Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-10 / 41. szám
322 nagyszabású nyilvános ünnepélyek folytak le. Az iparcsarnok pompás termében megtartott fő- ünnepélyein német, svéd és holland szónokok sorában egyházunk részéről Kuthy Dezső egyetemes főtitkár szólott hosszabb előadásban Luther és a magyarság kapcsolatairól. Luther és a magyar nép jellembeli rokonságából kiindulva, mint természetes pszichológiai következményt sorakoztatta fel azokat a történelmi tényeket, amelyek Luther és a magyarság1 kapcsolatairól beszélnek a Reformátor életében s azt követő- leg az elmúlt évszázadok folyamán egész a jelenig, amelyben sok öntudatlan lutheránus él a magyarság minden rétegében. Ez ígéret a jövőre nézve, hogy t. i. Luther és a magyarság közötti lelki kapcsolat soha el nem szakad és Luther lelke a jövőben isi irányt fog szabni a magyarság fejlődésiének, életének. Az ünnepségek fénypontja kétségkívül dr. Doehringniek, az Evangélikus Szövetség! elnökének, a berlini dóm- és udvari lelkésznek hatalmas programmbeszéde volt, amely a protestantizmus nacionális és inteimacionális feladatairól szólott. A német protestantizmusnak ez a legmarkánsabb lutheri egyéniségei és hatalmas fanatizáló erejű szónoka valóságos extázisba hozta a hallgatóság ezreit. Szeptember hó 12-én Dresden város öt legnagyobb templomában ünnepi istentiszteletek tartattak. A Frauenkircheben D. Raífay Sándor püspök prédikált. Hogy mekkora súlya van Raf- fay püspöknek és vele egyházunknak a protestáns világmozgalmakban, annak élénk bizonysága a tény, hogy a lutheránus világgyülés alkalmától a tanácskozásokat bevezető istentiszteletnek, miiként a múlt évi stockholmi kongresszus alkalmából is, az egyik istentiszteletnek ő volt a prédikátora s hogy éhből az alkalomból is D. Ihmets, szász országos püspök, dr. Doehring és Klingemann kohlenzi püspökkel együtt őt is ünnepi istentisztelet tartására kérték. fel. Mély meigindultságot kiváltott igehirdetésének témája a Krisztus-keresés volt. A Frauenkirche előtt áll Luther ércszobra. A D. Raftay Sándor püspök tartotta istentisztelet után felvonultak a dresdeni iskolák és ifjúsági egyesületek kiküldöttei a Luther-szobor elé, bemutatni a Reformátornak a dresdeni ifjúság hódolatát. A hatalmas teret valóságos embertenger árasztotta el. Harsonák kísérete mellett zúgott fel emberek tízezreinek kebléből az »Erős vár a mi Istenünk«. Dr. Költzsch szuperintendens megkapó beszéde után elvonult a kiíencm6. ezer főnyi gyermeksereg a Reformátor szobra előtt és azt virágesővel árasztotta el. Könnyeket csalt a szemeikből ez a fenséges látvány. S a szemeik könnyén át beleláttak a lelkek, mint messzielátó lencséjén keresztül, messze jövendők ködlébe és ragyogni látták ott isteni fényében azt az evangéliomot, amelyet Luther helyezett vissza a gyertyatartóra, hogy fényijék mindeneknek. És ha kiben netán a jelen sok: elszomorító jelensége megingatta volna a hitet, e látvány láttán az is ujjongó lélekkel vallja: »Gottes Wort und Luthers Lehr’ Vergehen nun und nimmermehr!« Ez az a meggyőződés, amelyet különben is a dresdeni napok minden résztvevője, helyesebben a dresdeni élmény minden részese magával vitt. Ez a meggyőződés kell, hogy éljen bennünk, szorongatott magyar lutheránusokban is. És ez a cél kell, hogy odaállítson minden tétovát is a Nemzetközi Szövetségi, a Protestantizmus Védelmére diadalmas lobogója alá. K. D. Evangélikus középiskoláink az 1925-26. iskolaévben. Végigböngészve evang, középiskoláink érte- sitőit, ig|en megnyugtató képet kapunk derék tanári gárdánk komoly munkájáról, mely a múlt évben immár békebeli színvonalra emelte neves intézeteinket. Majd minden értesítő elején az iskola múltját olvashatjuk. Ahol ez még hiányzik, remélhetőleg a jövőben szintén meglesz — hiszen igen fontos ismerniük az intézet történetét nemcsak a kívülálló szemlélőknek, hanem elsősorban az iskola belső embereinek: értem a növendékeket és szüleiket. Ezzel is a hagyományok tiszteletére, nagyjaink megbecsülésére nevelünk, ami a jótevőik ünnepének is célja, melyet intézeteink megültek. Különösen kiemelendő az aszódi polgári ünnepe, melyen Raf- fay püspök beszélt, a fasori Hunfalvy-ünnep (D. Kliment Jenő nyomtatásban is megjelent előadása), a pesti Veres Pálné-intézet Gyulai Pál-ünnepe, ki az első nőnevelőintézet első igazgatója volt. A hagyományok tiszteletét azonban úgy mozdítjuk elő, ha megnevezzük azokat, kik az iskola körül érdemeket szereztek, pl. a pesti főgimnázium régi hires igazgatóinak neve a történetből kimaradt. A múlt jött össze Békéscsabán ez évben, mikor a 25. év előtt első érettségit tettek találkozóra gyűltek, egyesületet is alakítottak, mely az »alma mater«-hez való ragaszkodást ápolja (elnöke dr. Szalay József, szegedi rendőr- kapitány). Ilyen szövetkezés a budapesti főEVANGÉLIKUSOK LAPJA
