Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-11-21 / 47. szám
é é 6. november 21. 47. szám. SzarkesztöséB: LtBÉNY (Mossa r.) Kiadóhivatal: GYÚR. tv. kOAvenbépiilel. Riadja:! LUTHER-SZÖVETSÉG. Ppstatafcirékpénztári csekkszámla: 1290. ilapltotla : DR. RIFFIY SÍIDOH oüspMk. SttrktitWtirl l<UI6i NÉMETH KÁROLY •spcres. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. ElOflzstési ár: Egész évre 80. létévre 40 negyedévre 20. egyes szám 2 ezer I. Hirdetési árak megegyezés szerint. A nevelő múlt. — Bárő K&dvánsxky Albert egyetemen egyházi és iskolai felügyeld megnyitó beszéde a november 11-lki egyetemes közgyűlésen. — Beszélni szoktak az élet iskolájáról. A történelmet pedig az élet» tanítómesterének nevezik. Valóban: iskola az élet, s benne a történelem a bölcs tanítómester. A tanulók pedig mi, emberek, vagyunk: egyesek és közösségek. A történelemnek szemléltető a tanítási módszere. Bemutatja a múltak eseményeit és azokból vonja le a következtetéseket, a felállított tételt múltak történéseivel illusztrálva. A mi feladatunkat azonban nemcsak a tanítás meghallgatása és a levont következtetéseknek, illetve szabályoknak, szellemi kincseink és értékeink közé való elraktározása képezi, de, mivel nemcsak múltak szemlélői, hanem az életdráma szereplői is vagyunk, a nagy iskolamester fel is szólít minket, feleltet és azokban a különböző helyzetekben, amelyekbe az élet juttat, gyakorlatilag is bemutattatja velünk, hogyan tanulta meg kiki a leckéjét. Különös jelentőséggel bimak ezen szempontból a különleges megpróbáltatások, amelyeknek élelünk folyamán alávettetünk, mert, aki ezeket sikerrel állja meg, felsőbb osztályba lép, feljebb emelkedik a lépcsózeten, amelyet a Mester maga, jézus Krisztus, állított elénk azzal a kötelezéssel, hogy azon mind feljebb és feljebb igyekezzünk. Mily megnyugtató számunkra az a tudat, hogy az élet iskolájának fenntartója s a történelemnek, mint az életiskola tanítómesterének, megbizóia, ellenőrzője és parancsolója ugyanaz, iki minket, embergyermekeit, ez iskolába já- -at: mennyei Atyánk. Milyen megnyugtató szánunkra a tudat, hogy az, akinek akaratából és ikinek oltalma alatt az emberiség történelmének eddigi fejezetei, felvonásai lejátszódtak, »melyeket az eletiskola tanítómestere csodálatos )ktatófi!m gyanánt perget le előttünk — ugyan- iz, aki a mi életünk szinjátékát is rendezi, irányítja. Mindennek tudata azonban nemcsak megnyugtatást tartalmaz számunkra, de felelősséget s ró reánk. A lelkűnkbe vési a felelősségnek »zt a tudatát, hogy attól, mennyire tanuljuk neg az élet iskolájában a leckét, mint játszuk meg az élet nagy szinjátékában szerepünket, nemcsak a magunk tökéletesbülése, vagy visszamaradása, nemcsak a magunk diadala, vagy tragédiája függ, de az is, hogyan tudunk meg- állani a végső számadás napján a nagy vizsgára váró Ur itélószéke előtt, aki abból a szempontból is megítél, milyen példát adtunk életünkkel utánunk következő nemzedékeknek, amelyek előtt a mi életünket fogja egykor a történelem oktatófilm gyanánt bemutatni. Súlyos a felelősség, mert nehéz viszonyok közé állíttattunk. Az ezen viszonyok közt való eligazodást lehetővé teszi számunkra a Gondviselés azáltal, hogy történelmi, nagy idők tanítását tárja fel előttünk. Ily történelmi nagy' idők emlékeit és tanításait vetiti lelki szemeink elé a most folyó év hármas jubileuma is: Mohács és az azt követett idők megelevenedő szórnom emléke, valamint II. Rákóczi Ferenc születésének és a gályarabok szabadulásának 250 esztendős évfordulója. A mi szempontunkból elsősorban a gályarabok történetének eseményei tartalmaznak különösen gazdag tanítást, amelyet meghallgatni és követni mindazoknak, akikre vonatkozik, Isten rendelte szent kötelesség. Es éppen ezért én ennek a tanításnak szeretnék ma tolmácsa lenni a gályarabok szabadulása 250-ik jubileumi évére cső jelen egyetemes közgyűlésünk szine előtt és rajta keresztül mindazok számára, akiket e tanítás illet. I. A gályarabok példáját elsősorban evang. egyházunkhoz, még pedig annak minden tényezőiéhez, alkotmányos berendezkedésünk m n Jen fokozatán, intézett intelemnek tekinthetjük. Mi kölcsönözte a gályaraboknak a retten- hetetlen hősiességet, amellyel sikraszálltak, a hajthatatlan következetességet, amellyel kitartottak, a krisztusi türőeröt, amellyel minden kint és szenvedést elviseltek, a fenséges nyugalmat, amelyet mindvégig tanúsítottak, a boldog bizonyosságot, hogy kincsük, életük, nő és gyermekük, bárha mind elvész, megmarad nekik a legfőbb jó, az istenországa?! Mi volt az a lelkűkben lakozó, csodálatos erő, am.lynek sugárzása glóriát von martiralakjuk köré?! A HIT! Az evangéliumi értelemben vett hit! Az a hit, amely nem bizonyos tanítások elhivése, hanem benső, egyéni meggyőződés, boldogító bizo-
