Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-06 / 10. szám
74. tok, amikor minden vasárnap másfél millió ember hallgatta a prédikációkat és tizenegymillió ember olvasott egyházi lapokat. Az ötödik fejezet a német külmisszióval találkozik. Uj adatokat találunk a Berlini Misz- sziói Egyesület délafrikai munkamezejéről; nagy gyülekezeteket találunk itt: Kratzen sein 4.462, Leidenburg 4.307, Botschabelo 3.418, Pniel 3.109, Medingen 2.487 lélekkel. A következő három fejezet a zsidókra, a zsidómisszióra, az evang'elizációra és a német szórványokra vonatkozó adatokat adja. A kilencedik fejezetből megtudjuk, hogy a középeurópai B.bliatársuiatok 1922-ben a Bibliából 5,402.965 példányt adtak el. A további fejezetek az egyházról és az iskoláról, s az egyháznak a társadalomra való hatásáról szólnak. A tizenkettedik fejezetet megint maga dr. Schneider irta. Ez talán a legérdekesebb fejezete az Évkönyvnek. Röviden, de velősen ismerteti az egyháznak legújabb történetét és az egyházban .felmerült mozgalmakat. Ugyanebben a fejezetben van Troschke lelkész (Berlin Zehlendorf) cikke, amelynek tárgya «Külföldi segítség és a németországi nyomor.» Akét utolsó fejezet, a 13. és 14-ik a németországi egyházszervezetet tárgyalja és nekrológot közöl. A hires Jahrbuchnak ez az uj kiadása újabb bizonyítéka a németországi protestáns egyház erejének. ft papné hivatása. Luther Mártont a reformáció nehéz helyzete miatt egyszer nagy gondok bántották. Egy napon felesége gyászruhába ö.tözve bánatos arccal fogadta s mikor szomorúságának oka felől érdeklődött, azt mondta Bóra Katalin : a te csügi- gédésedből azt láttam, hogy meghalt a jó Isten ! A nagy reformátorra felesége szavai felem .13en hatottak : visszanyerte bizo hitét és reménységét, tudva, hogy csak az lehet csüggedt és reménytelen, akinek a számára megha.t az Isten. E kis anekdotában láttam kifejezve az ev. papné hivatását. Papnénak lenni más, mint dok- tornénak, ügyvédnének, iparosnénak, stb. lenni. Minden asszonynak kettős hivatása van : mint feleség és mint édesanya ; a papnénak van még egy harmadik is : férjének ő a papja. A reformáció korában mindenki Luthertől várta a vezetést, buzdítást, bátorítást. És ha ő csüggedt ? Ki emelhette őt fel ? Az emberi természet megkíván az isteni egyetlen biztos támaszon kívül földi támaszt; minden ember életében vannak órák, amikor nehezebben találja meg a kapcsolatot az Istennel, amikor embertársának vigasztaló, bátorító szavaira vágyik. Ilyen nehéz órákban mindenki fordulhat lelkipásztorához és a lelkipásztor ? Senki máshoz, mint a feleségéhez. Az első evang. papné, Bóra Katalin adott nekünk erre példát. Az ev. papok legfőbbje szétszórva egymástól és rokongondoJkozásuaktól távol él. A legtöbb helyen nincs senki, aki megértené a lelkész leikivi ágát, amely a hé.köznapon, a világfi gondokon felülemelkedik. Ha találkoznak, lelki kérdések megbeszélésére nem jut idő, a felettes hatóságok a lelki élettel nem törődnek. Nincs akivel komolyabb kérdéseit, nézeteit, munkáját, beszédeit s az egyház ügyeit megbeszélje. Mindezeken a hiányokon a papné segíthet, ha méltó társa férjének. Rokongondolkodása, érdeklődése, intelligenciája képesítik, hogy férjével megossza annak minden gondját, gondolatát. Igaz, hogy a papnénak igen sok a dolga : a gyakori szűk megélhetési viszonyok, sok helyen a gazdálkodás ezer gondja nagyon igénybe veszik. De ezék mellett kell, hogy legyen érdeklődése és ideje férjének, egyházközségének és anyaszentegyházának minden ügye iránt. A hívek és a világ a protestáns papok elé szigorú követelményekkel lépnek; szigorúbb mértékkel mérik őket, mint más embereket és méltán : hiszen akik többet vettek az Isten Igéjéből, azoktól több kívántatik. De a lelkész családja, is kell, hogy egy magasabb erkölcsiséget, a lelkész hirdetett elveinek megvalósitását képviselje. Sohasem felejtem el, milyen visszásán hatott, mikor egy lelkész a szószékről a háború alatt a hangos mulatságok ellen beszélt, mig leánya cseppet sem tartotta magát azoktól távol. Nem sokat ér a lelkész példás élete, agy- háziasságia, ha felesége és gyermekei nem követik őt ebben. Mindnyájan tudjuk, milyen nagy- hatása van a hitvesnek és sajnosán tapasztaltuk, hogyan akadályozza meg sok férfinek magasra- szárnyalását, áldásos tevékenységét feleségének alacsony, keresztyéni etlen gondolkozása. A papné elöljárjon, fölfelé mutasson és mintaképe legyen a gyülekezete asszonyainak. Papnénak lenni felelősség! De pap fiának, leányának lenni is felelősség. Egy kedves barátnőm mondta nékem egyszer: kérlek vigyázz a leányaidra, mert rettenetes paplányokat ösmerék. Szivembe nyilallott ez a felszólítás. Az volna a helyes, hogy a parochia neveltjeiben föltétien keresztyén jellemet, gondolkozásmódot és egyháziasságot találjunk. Hol vagyunk ettől az ideáltól? A mai erkölcstelen, léha világban legyen az ev. papi hajlék egy oázis, hol a gyermekek a kér. erkölcs, önzetlen becsületesség!, szorgalmas munka légkörében nevelkednek, s onnan kikerülve egy nemesebb élet terjesztői legyenek. Nem kevésbé fájdalmasan érintettek egy külföldi lelkész szavai, annál is inkább, mert EVANGÉLIKUSOK "LAPJA
