Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-31 / 5. szám
1916. evangélikusok lapja 15. meg lehetne nyerni arra, hogy’ az illető lapban időnként egy-egy cikket, vagy tudósítást elhelyezzen, a micrt cserébe mi aztán az illető lapot támogatnánk s az illető urat honorálnók. Többre nekünk ez idő szerint nein telik, de erre aztán telni kell, s ezi az oldalát és lehetőségét a dolognak az edd ginéi mindenesetre nagyobb figyelemre kell méltatnunk. Én a helyzet tisztázása mellett a sajtókonferencia egyik áldásos feladatának azt is iarta- nám, hogy az erőket tömörítse s harmonikus együttműködésre hangolja. Igen jótékony befolyást gyakorolhatna sajtóügyünk fejlődésére az által is, ha bizonyos, nemes értelemben vett selekciót indítana meg a sajtó munkálására alkalmas erők kiválasztá ára, amire egyházunk eddigelé alig gondolt. Pesti vallástanár koromban, - amikor én két napilapnak is voltam az egyházi tudósítója, kapván ezért soronkint négy krajcárokai, — láttam én, azóta is látom, hogy a róm. kaiholikus egyház hogy nyúl a hónuk alá erkölcsileg és anyagilag az olyanoknak, akik a sajtó iránt bizonyos érzéket áruhák el s szerettek azzal pepecselni, hogy ezen a téren fejlődjenek s nékiek aztán hasznát vegye a sajá érdekében; mi azonban mintha épen ennek az e1 len kezűjében gyakoroltuk volna magunkat. Mennyi értékes munkaerőt hagytunk elkallódni, vagy egyenesen agyonütöttünk. Jó lesz már egyszer csínján bánni azokkal a vizipuskákkal, amelyek any- nyi éledező lelki tüzet ol ottak már ki! Az a sok elkedvetlenedés, amely nemcsak az egy házi sajtó terén, hanem az egyházi közélet egyéb területein is tapasztalható, egyszer nagyon végzetessé váthatik! Nekem az a meggyőződésem, hogy az ev. egyház s annak tollforgató intelligenciája többre képes, mint a mennyit ma produkál a sajtó terén, csak okosan meg kell szervezni és minden arra való erőt a maga helyén kellően fogiakoz- tatni. A részletekre most nem terjeszkedem ki, majd talán alkalmam lesz azokat élőszóval elmondanom. A sajtókonferencia sok mindenfélét megbeszélhet s azért a magam részéről is melegen üdvözlöm azt s ha Isten is úgy fogja akarni, azon magam is részt veszek. Paulik János nyíregyházai ev. lelkész. A soproni theol. fakultáson az 1925—26. tanév II. félévében a következő előadások vannak hirdetve: Dr. Deák János: A Genezis magyarázata; A zsidóság története. Dr. Kiss Jenő: Az első Korinthusi levél magyarázata; Uj szövetségi theológia, Dr. Pröhle Károly: Keresztyén erkölcstan; Theol. encyclopaedia. Vallástörténet; A legujabbkori filozófia története. Payr Sándor: Újkori egyháztörténet: Symbolika; A prot. egyházi ének és zene története. S t r á n e r Vilmos: Lelkipásztorkoclástan; Gyakorlati irásmagyarázat. Dr. Kovács Sándor: Magyar prot. egyháztörténet; Magyar ev. egyházjogtan; Magyar prot. föld- és néprajz. Dr. Karner F. Károly: Jézus élete; Az. újszövetségi szövegkritika elemei. Jegyzetek. Az ókori klasszikusok. Kérem a nyájas olvasót, ne ijedjen meg ettől a szokatlan címtől. Ha elolvassa, ami alább kövekezik. reá fog jönni arra, hogy nem csupán a klasszika-filológia tanárait érdeklő dolgokról van szó és felismeri azt is, hogy az Ókori klasszikusok miért aktuálisak ma is, nálunk is. Úgy áll tudniillik a dolog, hogy Mr. Baldwin, Anglia jelenlegi miniszterelnöke egyúttal a Classical Association-nak is elnöke, s ezen utóbbi minőségében nevezett egyesület minapi közgyűlésén eg)' gyönyörű beszédet mondott, s ennek a beszédnek majdnem teljes egészében vaká közlését az Evangélikusok Lapjának szűk térre korlátolt hasábjain is jónak látom közzé tenni. Gondolom, akadnak majd olyanok is olvasóim között, akik ezt a beszédet elteszik, hogy újból és újból e'o!vashassák. >Ncm veszett kárba«, mondja a miniszter- elnök, >hogv Nyugat-Európa kikahpátá a Róma üllőjén ment végbe; és ki a megmondhatója, hogy mi mindent köszönhetünk a római jog, a római fegyelem, a római tisztesség hosszú évekig tartó uralmának és a közös Birodalomban való együttélésnek? Időszámításunk első négy évszázadában a római gondolkodás és a római I életmód letelepedtek szigetünkön és fészket raktak itt maguknak. Róma az itteni tanyák ncpe előtt is kézzelfoghatóvá tette létezését és jelenlétét amikor látták, hogy a hatalmas utak miként kúsznak * hozzájuk mind közelebb, hogyan haladnak el mellettök és hogyan mennek mindig tovább és tovább, kíméletlen és feltartóz*athatat an pályájukon, a szigetnek legtávolabbi tájait is megnyitva a légiók előnyomulásának. A vadon erődökből jövő félénk kalmárokat, mikor valamely római országutra merészkedek és szemüket tenyerükkel beárnyékolva nézték, hogyan nyeli el az utat a messzeség, bizonyára áh itatós döbbenet fogta el ha arra a nagy szívre gondoltak, amely ebben a rengeteg véredény- rendszerben lüktetve kergeti a vért. A Sasok nyomában szép épületek, szelíd növények és virágok jöttek — nekünk már annyira megszokottak — s fundamentomaikat és gyökereiket angol földbe eresztették. Itt rejlik az egész világtörténelemnek legnagyobb, a tudóst és az államférfiul leginkább megigéző problémája. Egyáltalán miért kelet-
