Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-06 / 10. szám
78* EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. boldog az a nép, amely felismeri a nyomtatott betű jelentőségét és azt az igazi nemzeti érdek szolgálatába állítja! A mondottaK igazsága áll hasonló mértékben az egyházi életre vonatkozólag is. Bár jogosan i számítják valamely egyház életerejét az istentiszteletek látogatottságával, az úrvacsorával élők számával,' az egyház kül és belmisz- sziói tevékenységének fokával. De vájjon épen napjainkban nem a sajtó-e az, mely eizt messze hangzó szavával elősegitheti s nem kell-e ennek alapján legvitálisabb egyházi érdekből egyházi sajtónkat erkölcsileg1 s anyagilag támogatni? Igaz, a hit hallásból vagyon. Tény dolog, hogy épen hitélet terén, belső lelki világunk erősítésénél az élő szónak hatása első helyen áll. Egy-egy Isten lelke szerint való pásztor az ő nyájának egybetartására, hívei belső lelki világának kiépítésére, nemzedékekre kiható nemes munkát végezhet. Bizonyos fokú túlzást látok abban is, hogy Pál apostol napjainkban újságíró lenne. De másfelől bizonyos az is, hogy főként szétszórtan élő híveink sok esetben másként, mint a sajtóval nem is volnának megközelíthetők, s hogy a jó sajtó a lelkész legjobb munkatársa s az ő saját lelki megerősödésének a forrása, s bizonyos az is, hogy Pál apostol, a keresztyémség elterjesztésének ezen legnagyobb munkása, aki minden tudott lenni mindeneknek, az egyházi sajtót is szolgálatába állította volna a szivek-lelkek megnyerésének szent munkájánál. Az egyházi sajtó jelentőségét eleink jobban felismerték. Egyházaink múlt történetében lapozva, azt látjuk, hogy annak fénykora összeesik az egyházi sajtó virágzásával. Volt idő, nvkor hazánk nyomdái kilenc-tized részben protestáns kézben vo’tak és e protestáns nyomdákból repült szerteszét az Élet igéié a 1egel- hagyottabb faluba is Múltak az idők. jött az ellenreformáció. Erőszakkal némitották el a protestáns sajtót. Következett a cenzúra Nagy kiváltság, hosszú utánjárás kellett ahhoz, hogy nyomdaállitásra engedélyt kapion valaki. Protestánsok nem igen kaptak rá engedélyt. De Isten kegyelméből mögöttünk van ez az idő. Újra meg van a lehetősége annak hogy a sajtó nagy hatalmát javunkra felhasználhassuk. De minthogy ha egyházaink nem igen élnének ezzel a szabadsággal, mintha kényelmesebbnek tartanák a hallgatást Pedig még egv-egy' nagyobb gyülekezetben is immár elkerü1 hAtet1enül szükségessé válik az összetartozandóság kifejezésére és a hitélet ébrentartására a helyi egyházi sajtó. Menynyivel inkább egész egvházi közösségünkre nézve, egyház egyetemünk számára, amelynek tagjaiv szétszórva élnek az egész ország területén. beékelve más vallásfe’ekezetek közé kis szigetek, szórványok formáiában. A legjobb igyekezet mellett sem lehetséges sokszor, hogy vasámapról-vasárnapra összeseregieljenek, sőt tán az sem, hogy nagy ünnepeken részt vehessenek a gyülekezeti közös istentiszteleten s a közös áhitat lelket emelő érzésével gazdagodjanak. Hogyan férünk ezekhez, valamint azokhoz, akik nem akarnak a templomba menni, s akiket személyesen sem közelíthetünk meg? A sajtó, csakis a jó egyházi sajtó révén. Micsoda megmérhetetlen áldás azért, ha egyházi lapjaink hétről-hétre, vasárnaprót-vasárnapra bekopogh tathatnak a híveink házába apostoli üdvözlettel, áldást hozva, evangéliomot hirdetve s az elhagyatottságukban, elszigeteltségükben is a közösség bátorító tudatával töltve el őket, avagy hétről-hétre, a rossz fogadt fásért sem neheztelve megi, megjelenhetnek a langy me“eg vagy elhidegült egyháztagoknál, s mint a lelkész mistz- szionáriusai megnyerik, megtalálják újból az elveszett bárányt. Valódi egyházmentő munkát végez azért a jó egyházi sajtó épen a mi visz- nyaink közt. A »Harangszó« pl. a négy egyház kerületet tekintve, legalább négy missziói lelkész áldásos munkáját végezi. De azután nemcsak a híveknek, hanem a vezetőknek, lelkésznek, tanítónak, presbitériumnak is szüksége van arra, hogy bekapcsolódva a sajtó által a nagy közösségbe, mindig rajt tarthassa kezét egyházunk érverésén s annak tempójából, esetleges kihagyásaiból megérezze a bajt és segithesen rajta. Itt vetődnek fel egyházunk égető problémái, nagy kérdései kifelé az állam, más egyházak, szekták irányában, és befelé a hívek feladataira vonatkozólag1. Innét kap és itt ád indításokat a vezető, uj életre való eszméket, aktuális problémákat a partiális fe1 adatok mellett nagy egyetemes cé’okat, egyházi és isikolai kérdésekben egyaránt. Ezt a munkát most egyedül a mi lapunk végezi, nagy áldozatok, szellemi és anyagi erőmegfeszi,4ésck igénybe vételével. Nem kéíl-e tehát zárt sorokban a szerkesztő támogatására felsorakoznunk ? E hónapban szándékoznak ilyen és hasonló gondolatok által indíttatva az egyházi sajtó szent ügyét szivükön hordó'egvházi és világi embereink Budapesten összegyűl ekP zni és megtárgyalni a legszükségesebb teendőket. Aki teheti, menjen el s segítse előbbre a sz n' ügyet; akit körü’ményei nem engednek, az imádkozzék a tanácskozások sikeréért s azért hogy Isten az ő egyéni felelősség érzetét felkeltve, szintén Sionunk falait építők sorába állítsa. D, Kiss Jenő. Az anyagi dolgok az embertől nyerik értéküket. Az ember értelmének és erkölcsi erejének növekedésével együtt válnak azok is becsesebbé. Az egyetlen valódi érték a világon az emberi lélek.
