Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-24 / 43. szám
1926 EVANGÉLIKUSOK LAPJA t áiv címen. A lelkészek függetlenségét, személyi nztonságát, anyagi megélhetését biztosítani kell, hogy kizárólag vallásos feladatának élhessen. A lelkészt hivatal az egyetemes papság mellett is szükséges. A lelkészi hivatal isteni jogon alapul, az egyházi alkotmány emberi jog. A lelkészi hivatal vezetése egyedül a lelkészek feladata. A lelkész az egyetemes egyháznak szolgál, bár az egyes gyülekezet körében. Szóba került úgy az előadásban, mint a megbeszélés során a lelkész tevékenysége saját parochiá án valamint mások helyettesítése; a lelkészek kényszei áthelyezése, nyugdíjazása, az elaggottaknak és a hátramaradottaknak ellátása, a fizetési osztályokba sorolás, a falusi lelkészek nehéz helyzete (neveltetési segélyek, ösztöndíjak), a lelkészeknek egymáshoz való viszonya olyan gyülekezetekben, ahol több lelkész van, a lelkészkényszer és a parochiális jog. Az előadó végül hangsúlyozta, hogy az egyházi alkotmányok nem inspiráció utján jöttek létre, ennélfogva azoknak fogyatékosságait meg kell beszélni és a lelkészek közreműködése ebben a tekintetben különösen szükségesnek mutatkozik. A cseh-morva-sziléziai német evang. egyház gyűlése. Szeptember 26—30. tartotta a CMS. evang. egyház gyűlését Gablonzban. D. Wehrenfennig elnök az evangélikus gyülekezetnek, mint a népegyház alapjának magasztos feladatairól beszelt r Pét. 2,5. alapján. Az utolsó 6 évről beszámoló jelentésében rendkívül lebilincselő képet rajzolt az egyház külső és belső megszilárdulásáról, élniakarásáról és a vezetők örvendező bizakodásáról. Rámutatott az egyház helyzetére az állam többi egyházai mellett és a világprotestantizmus egységesítő törekvéseivel kapcsolatban. A közgyűlés tárgya a nyugdíjintézetet, a fegyelmi szabályzatot, amely utóbbi különbséget tesz egyházi tisztviselők és egyházi tiszteletbeli állások között. Elfogadták az uj iskolaszervezetet. Behatóan tárgyalták a belmisszió körébe vágó kérdéseket, valamint a különböző egyesületeknek az egyházhoz való viszonyát. Nagypénteknek és október 31-nek mint ünnepnapoknak állami elismeréséért telterjesztéssel él a közgyűlés. Szabályozták az áttérőknek az egyházba való felvételét. Elhatározták, hogy a nóegyleteket egy szövetségbe tömörítik és hogy a nöegyletek képviselőinek helyet biztosítanak az egyházi testületekben. A Sudetenland diasporája meglepő gyorsasággal önálló egyházzá izmosodott. HÍREK. Zsédenyi-emléktábla leleplezése. Lélekben bensőséges és felemelő, de külsejében is nagy méretű, impozáns keretek közt áldozott az alsódörgicsei gyülekezet és az egész zalai egyházmegye Zsédenyi István szellemének október hó 10-én Alsódörgicsén. A nagy ünnepség fényét még inkább emelte, hogy a dunántúli egy347. házkerület apostoli buzgóságu és aranvszáju püspöke, aki sem távolságot, sem fáradságot nem ismer, személyesen jelent meg, hogy örökké emlékezetessé tegye e napot azok számára, akik az egész egyházkerületből összesereglettek, nogy lelkűk háía áldozatát mutassák be Istennek, meri Zsédenyi Istvánt nekünk adta. Az ujjon- nan renovált templomba harangzúgás között vonult be a fópásztor Nagy Lajos a zalai egyházmegye esperese, Mesterház)- Sándor a somogyi egyházmegye esperese, László Miklós püspöki titkár, Czipott Géza szentgotthárdi lelkész, Hering János veszprémi lelkész és az egyházmegye teljes számban jelenlevő lelkészeinek kíséretében. A templomot zsúfolásig megtöltő közönség soraiban ott voltak a veszprémi református egyházmegye lelkész kiküldöttjei élükön Szűcs József esperessel, Dr. Berzsenyi Jenő egyházmegyei felügyelő, Dr. Demeter György főszolgabíró, Dr. néjj Imre nemzetgyűlési képviselő és az egyházmegye minden egyes gyülekezetének kiküldöttjei. Közének után Fenyves Ede tb. esperes imádkozott, majd egy ének vers után Novák Elek kővágóőrsi lelkész olvasott fel o|- tári szent igéket. Az ifjúsági karének hangjai mellett Kapi Béla püspök Tépett az oltár ele Nagy Lajos és Mesterházv Sándor esperesektől körülvéve, hogy a s/iveket és lelkeket megrázó beszéd kíséretében avassa fel az ujonan renovált templomot és adja át szent hivatásának, kérve az Istent, hogy ennek a második háznak a dicsősége nagyobb legyen az elsőnél. Majd Máté 5. 10. alapján megtartotta hatalmas leleplezési beszédét, amelynek elhangzása közben lehullott a fehér lepel a szószék felett elhelyezett emléktábláról, mely Zsédenyi István hűségét hirdeti. Ugv érezte mindenki, hogy a püspök szavai nyomán maga Zsédenyi István jelent meg a sok szenvedéstől sápadt arcával, fehér szakájával és mélyen fekvő tüzes szemeivel a szószéken és a püspök lelkén és s'áján keresztül ö szólott a gyülekezethez___ Újabb karének elhangzása után Nagy Lajos esperes lépett a szószékre és Luk. 10. 3S—40. alapján hirdette élő erővel az Isten igéjét. Az istentisztelet Zsi- ray Lajos nagyvázsonyi lelkész oltári imájával, a püspök áldásával és közénekkel ért véget. — Közvetlen utána diszközgyiilés volt, amelyet Nagy Lajos esperes nyitott meg üdvözölve a megjelenteket, majd Fenyves Ede tb. esperes a Zsédenyi emlék-bizottság elnöke ismertette az emléktábla történetét, mely után elhatározták jegyzőkönyvbe vételét az egész nagy ünnepségnek. Ezután a különböző küldöttségek tisztelegtek a püspök előtt. A zalai egyházmegye lelkészi kara nevében Nagy Lajos esperes, a szomszéd veszprémi egyházmegye nevében Hering János veszprémi lelkér, a somogyi egyházmegye nevében Mesterházy Sándor esperes, a veszprémi ref. egyházmegye nevében Szűcs Jó zsef esperes, Zala vármegye törvényhatósága nevében Dr. Demeter György főszolgabíró, az egyházmegye tanítói kara nevében Kovács Sándor igazgató tanitó üdvözölték a püspököt, me-
