Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-31 / 5. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 37. Úgy gondolom, semmi többet nem mond, mini azt, hogy mikor egyik nap a várfalon járt, a vének azt mondták, nem csoda, hogy ilyen bájosságért férfiak meghalnak és városok kiraboltatnak. Bájosságának részletezését reánk bizza, s innen van, hogy millió a'akhan él és minden ember szivében újjászületik az évszázadok folyamán. Tehát az alak mindig üde. Talán csak amint öregekké leszünk, tárni fel előttünk az anyag szépsége és mutatja meg örök jelentőségét mindennapos tapasztalatunkkal szemben. Ezeknek a nemzeteknek s/órakoztató és oktató irodalma nem olyan regényekből és színművekből állt, amelyeknek hősei és hősnői azokban a hitvány csapdákban vergődnek, melyeket a saját gyarlóságuk csaitantott el, s amelyekben a bonyodalmakat szánalmas félreértések és jellemgörbületek idézik fel. A görög tragédiák az emberi szellemet festik, amint az magának a végzetnek fojtogató gyűrűivel viaskodik. Mikor éjszakánként hazaériem, riikán kerültem ágyba anélkül, hogy ne olvastam volna valamit az Odisszeából. az Acneisből, vagy Ho- ráciusz ódáiból... Mikor egy pótválasztáson bejutottam a képviselőházba, formáiban a politikai élet terére léptem. Politikai mérlegelő képességemnek megbecsülhetetlen ?egit-égére volt az, hogy helyesen tudiam érzékelni az arányokat, volt értékstandardom és tisztelettel viseltettem a szavaknak becsületes igazsága iránt. Az arányok érzékelése segítségemre volt abban, hogy a képviselőház disztingiáit és ke- vésbbé disztingvált tagjainak egyéni értékét felmérjem. Értékstandardom segítségemre vol a szónoklatok és az írott szó megiiélésében és gyakran visszatartott attól, hogy a piac bálványai előtt leboruljak. De ezeken az értelmet gyönyörködtető tulajdonságokon túl és fölül ott van az a még szub- tilisabb, mélyebb valami, ami a szivet és a lelket kapja meg. Azok a hangok, amelyek nemzeteknek halálán és újjászületésén keresztül beszélnek hozzánk, épenugv megkapják az egymásután következő nemzedékek minden érzéshullámát, ahogyan megkapták a régi Athénben és Rómában azokat, akiknek volt fülük a hallásra; de mi hozzánk azzal az ünnepélyességgel, és pátosszal megrakodva jutnak el, amely hozzá'a- pad azoknak el nem felejtett mondásaihoz, akiket szerettünk és elvesztettünk. Végső problémáinkban velők egyek vagyunk, s minél tá- gabbra nyitod lelkedet szaluknak, annál mélyebb lesz szánalmad a botorkáló emberiség iránt, annál buzgóbban igyekszik az emberiség családját összekötni, ahelyett, hogy annak kötelékeit meglazítaná. A világnak örök tavaszai ifjúsága nincs-e benn ebben a pár szóban: »dulce ridentem« és >gratas puellae risus ab angulo«? ennek a féltucat szónak a tükrében megpillantjuk a magunk gyermekkorát és gyermekeinkét, s minden nemzedéket az idők elejétől végéig. Milyen emlékeket idéznek fel az ilyen sorok! Úgy kopogtatnak szivükön, mint az ötödik Szimfó ia dobjai . . . Megismétlem önök előtt, ami« barátimnak mondottam, hogy ha majd a poétikában befejeztem munkámat, leveszem a könyvespolcaimról régi barátaimat és megint szótárral és nyelvtannal dolgozom. Mindig izzásban tartottam a hamvadó parázst, hogy könnyen lángralobbanjon és melegitsé öreg csontjaimat. Nem fejezhetem be anélkül, hogy ne idézzem azt az epitáfiumot, amely a Plataeánál elesett athéniek emlékéi örökíti meg. s amelynek sorait meg lehetne irni a mi ifjainkról is, akik tizenegy éve a nyár haldoklása idején siettek Flandriába: Hogyha dicső halál halni nemesen, akkor mindenek fölött békességben nyugoszunk mi, mert évszázadokon át megérti a világ, hogy’ mi Görögországért haltunk meg«. Lehajtott fővel állunk egymás mellett, évszázadok távolán át ölelkező bánatban és büszkeségben. UJ vallásos mozgalom a felkelő Nap országában. A japán vallásosságot nem igen lehet a mi európai ideológiánk keretei közt tárgyalni. Mig a mi fogalmaink szerint a vallás és az erkölcs szenes összefüggésben vannak egymással, addig szerintük a vallás inkább mitológiájuk ismerete, az erkölcs pedig körülbelül az, amit az angol a gentlemanship uri emberhez méltó viselkedés szóval fejez ki. Ilyen formán val- lásbölcseletük is nagyon szegény eredeti gondolatokban. A meglehetősen összevegyüli buddhizmus és sintoizmus nyomta rá bélyegét a japán vallásos gondolkozásra. Újabban azonban úgy látszik ez az importált vallási rendszer — (a sintó is csak oldalhajtása a buddhizmusnak) nem elégíti ki a lelkeket. Azok, akik nemzeti vagy egyéb szempontból idegenkednek a keresz- tyénségtól, egvre nagyobb érdeklődéssel fordulnak egy uj vallásos mozgalom felé, az. ómoto felé. Ennek az uj vallásos mozgalomnak a megalapítója egy sok nyomorúságon és szenvedésen keresztülment gyenge nő volt, névszerint Degucsi Nao. Húsz éves korában kezdte meg missziói munkáját és 27 éven át éjjel-nappal dolgozva, igen sok kötetben fektette le tanítását. Jelenleg Degucsi Oniszabro, szellemének örököse, egy isteni tudományu férfiú, folvtatja
