Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-14 / 7. szám
926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA DJ. nyosan, vagy csak elmosódott vonásokban íerós korkép s háttér. Ezért áiliijuk, hogy holt elvből élőre fordítás a legnehezebb feladatok lé tartozik, amelyet még a legnagyobb fel- »zültségü tudós is csak relativ és nem abs/olut irtékben oldhat meg. Még fokozottabb mértékben áll a mondoi- c igazsága, ha a biblia fordításáról van szó, iá bibliáéról, amelyet prot. egyházaink alap- tó jelentőségűnek Ítélnek, ugyannyira, hogy ndenegyes mondata, kifejezése, sőt szava is Ikülözhetetlen, és hű fordításán iheol. szem- mtból sokszor centrális jellegű dolgok fordul- k meg. IX* mivel másrészről a bibliafordítás héz munkája a bibliát a nép kezébe adó prot. ;yházaink felfogása szerint a legfontosabb } t legszentebb, azért végeznek verejté- ís, nehéz munkát, minden idők biblia fordítói, ? egyúttal sisiphusi, azaz olyan munkát is, a elv célját teljesen soha sem érhetik el, mert a valahol, úgy itt áll az apostol vallásiétól*: íem mondom, hogy már elértem a célt, vagy ogy már tökéletes volnék, hanem igyekszem, ogy e! is érjem amiért meg is ragadott engem Krisztus Jézus Phil. 3. 12. A/ a hangya s'or- almu munka, amdv korunkban a bibliai idők j It árasa céljából az ásatások eredményeinek riegvizsgálása körül folyik, évről-évre gazda- htja e korra vonatkozó ismereteinkéi s teheti lyelvi tekintetben elavulttá azt a le fogást sigy ordrtást is, amelyet tegnap még helyesnek téltünk. A mondottak igazsága áll úgy a 1924 ben mígjelent Czcglédv S. ref. esperes*) valamint íz 1925. utolsó hónnapjaiban megjelent dr. Vlasznyik Endre ny. pozsonyi ev. theol. akad. igazgató újszövetségi fordítására nézve is. Amit mindennél jobban bizonyít az a körülmény, hogy az 1917-ben közre bocsátott evangéliumok fordításához viszonyítva dr Mas/nyik E. e mostani fordítása majdnem versről-versre váló változtatásokat s heh esbitéseket foglal magában, úgy hogy joggal lehet egészen uj fordításnak tekinteni. Már ennél fogva is érthetetlen előttem, hogy ezen, szerző által is versről-versre újra átdolgozott fordítás 1917-iki első kiadásának az Ev. Egyh. Életben megjelent, a részletekre kiterjedő, szigorú, de feltétlenül tárgyilagos és a bibliafordítás munkájának elvi követelményeit szem előtt tartó bírálata szerzőből olyan keserű órzé»ckct válthatott ki Úgy érzem, hogy még ahol saját gondolatainkat visszatükröző eredeti mű megbirálásáról van szó, a nem személyeskedő, hanem tárgyilagos kritika akkor sem válthatna ki belőlünk neheztelést. Még kevésbbé a bibliafordítás szent munkájánál, ahol a mind- annyiunknak közös, egyformán szent s drága *) I,. beható birá'atát a Prot. Szemle 1024. 4°0. k. o. Calkon S. egvetrmi tanár tollából, akinek ált a hlbttnfordftáHrn vonatkozó megáHftpit.Vni rendkívül ffgyólcmreniéttdk. evangéliomnak, újszövetségnek a mi nyelvünkre való lefordításáról van szó, ahol nemcsak egy időben élő tudósok, hanem generációk közös, a rokon vagy ellenszenvet teljesen figyelmen kívül hagyó, csakis a tárgy iránt érzett olthaiatlan szeretet által vezérelt munkája lehet jogosult. Ez azonban végeredményben az egyénre tartozó dolog, de azt már egváhalában nem helyeselhetjük, hogy egy a szaklapok körén belül, tehát intra muros közzétett bírálat folytán egy a hivók nagy közössége, legszentebb lelki épülésére szánt könyvben, ahol a legtárgvila- gosabb bevezetés írásánál is vigyázni kell, hogy zavaró, disszonáns hang ne vegyüljön bele, jusson vezető helyen kifejezésre szerző neheztelése. Dr. Pröhle K. professzor akkori bírálatát a legnagyobb tárgyilagosságra törekvés jellemzi, s Masznvik E. professzornak abban a pillanatban amikor nyilvánosságra lép biblia fordításával, a tárgyilagos birálátnák nein szabad fájni. Mert, hogy még egyszer a biblia fordítások extra elbírálási módjáról szóljunk, minden más irodalmi tennék bírálatánál érthető az enyhe kritika, a hibákat épen csak érintő és viszont a jó oldalai' nyomatékosan kiemelő bírálat, de biblia fordításnál épen, mert mindnyájunk legszentebb értékeiről van szó, ahol a »több szem többet lát elve érvényesül, a szigorú, de tárgyilagos kritika az egyedül jogosult, még abban az esetben is, ha a hiányok mellett .igen figyelemreméltó előnyei s értékei vannak a fordításnak, mint dr. Masznvik biblia fordításának is. De mindez inkább a múltra tartozik. A most közrebocsátott s az ev. részben is átdolgozott értékes mű előszavából kitűnik, hogy a/t szerző szinte örökségének tekinti, amelyei mintegy ve rejtek es életmunka eredményét hagy az utána következő generációra. Mive! é! bennem a remény, hogy a munka- birásának teljességében levő érdemes szerző még maga rendezheti sajtó alá biblia fordításának köv. kiadásait, tekintetbe véve az. időközi bírálatok tanúságait, ezen uj kiadás számára való helyesbítések céljából mint az illusztris szerző utáni generációnak egy szerény tagja teljes tisztcleítcl a/on munka iránt, amely mögött negyven esztendőt meghaladó tanári tevékenység áll, felsorolom azon óhajtásokat, a melyek tekintetbe vételével e szellemi örökség osztatlan megbecsülést és elismerést • váltana ki belőlünk. 1. Szerző a »bevezetés 13. oldalán szól arról, hogv »mivel ált. elfogadott kritkai szövegünk még ma sincs, az uiabb kritikai szöveget csakis óvatosan kisegítőképen használhatjuk fel ott, ahol annak olvasás módja valóban jobb és világosabb«. Ez indítja arra, hogy a Nestle- fcle kritikai szöveg alkalmi figvelembevétele mellett is a »Textus Receptus alapján fordit son. Amióta (1633.) ez a jórészt a még korábbi Béza-félc (1565.) kiadás alapján létrejött görög
