Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-21 / 8. szám
58. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. három szép énekét, az Erős várunk, a Jövel| Szentlélek, a Mennyből jövök verssorait ősidőktől fogva a reformátusok is velünk énekelik.! Batizy, Sztáray és a ref. ének költők gyöngyeit,! Szenczi Molnár zsoltárait ma is együtt zenge-j dezzük. Régi kánonainkban nagy a rokonsági és Károli bibliafordítását közösen használjuk.| Puritánizmusával, presbyteriumával a kálviniz-j mus az evang. egyházra is hatott. A hitszabad-1 ság hősi harcait őseink együtt vívták meg, aJ gályákra együtt hurcolták papjainkat, a Pátens! idején Révészt és Zsedényit együtt üldözték és] börtönözték. Az 1791. évi zsinatok után egy! ideig még az egyetemes konventje is közös] volt a két tesivéregyháznak. A kéri és nagy-j geresdi egyességek (1830. és 1833.) a békési együttműködést célozták. Rimaszombatban kö~| zös gimnázium, másutt közös prot. gyülekeze-J teink voltak és vannak. Az első jeles egyházi! lapot is Pesten Székács és Török Pál együtt] indították. Két összefogó kéz volt rajt a test-1 véri szimbólum. Pesten a közös theológiai fő-l iskolát (1855—65.) ők alapították. Közös alko-j tásunk az Országos Protestáns Árvaház és aj Protestáns Irodalmi Társulat. Van ma is közös! Iprotestáns bizottságunk. A testvéri jó viszonyt én szülőhelyemen, Pápán ismertem meg és ennek szellemében nevel-i kedtem. Gyurátz Ferenc, Pap Gábor, Antal Gá-j bor, Németh István személyében, sőt régi jeles református tanáraimban is, Tarczy Lajostól,| Bocsor Istvántól kezdve a mostani kollégákig, mindig az őszinte protestáns te stvéri s ági képviselőit láttam és tiszteltem. Ha a reformá-l tusoknak Pápán ünnepük, vagy csak gyűlésük! is volt, ott egy helyet az elmaradhatatlan Gyu-I rátz testvér-püspöknek tartottak fenn. És ezt] a szép viszonyt az uj püspök is, dr. Antal Géza! legutóbb az evang. templomban Gyurátzról és] a protestáns testvériségről mondott remek szép] beszédével koronázta meg, mely élénk visszhangot keltett mind a két egyház lapjaiban. A testvéri egyetértés és közös munka ily szép jelei és bizonyságai után csak legújabban volt igen sajnálatos és mint hideg zuhany hatott, hogy Sebestyén Jenő lapja, mely eddig is oly hideg és testvérietlen volt irántunk, kérdőre vonta az uj Theológiai Szemlét: miért bocsát- játok be munkásokul az evangélikusokat is? De megfelelt neki Cslkesz Sándor emberül. Sebestyén lapja Hollandiából bizonyára sok jó tanácsot, segítséget és szellemi irányítást elfogadott. Hát csak épen Ruyter admirális intelmét és testamen tornát nem veszi-e tudomásul? Erről most többet nem szólok. Nem akarok ünneprontó lenni. Hollandia nagy fiának mi kettős hálával tartozunk. Nemcsak a gályarabokat szabadi tóttá fel, hanem testvériségre intő szavával később, termékenyebb időszakot készített elő protestáns egyházunk életében. Ág. h. evang. egyházunk Gyurátz indítványára már 1907. külön ünneppel hódolt Ruyter emlékének, s életrajzát a Lu- ther-Társaság az »Egyházunk Nagyjai« füzetei között adta ki. Sión foglyai szabadulásának ünnepén emlékezzünk még egyszer a nagy hithősökről is, a hitvallókról és a vértanukról. Az evangéliomi hithűségnek és önfeláldozásnak örök időkre szóló példáit hagyták számunkra, hogy nyomdokaikban járjunk. Ne csak Debrecenben álljon szép emlékoszlopuk, ne csak Dörgicsén Zséde- nyi most készülő emléktáblája, Nagyobb tartozásunk, hogy a célzatos, elfogult történetirás- sal szemben, mely felségsértőknek, hazaárulóknak kiáltja ki őket, igazságot szolgáltassunk. A sok hiteles emlék ma már lehetővé teszi, hogy a gályaraboknak a tudomány mai színvonalán álló összefoglaló, részletes és alapos története is megirassék. (Pókoly Józsefnek és Révész Imrének szántam ezt a munkát). De lássuk és áldjuk az emléknapon az isteni gondviselés csodálatos útjait is. Az egek Ura a kis Hollandiát függetlenségi harcában ’diadalra vezette, ellenségeit megszégyenítette. Afflavit Deus et dissipati sunt. Tengeri nagyhatalommá, szabad, gazdag és művelt állammá tette, hogy a Heidelbergből kizavart reformátusok előtt virágzó egyetemeit megnyissa, hogiy a hazátlan nagy pedagógusnak, Comeniusnak uj hazát adjon, hogy a nápolyi gályákon vérig gyötört magyarokat hajóhadának parancsnoka által felszabadítsa és testvéri összetartásra intse. »Mily csodálatosak a te dolgaid oh nagy Isten!« Emléksorokat kívántak tőlem a pápai református testvérek. Ez is a jóbarátság jele. De nem tudtam rövidebben szólani, mert Ruyter üzenete ma is nagyon aktuális: »Eltipor a közös ellenség, ha ti egyetértés helyett versengtek egymással«. Fogjunk kezet és merítsünk erőt a gályarabok hitéből. Legyen bizodalmunk, amit Zsédenyi István Zürichben a 44. zsoltárból irt Lavater emlékkönyvébe: »Te vagy Istenem az én királyom, ki ígérsz
