartott. Örömét fejezte ki, hogy a MANSz programmját megismerni alkalma nyílt. Ez hirdeti a nemzeti eszmét és munka- alkalmakat igyekszik teremteni. A háziipar megmentése reális és racionális munka. A miniszter Sopron városának országgyűlési képviselője.

Iskolaügyünk.

Egyházunknak van egy jogakadémiája (Miskolc), 12 tanárral és 300 hallgatóval. Hét fiu- középiskolája (Aszód, Békéscsaba, Budapest, Bonyhád, Nyíregyháza, Sopron, Szarvas) 139 tanárral és 2768 tanulóval. Két leányközépiskolája (Budapest, Kőszeg) 37 tanárral és 324 tanulóval. Három tanítóképzője 264 tanulóval. Két polgári leányiskolája 355 tanulóval. Az egyház elemi iskoláiban 725 tanító 37.736 tanulót tanít.

A miskolci jogakadémia hallgatói közül 40, vagyis 130/0 evangélikus. A fiuközépiskolák 2768 tanulói közül 1228, vagyis 44o/0 evangélikus. A leányközépiskolák tanulói közül evangélikus 138, vagyis 42o/0. A tanítóképzők tanulói közül evangélikus 105, vagyis 400/0. A két polgári leányiskolában volt 186 evang. tanuló, tehát 52 0/0. Ezekben az intézetekben tehát az evangélikusok átlag 44o/o-al vannak képviselve. Ezzel szemben a dunánínneni és dunántúli egyházkerületben a hitoktatók 5558 olyan evangélikus tanulót tanítottak, akik nem evangélikus iskolába jártak.

Hogyha ezeket a számadatokat közelebbről vizsgáljuk, mindenekelőtt szembeötlik, hogyegiy- házunkak nincsen polgári fiu-iskolája. Annál feltűnőbb ez a hiány, mert hiszen vannak igen tekintélyes lélekszámú városi gyülekezeteink; s annál figyelemreméltóbb ez a hiány, mert az a társadalmi réteg, amely a polgári iskolákban nyeri kiképeztetését, vagyis az iparosok és kereskedők, városi gyülekezeteink összetételében nagyon fontos szerepet játszanak, demokratikus alkotmányformánk mellett a városi gyülekezetek beléletébe a legnagyobb mértékben befolynak. Ennélfogva elemi egyházi érdek volna vallásos, egy házias iskoláztatásukról gondoskodni.

Feltűnő továbbá, hogy felekezeti iskoláinkba járó 41.183 tanuló mellett, akik közül csupán 440/0, vagyis fele sem evangélikus (és itt a népiskoláinkba járó nem-evangélikusok még nincsenek kimutatva), csak a dunáninneni és a dunántúli egyházkerületben 5558 evangélikus tanuló járt nem evangélikus iskolába; pedig ha ehhez a számhoz hozzávesszük a bányai (Budapest!) és tiszai egyházkerületeket, akkor azt hiszem, nem csalódom, ha az idegen jellegű iskolákba járó evangélikus tanulók szamát 12 13.000-re teszem. Vagyis az elemi iskolásokat beleszámítva körülbelül ugyanannyi evangélikus tanuló jár idegen jellegű iskolába, mint a magunkéba. Kitűnik ebből az idegen jellegű iskolákban teljesített hitoktatás rendkívüli fontossága, valamint az is„ hogy mennyire szükséges lenne különösen városokban a vasárnapi iskolának modern alapokon való megszervezése. Ezzel korántsem akarom a hitoktatóknak az órarend keretein belül kifejtett nehéz működését lekicsinyleni, de igenis kifejezésre akarom juttatni azt a meggyőződésemet, hogy a felekezeti iskolának egyházias nevelő munkáját csak a vasárnapi iskola tudná annyira ameny-