Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-10-10 / 41. szám

326.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

i9-6.

Szükebb hazánkban nincsen ev. árvaházunk, amelyik árváink ügyét egyetemleges vonatkozásban képes volna felkarolni és ezek sz e r i n t ne is legyen.

Mi vállaltuk a feladat oroszlánrészét és bizonyos, hogy az a jövőben isi, elsősorban csak a mi vállai nfcra fog nehezedni és emellett nem számíthatnánk arra, hogy »egymás terhét hordozv a« mindannyian igyekezünk »igy betö lten i a Kri szf u s tö rvén yét?«

Ha magunkra maradunk, csak kétféle feltételezés marad vissza számunkra szomorú tanulságul. Az egyik az, hogy talán a németországi nagy ev. szeretetintézmények nálunk szükségtelenek, feleslegesek. De mert ezt elhinni nem tudjuk, csak az a másik lehetőség vésődnék lelkűnkbe, hogy a magyarhoni evangélikus egyházban a szeretet lelke nem eléggé kész, — sőt nagyon is erő télén.

Emellett is vinni fogjuik tovább a gondok terhét, de bizonyos, hogy to vább tudnók vinni és talán egy hatalmas bizonyságtételig1 is el birnók juttatni és fejleszteni árvaházunk ügyét, — ev. egyházunk szeretetélefének e legbeszédesebb tanúbizonyságát — ha nem maradnánk magunkra hagyatva.

Szarvas, 1926. szept. 27.

3artos Pál

ig. lelkész.

I szekták ellen való védekezés.

I.

A dunáninneni egyházkerületnek egy, a címben érintett, kérdésre vonatkozó határozata késztet arra, hogy jelen soraimmal a nyilvánosságot keressem. Nevezett egyházkerület közgyűlésén jogügyi bizottságának javaslatára elhatározta, hogy felír az egyetemes egyházihoz a szekták ellen való hathatósabb védekezés tárgyában. Én, aki már több éve működöm olyan gyülekezetben, ahol az istentelenek mindenütt virágzó szektáján kívül kisebb-nagyobb számban képviselve vannak még a nazarénusok, baptisták, method isták é9 Svedenburg hívei s aki igy közvetlen közelről ismerem a szektás mozgalmak különböző fajtáit, tevékenységüket, sikereit és sikertelenségeit s egyúttal a védekezés szükséges voltát is, csak örömmel tudom üdvözölni a dunáninneni egyházkerület határozatát. Végre egy megmozdulás hivatalos egyházi fórum részéről, amely szükségesnek látva a szekták ellen való védekezést, az egyetemes egyháztól várja és kívánja, hogy az, mint ilyen, foglalkozzék a kérdéssel, keresse és kutassa a hathatósabb védekezés módjait és fegyvereit. Hiszem, hogy az egyetemes egyház nem fog elzárkózni a kérdéssel való foglalkozás elől, mert itt az ideje, hogy ráterelődjék e kérdésre az egyház közfigyelme. Eddig a közegyház — ne vegye senki se rossz néven tőlem a kijelentést, — úgysem tulajdonította ennek a kérdésnek a megkívánt fontosságot s nem fordította arra a szükséges figyelmet. Jelentések, panaszok, intések és buzdítás alakjában hangzottak el ugyan általános szavak, de a dolog lényegébe vágó intézkedésről eddig nem tudok. Pedig van ez egyházunknak olyan fontos ügye és érdeke, hogy megérdemli és megköveteli a vele való beható foglalkozást s a vele kapcsolatos rendszeresen megszervezett védekezést. Közérdekű feladata ev. egyházunknak, de a többi történeti egyházaknák is, hogy a szekták ellen, mint az egyházunk testébe befurakodott métely ellen való védekezést határozott elvek és rendszer szerint megszervezze. A siker érdekében szükséges, hogy ne csak azon lelkészek és gyülekezetek védekezzenek úgy, ahogy tudnak, a szekták ellen, akiket a közvetlen kényszerűség arra rászorít, hanem, hogy a hivatalos egyház is megtegye a maga kötelességét azáltal, hogy az inficiált gyülekezeteket és vezetőiket támogatja, a még egészséges gyülekezetek inficiálódását pedig igyekszik megakadályozni. Ha nemcsak az egyes közvetlenül érdekeltek, hanem a közegyház is megteszi a védekezés érdekében, amit tud, akkor meg vagyok győződve, hogy a siker nem fog elmaradni.

A legelső feladata ev. egyházunknak e kérdéssel kapcsolatban az arról való gondoskodás, hogy theológusaink idevonatkozóliag a viszonyok által megjkivánt alaposabb kiképzésben részesüljenek, mint ahogy az a múltban történt. Nem akarom a múltra való utalással sem theo- lógiáinkat, sem azok tanári karát mulasztással vádolni. Nem lévén olyan nagyarányú szektás mozgalom, mint ma, megelégedhettünk az idevonatkozó általános történeti ismerettel. Nem egy szektát, amely ma itt verbuvál híveket közöttünk (pl. a methodizmus), akikor hazánkban még csak hírből ismertünk. A meglévő szekták sem fejtettek ki olyan élénk propagandát, mint a jelenben. De a helyzet igen sok tekintetben változott. A háború folytán a szekták sokkal termékenyebb talajra találnak ma, mint azelőtt. A hosszú háború, a velejáró és azt követő rázkódtatások sok embernek megbillentették és megbolygatták a lelki egyensúlyát s igy sokkal több a szektánus mozgalmak és tanok hányában fogékony ember, mint a háború előtt. A különösen élénk tevékenységet kifejtő methodi zmus és saluti sták példáján felbuzdulva még a nazarénusok is élénk propagandát kezdtek kifejteni, annak dacára, hogy vallásuk tiltja a propagandát. Esküjükről megfeledkezett lelkészek álltak egyes szekták szolgálatába. Ezek s még több más körülmény kedvezett a szekták terjeszkedési törekvéseinek. A helyzet tehát egészen más, mint volt a múltban. S e megváltozott helyzet megköveteli, hogy a jelen és jövő lelkésznemzedéke a kérdést illetőleg alapos tájékozottságot szerezzen, hogy mindegyikük ezirányban is jól feltegyver-