Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-10-10 / 41. szám

324. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. tárgyaik mellett gyakorlati képzés is kiváló ered­ménnyel (243 ruha, 64 kalap készült). A tanári karok a rendes tanító munka mellett társa­dalmi kötelezettségeiknek is eleget tettek, egy­házi egyesületeink, lapjaink állandó munkásai voltak, mit az irodalmi működés gazdag rova­tai igazolnak. Néhány értesítő értekezést is közöl, kívánatos lennie, hogy ezt minden iskola tegye. Adorján Ferenc (Nyíregyháza leánygimn.) a bécsi tanulmányutat Írja le, Kopányi Mária dr. (Nyiregjyh. leány.) Széchenyi eszmevilága, Remporí Eleik (Bp. fog.) Oda Serédi Lajoshoz, dr. Szigethy Lajos: Október 6. (Bp. fog.), Szé­chenyi (Veres Piáimé), Sztehló Nándor (Csaba): Londoni tanulmány utam, Vidovszky Kálmán (Csaba): Cserkészeink Svájchan. Különösen ki­emelendő dr. M el ich János egyetemi tanár, a szarvasi főgimn. felügyelőjének székfoglaló beszéde, melyben személyes vonatkozású részeik után az Ady-kultusz ellen kel ki. »Ha nálunk az Ady-kuliusz belopóziik tanáraink gondolatvilá­gába s viele az iskolába, akkor soha sem ke­rül vissza Máramaros és Erdély sója, a Tátra fenyvese, Gömör vasa.« Megnyugtathatjuk a professzor urat, inéig a régi nemes hagyomá­nyok lelkesítik tanárainkat, ifjúságaink Arany, Petőfi, Bessenyei, Gyóni Géza, Vajda Péter ne­vével zászlóikon gyakorolják, képzik magukat, hogy majdan meg eremtsék Nagy-Magyarorszá­gó t annak a tudásnak segélyével, melyet taná­raik csepegtettek beléjük. Az ifjúság testi, lelki önművelésére ön­képzőkörök, vallási, diai- és zeneegyletek, sport­körök, cserkész-csapatok (Bonyhádion zászlót avatott a csapat), néhol gyorsirókörök. sőt a nyíregyházi főgimnáziumban Math maíikai Sze­minárium is szolgálnak. Anyagi támogatásukra a volt isko’atársák szövetségei mellett segítő egye­sületeik, gyám intézetek. Vörös Kereszt egyletek, működnek. Ki tudná mindazt a sok fáradságot igénylő munkát kellőién ismertetni? Ez az in­gyen-munka kedves tevékenysége a tanárnak, de ezé nem szokták neki óraszámának s szün- ideinek fcihány[orgiatásánáI beszámítani. Ugyancsak önképzésre szolgáinak az isko­lai ünnepélyek. A szokott október 6., re­formáció s március 15. ünnepeken kívül ez évben minden iskolánkban volt Széchenyi és Rákóczi-ünnep, Sopron a gályarabok emlékét külön ünnepéllyel tisztelte, ugyanott, Bonyhá- don s Aszódon (polg.) Herczeg Ferenc-ünnep is volt, végül leányiskoláink, elsősorban Veres Pálné-intézetünk, több énekelőadást, néhol szi- rű-e lő,adást rendeztek. Ezek nevelő hatását le­tagadni nem lehet, emellett az anyagi haszon­ról sem mondhat le a szegény ev. intézet, ha gyarapítani akarja önerejéből felszerelését. Ha igaza is van a szarvasi főgimnázium jeles igaz­gatójának, mikor aggodalommal látja az ünne­pélyek »időit pazarló előkészületeit«, továbbá a sportók tu lengését, nem a sportolásiban van a hiba, hanem a rendezésben. Legyen a ren­dező, sportot vezető tanárban önmérséklés, hogy mérsékelni tudja növendékeit, akkor az itt folyó munka hasznos kiegészítője lesz az iskolai tanu­lásnak. A szülői házzal való együttműkö­dés is segíthet ebben; szülői értekezleteket Csaba, Aszód (polg.), Veres Pálné rendeztek, utóbbi a szemléltető-oktatás, vetítőgép hasz­nálatát mutatta be irodalom, művészettörténet és földrajz órákon. A nyíregyházi leánygimná­zium »érdeklődés hiánya« miatt nem hívta ösz- sze a szülőket. Véleményünk szerint kisebb he­lyen, hol állandó az iskola és szülei ház közti közti érintkezés, kisebb szükség van az ilyen értekezletekre, de nagyobb városban már csak a közösség tudatának felkeltésére sem nélkülöz­hetők. Csak megfelelő tárgy és előadó szüksé­ges, a szülők szívesen fognak eljönni s hozzá­szólni a felvetett kérdésékhez. 2) Az iskolái munka kiegészitésére tanúim á- n y i k i r á n d u 1 ásókat minden iskola rende­zett, természetrajzi, földrajzi, művészettörténeti sétákat. A vidékiek nagy számban jöttek Buda­pestre, mentek a Balatonhoz, Bükkbe, egyes iskolák hazánk más nevezetesebb helyét is fel­keresték. Azt hiszem, fontosabb kötelesség kis országunk értékeinek megmutatása, mint kül­földi utak rendezése, mert — valljuk be — fel­nőtt korban úgyis mindenki külföldre törekszik s lenézi a hazai helyeket: neveljük az iskolá­ban gyermekeinkbe értékeink elismerését. A kül­földi (pl. német) iskolák tananyaga és gerince a német kultúra kincseinek megismertetése. Kö­vessük alkalmazva a német példát: gyerme­keinkkel előbb a magunkét ismertessük és sze­rettessük meg, azután az idegent. Ezért nem helyes a korai külföldön taníttatás, külföldre már érettebb korban, kulturértéfcekkel gazda­gítva menjen ki a gyermek, akkor visszatérése után értékes szolgálatot tehet hazánk kultúrá­jának fejlesztésiére. Végül nézzük kissé a statisztikai ada­tokat: Budapesti főgimnáziumunkban fogyott a régebben 50<y0 izraeliták száma (591-ből 273 ev. 162 izr.), Aszód1 (gimn.) 428-ból 94 ev. és 256 r. kath.; legtisztább a soproni főgimn., ahol 268 növendék közül 229 ev. 4 (= négy) izr. még legtöbb az izr. Nyíregyháza gimnáziumai­ban, a létszám a tavalyinak megfelelő', csak Szarvason fogyott 33-mal, a vidékiek állandóan folyó elmaradása miatt a szám. Az érettségi vizsgák eredménye leggyengébb Csabán volt, hó! 39-ből 9 bukott, Sopronban ugyanannyiból 6; ezzel szemben Budapesten és Szarvason min­den jelentkező megállta helyét. Ez is a helyes arány, mert a tisztításnak az alsóbb osztályok­ban kell lefolynia. Ami a fizetendő tandíj alkat illeti, még mindig sók intézet van melyben egy­séges a tandij valMskülőhbsíégre való tekintet 2) Gyakorlati célból felhívom e helyen is kartár­saim figyelmét dr. Imre Sándor: A családi nevelés főkérdései (Bp. Studium 1925.), s Joh, Prüfer: Päda­gogische Vorträge für Eltern! Leipzig, Teubner 1925.) c. hasznos tanulságot nyújtó műveire.

Next

/
Oldalképek
Tartalom