Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-21 / 8. szám
19 2b. Evangélikusok lapja 63. tók részére a Magyar Evangéliumi Kér. Diák- szövetség Budapesten. Evang. részről Kapi Béla tartóit mélyen szántó előadást a következő témáról. A becsület az ember és a nemzet életében. Báró Podmaniczky Pál pedig: »Hogyan tapasztalható meg Isten?« címen tartott 'előadást. Volt külön evang. gyűlés is, amelyen báró Podmaniczky: »Az evang. keresztyén- ség hivatása a világ protes.an »izmusban«. Dr. Deák János pedig: »A lelkész munkatársai« címen erősítették az egyházszereteiet s növelték az ev. öntudatot. Az egyik reggeli áhítatot Turóczy Zoltán ózdi lelkész végezte e témáról: »Megbocsáttattak a te bűneid«. Utolsó délután tanulmányi szakok szerint voltak párhuzamos csoportgyülések. Ezek között a »heoló- gusok csoportjának báró Kaas Albert is tartott előadást az eredményes igehirdetés feltételeiről. Luther Szövetségünk elnökének előadása oly világiaknál szokatlan világossággá' látta meg az igehirdetés problémáit, hogy gondolatai ki- kivánkoznak az előadóterem szűk falai közül. Vezető gondolatait — feljegyzések alapján — itt adjuk közre: Az igehirdetés csak akkor lehet eredményes, ha megvan a kölcsönhatás a lelkész és a gyülekezet között. Világi szónoklatoknál ez mindig jobban megvan, mert ott közbe is szól a hallgatóság s igy bizonyos tömegöntudat is fejlődhetik ki, amit a szónok tömegbatások keresésével maga is iparkodik fölkelteni. A templomban a különböző körülmények közül jövő s különböző szükségletek kielégítését kereső egyének sokasága nem forrhatik össze tömeggé, mert csak latens kritikái gyakorolhat, passzivitásra van kényszerítve s a szónoknak sincs megengedve a tömeghatások keresése. Mindezen nehézségek dacára is lehet az igehirdetó és a gyülekezet között kölcsönhatás Ennek föltételei: 1. Az igehirdetőnek sohse szabad elfelejtenie, hogy igehirdetésének eredménye nem az ünnepi szónoklataitól, hanem hétköznapi életétől függ. 2. Sohse felejtkezzék el az igehirdetó az igehirdetés nagy’ horderejű következményeiről. Minden prédikációnak van nyoma. Ami a lelkésznek csak egy múló félóra, az valamelyik hallgatójánál az életkrizisének eldöese lehet. 3. Sohse felejtkezzék el az igehirdetó az igehirdetés méltóságáról. A templom hangulata bizonyos formákra kötelez. 4. Különös részletességgel tért ki a prédikáció tartalmára. A szép formájú, de gyenge tartalmú prédikáció rosszabb, mint a fordított eset, mert a gondolat sohse fáraszt annyira, mint a szóvirág. A prédikáció közel áll a költészethez, de nem költészet, mert a gyülekezet nem költészetet vár, 'hanem Igét, tanúbizonyságot, nem hangulatot, hanem poziíivumot, mert a hangulatot szétszórja az ulca zaja, a templom előtti találkozások. Igazság vallomást várunk s kapunk költészetet és moralizálást. A bibliával kapcsolatban a mát, de nem magát a bibliái adják. Például Máté 12, 43— 45. alapján dörgedelmes beszédet mondanak a mai közéleti viszonyokról, »száraz. helyek«-nek minősítve azokat. A háborúban hallottunk ilyen beszédeket a Jelenések könyve alapján. Nem szabad a bibliát csak mottónak használni. Ha már ilyen témáról akarnak beszélni, válasszanak olyan textust, amelyik nem mond többe», mert különben ugyanazt a textus» a közönség esetleg egészen máskép fogja magyarázni. Nem belemagyarázni kell a textusba, hanem a textust kell megmagyarázni. Nem kell még az exegesisztöl sem félni, ha az közelebb vezet az Ige megértés- séhez. Nem árt néha a katechisatio szintjére se leszállani. Milyen ritkán hallunk példáié, arról, hogy két hónapon keresztül valahol végig magyarázták a Miatyánkot! Pedig mennyivel ön- tudatosabb lenne ilyenek után az. imádkozásunk! Mi a logos? Mi az akarat problémájának pali megoldása? Mind olyan kérdések, amikre feleletet vár a hivő. Azután az Istenember s a megváltás kérdése! Ennek, mint a polifonikus zené ben az egyik tagnak, mindiig benne kellene lennie az igehirdetésben s milyen soks/or kell nélkülöznünk! Sok prédikációból még azt sem tudom eldönteni, hogy ki volt Kriszlus, nemhogy az élő Isten fiának ismerhetném meg belőle. Nem moralizálás kell, legyen az bár gyakorlati, vagy légies, hanem evangélium. Az evangélium pedig nem moralizálás, hanem csak hatása az ev.-nak a morál. Mi ne csak ezt a hatást vadásszuk, hanem adjuk magát a fundamentumot: a hitet. Lehet, hogy igy nem lesz a beszéd rethorikai műreme.;, de építeni fogja a gyülekezetei. A moralizáiásnak c-ak akkor lesz létjogosultsága a gyülekezeti igehirdetésben ha a vasárnapi iskola katechizatio s ifju-ági istentisztelet elvégzik majd az evangelizálás munkáját. Ekkor azután a gyülekezeti igehirdetés végezheti majd a keresztyénségüket él) emberek életmélvitésének munkáját. Nem az» akarja, hogy’ dogmatika legyren a prédikáció tartalma, hanem azt, hogy Igehirdetés. Nem lehet úgy megtanulni prédikálni, hogy megmondják, hogyan kell. Ez nem recept akar lenni, csak bizonyságtétel arról, hogy mi! vár egy gyülekezeti tag a prédikációtól. Hangsúlyozta még a továbbfejlődés szükségét. Aki nem képezi magát, az igen hamar kibeszéli magát. Még ha ez az eset nem is állana elő, jó néha-néha egy időre elhallgatni s vendégigehirdetöket szólaltatni meg. Mennyire találnak visszhangot a komoly szavak az igehirdetőkben? Tyn. A Salgótarjáni Evangélium Leányainak Egyesülete jan. 31-én szép sikerű teaestélyt rendezett a Városi kaszinó nagytermében, amelyen a megnyitó beszédet Zelenka Panny elnöknő mondotta, közreműködtek még Gábler Ediih zongoraszólóval, Zatroh Nelly és Temányi Kató
