Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-02-07 / 6. szám

42

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1926.

házkerület és Sopron sz. kir. város részéről tett lépések azonban mindez ideig nem vezettek kedvező eredményre. A leghelyesebb megoldás minden esetre az volna, ha egy más célra szánt épületnek sok költséggel járó átalakítása helyett egy, a mi céljainknak minden tekintetben megfelelő uj épületben nyerhetne fakultásunk méltó elhelyezést.

Ami az anyaegyetemhez és az egyetemi tanácshoz való viszonyunkat illeti, ezt a távolsággal járó legnagyobb nehézségiek árán is igyekeztünk fenntartani, ápolni és minél bensőbbé tenni. Mint a fakultásnak most már harmadiz- ben megválasztott dékánja, az1 egyetemi tanács havonként tartott ülésein egy-két eset kivételével, amikor dr. Pröhle Károly ugyancsak har- madizben megválasztott prodékán kollégám volt szives helyettesíteni, részt vettem' és azokon a fakultás érdekeit képviselni igyekeztem. Az egyetem könyvtári bizottságában fakultásunkat dr. Deák János mint rendes, dr. Kovács Sándor, mint póttag, a gazdasági bizottságban pedig Stráner Vilmos dékán képviseli.

A lehetőséghez képest részt vettünk egyetemünk minden kimagaslóbb, fontosabb ünnepélyén, amelyek közül különösen kiemelhetjük, gróf Klebelsberg Kunó dr. VKM ur őexcellenciájának 1925. máj,us 27-én történt diszdok- torrá avatási ünnepélyét, amelyen szerencsénk volt dr. Pröhle Károly prodékán kollégámmal résztvehetni, ill. közreműködhetni és Ő excel- lenciáját úgyis mint theol. fakultásunk jóakaró pártfogóját és jóltevőjéí személyesen, üdvözölhetni és néki áldáskivánságainkat átadhatni.

Az egyházat és társadalmat érdeklő mozgalmakból is a lehetőséghez képest igyekeztünk a magunk részét kivenni.

Hálás köszönettel adózunk mindazoknak, a kik a mostani súlyos megélhetési viszonyok között, fakultásunk szegénysorsu hallgatóinak segélyezésére gondoltak, igy: a magyarorsz. egyetemes egyháznak, a beiratkozások alkalmával kiutalt tekintélyes tandíj segélyekért, az Orsz. Diáknyomorenyhitő Akció vezetőségének, az Europäische Zentrallstelle für evang. kirchliche Hilfsakcion-nak, dr. Ostffy Lajos nyug. főispán urnák, szegénysorsu hallgatók segélyezésére szánt s a dunántúli egyházkerület kezelése alá bocsátott tekintélyes alapítványáért és mindazoknak az itt részletesen föl nem sorolható testületeknek és egyeseknek,, akik hálára kötelező áldozatkészséggel siettek szegény hallgatóink sokszor igen súlyos helyzetén segíteni. Isten áldása rajtuk és adományaikon.

Hallgatóink létszámára vonatkozólag a következő adatokat közölhetem:

Beiratkozott 1923—24. tanév I. felében: I. semester 17, III. semester 12, V. semester 17,

VII. semester 23. Összesen 69; 10 rendkívüli és 2 nőhallgató.

1923— -24. tanév II. felében: Összesen 72; ezek közül 7 rendkiv. és 2 nőhallgató. II. semester 17, IV. semester 15, VI. semester 17,

VIII. semester 23.

1*924—25. tanév I. felében: Összesen 57; 1 rendkiv. és 1 nőhallgató. I. semester 12, III. semester 17, V. semester 14, VII. semester 14.

1924— 25. tanév II. felében: II. semester 12,

IV. semester 17, VI. semester 14, VIII. semester 14. Összesen 57 rendes, ezek közül egy nőhallgató.

1925— 26. tanév I. felében: Összesen 56; ezek közül 2 rendkiv.

Hallgatóink létszámában beállott csökkenést a többek közt főkép az a körülmény magyarázza, hogy hallgatóink közül több — ez idén is — még tanulmányaik befejezése előtt — külföldi egyetemre mentek.

És most, hallgatóságunk létszámára vonatkozó ezen száraz adatok közlése után, végezetül hadd forduljak éppen önökhöz, T. uraim, hozzátok kedves fiatal testvéreim, akik önkéntes szabad elhatározással szántátok magatokat arra, hogy egész élteteket a Krisztusnak és az ő anya- szentegyházának szolgálatába állítjátok és erre a komoly, szent és nehéz munkára kell most magatokat a hit és tudomány fegyvereivel felvérteznetek, hogy majdan a reátok váró szolgálatban és ahol kell, nemes harcban megállhasr satok.

56! A számot könnyen kiejtjük, de mennyi komoly, szent elhatározásnak, mennyi munkának, mennyi szolgálatrakészségnek, mennyi hivatásérzetnek, mennyi Isten leikétől ihletett szent lelkesedésnek kell minden egyes szám mögött ott lennie, hogy ezek ne lépjenek majdan csak mint puszta számok a letünők helyébe, hanem az Isten országa, az egyház, a haza, a társadalom, a keresztyén nemzeti kultúra újraépítésének váljanak, még a legszerényebb keretekben, a legeldugottabb csendes kis falusi paro- chiában is, számot tevő tényezőivé.

Ezeket az értékeket keressük mi mögöttetek. Ezeket akarjuk a mi munkánkkal a ti lel-