Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-02 / 1. szám
január 2. 1. szám. Szerkesztéséé : LÉBÉIY (Moson m.) Kiadóhivatal: GTÖR. ev. konvent-epület. Riadja: I LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Alapította : DR. HÄFF8Y SÁNDOR püspök. SitrkHiMiérl teltlé. NÉMETH KÁROLY e«pir«i. Megjelenik belenként egyszer. vasárnap. Előfizetési Ar: Egész évre 80, télévre 40 negyedévre 20, egyes szám 2 ezer K. Hirdetési árak megegyezés szerint. Újév. • Ha valaki Krisztusban van. uj teremtés az; u régiek elmúltak, íme újjá lett minden Mindez pe dig Istentől van 2 Kor 5. 17 18 A keresztyén kultúrának diadalmas ereje jórészt abban is található, hogy az emberiségnek páratlan magasan álló szempontokat ád a történelem esem (Ínyei nek értékelésére. Amilyen kétségtelen az, hogy történelembölcselet nélkül nincsen történelem, éppen olyan bizonyos a/ is, hogy a történelem-filozófia nem táplálkozhat az adott tények felhasználásából, hanem azokat a szellemi élet realitásainak alapján kell feldolgoznia. Ezek a realitások adnak a/ eseményeknek értelmet s több, mint immanens c.k és okozati összefüggést. S a kultúra éppen ennek az értelemnek és ennek az összefüggésnek a felderítése és elsajátítása. Korunk zűrzavarában, fejetlenségében ezek nélkül a legmagasabb, a keresztyénség által nyújtott szempontok nélkül felfedezhetjük a világháborúból előálló következményeket, bajaink áradatát visszavihetjük erre a forrásra, de semmiképpen nem juthatunk el annak a felismeré-, sért, hogy mindez nem puszta következmény, nem merő okozat, hanem ennél több, tudniillik egy uj korszaknak vajúdása. Keresztyén hitünk tanit meg, hogy vissza- vigyük a történelemben megnyilvánuló romboló és rontó erőket nem az emberen kívül, megváltoztathatatlan tényezőkre, hanem a történelem alanyában, az emberben, s itt is az ember szellemi életében megtalálható tényezőre, a bűnre. Keresztyén hitünk tanit meg arra is, hogy ne a materiális, az anyagi civilizációban, hanem ugyancsak magában az. emberben, az embernek szellemi életében keressük a gyógyulást. Ez a történelem-szemlélet, amelyet alapjában véve humanisztikusnak nevezhetnénk, az emberiség előtt a lehetőségek széles skáláját, a perspektívák végtelenségét nyitja meg. Ereznünk kell azonban, hogy az emberiség élete a természet életének, az emberiség történelme a világmindenség történelmének csak egy kis szelvénye lévén, az emberi szellem, bármilyen magasra értékeljük és emeljük is azt, a vi'ágmin- denséget, annak életét és történelmét hordozni képtelen. A humanisztikus kultúra saját fejlődésének terhe alatt roppanna össze, a haladása folyamán összegyűjtött ismeretkincse zúzná ősz- sze és vinné meddő agnoszticizmusba, avagy tehetetlen szkepticizmusba, ha az ^mber szellemi életet nem tudná belekapcsolni egy még átiogóbb, még magasabbrendü abszolút és tökéletes szellemi életbe, amely az egész világmindenségnek láthatatlan alkotója, fenntartója és kormányzója. A humanisztikus kultúra vagy el- vtzet Istenhez, vagy csődbe megy. S az európai kultúra eljutott arra a pontra, ame’yen ez a vagy-vagy elutasithatatlanul felvetődött. Vagy összeroppan a saját súlya alatt, vagy pedig beleilleszkedik benső és tiszta istenhitbe. Félreismerhetetlen jelei vannak, hogy az európai kultúra embere, ha csak humanisztikus szellemiségre van utalva, a saját kultúrájával és civilizációjával tanácstalanul és tehetetlenül áll szemben. Elveszti életbátorságát és intuíciója, amely minden teremtő erőnek, minden alkotó munkának forrása, összezsugorodik, elsorvad. Élete sablonossá, mechanikussá vánnyad. Az ember statiszta lesz és statisztikai adat. Az újat hajszolja és erőszakolja, de az újat nem önmagának megújulásában, hanem az adottságoknak uj kombinációjában keresi. Világa kaleidoszkóp lesz, amellyel kíváncsisága játszik, de amelyből hiányzik a személyes élet odaszen- telésére való felhívás. Életenergiája kifelé hat, de rájön, hogy a világmindenségben minden energiája elenyészik, s ennek felismerése pesszimizmusba kergető. Mindazok, akik az európai kultúrát, s mindazt, ami ebben nagy és maradandó értékű, ismerik és szeretik, tudják azt is, hogy ez a kultúra olyan stádiumba jutott, hogy meg kell
