Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-19 / 38. szám
298. EVANGSLtKUSQK l^PJA 1926. Ma ennek a belső, láthatatlan ujjulásnak semmi nyoma. A nemzetet egy vallásos ébredés, a belső embernek megújhodása menthetné csak meg. Sajnos, a magyar katasztrófa egybeesik most az európai civilizáció belső emberének összeomlásával. A jelenlegi depresszió nem spe^ ciálisan magyar, kiterjed az u. n. európai, vagy keresztyén civilizáció egész területére. A római katholicizmus »renaissance«-a vallásos ébredésnek nem tekinthető, nem is annak van szánva. A római egyház mint politikai hatalom akar tündökölni és gyenge államhatalmaikkal szemben mint azoknak riválisa érvényesíti erejét. De nem mutatkozik semmi jele annak, hogy az evangé- liom párán csat akarná végrehajtani a világban, nevezetesen hiányzik belőle az eVangéliom főelve: a szeretet. Nevezetes, hogy a belső ember ügyét mindig összetévesztik az egyház ügyével s intézményesen akarják fenntartani azt, ami intézményekbe nem korlátozható: a belső emberi. Pál apostol kétségtelenül nagy organizátor volt. Sok uj gyülekezetét szervezett meg. S íme, ez a tapasztalt egyházfő, az intézményes keresz- tyénsógnek ez a pregnáns munkása arról értesül, hogy az efezusbelieken csüggedés vesz erőt, mert az apostol Rómában fogságban sínylődik, amikor tehát az a veszedelem fenyeget, hogy a gyülekezetét a csüggedés szétbontja, nem tud mást tenni, mint meghajtja térdeit Isten, a Jézus (Krisztusnak Atyja előtt, imádkozik és könyörög, hogy a Lélek erősítse meg a gyülekezet belső emberét. Az ő fogságát nem látja az ügyre veszedelmesnek. Az ő nyomorúsága a gyülekezetnek dicsőségére van. Ellenben aggasztja az apostolt az efezusi gyülekezet belső, láthatatlan emberének erőtlensége, tis egy fegyvert talál csak ezen erőtlenség leküzdésére: azt, nqgy Istennek orcája elé járul és könyörög. Mi: lelkészek, tanítók, felügyelők, presbiterek, vezető emberek, figyeljünk! Mi a szükséges dolog? Az egyháznak, mint intézménynek, szüksége van intézményes biztosítékokra is. De meglátjuk-e az egyház intézménye mögött a belső, a láthatatlan embert* amint erőtlenedik és csügged? És teljesít jük-e a vezetőknek legfontosabb kötelességét: megjelenünk-e Istennek színe előtt, hogy könyörögjünk az egyház belső, láthatatlan emberének hatalmas megerősödéséért? Minden intézményes biztosítékon túl és azok elüti imádkozó, könyörgő, térdepelő vezetők kellenek. Mózesek, akik, mig a sorsdöntő ütközet tart, kezüket nem a gyeplőn, hanem az ég felé tartják és esedeznek. Az apostol nem kicsinyít le az egyház munkáját, nagyra tartja annak feladatát: az egyház ismerteti meg az Istennek sokféle bölcsességét (10 vers). Ámde itt minden kegyelem. Kegyei lem az, hogy az apostol hirdetheti Krisztus gazdagságát; kegyelem, hogy menetelünk van Istenhez; kegyelem, hogy megismerhetjük Krisztusnak hozzánk való nagy szeretetőt. Itt minden bizodialomra tanít, mert a belső ember sorsa Isten kezébe van letéve. Az egyház dicsőítse Istent, a hivő egyháztag imádkozzék Istenhez belső emberének megerősitéséért. A régi nyugdíjintézet 1908. évi mathematikai mérlege és az abból vnnható következtetések. A fölállítani szándékolt ny. imt.-nék nincs élőre elkészített math.-méríege, azt tehát vizsgálat tárgyává nem tehetjük. Azért a régi íny-int math, mérlegét vizsgálom, mert abból gondolkodásra serkentő következtetéseket vonhatunk le: Előre bocsátom, hogy az 1908. évi math, mérleg a következők figyelembevételével készült: A teljes nyugdíj minimuma 2400 K, maximuma 4800 K; az özvegyi ellátás minimuma 5 évi szolgálat után 1200 K, maximuma 1600 K; félárva ellátási dija 200 K, egész árváé 300 K; betegápolási díj 300 K; temetési illetmény 300 K; 5 évi szolgálat után munkaképtelenség esetén a fizetés 3Qo/o-a, minden további évre 2°tokai több. Az igy biztositott nyugdíj — figyelembevéve a szolgálati éveket, — tőkeértéke a lelkészekre vonatkozólag 7,599.845 K 93 f, amely az akkori 1,928.130 K összfizetésnek 34228o/o-a, a biztosított nyugdíj tehát az aktiv lelkésztagokra évenként 429,714 K 22 f nyugdíj terhet jelentett, vagyis a fizetésnek 22 28o/o-át. A hitoktatókra, kántorokra, kér. alkalmazottakra vonatkozólag a kiadások tőkeértéke 348.306 K 28 f, ami az akkori 80.860 K összfizetésnek 430 25 y/o-a, a biztositott nyugdij tehát a hitoktatóra stb.-re vonatkozólag 19.629 K 87 f évi nyugdijterhet jelentett, vagyis az akkori fizetésnek 24-27o/o-íát. A theol. tanárok nyugdijigényének tőkeértéke volt 424.190 K 46 f, ami az akkori 55.990 K összfizetésnek 758 83 o/0-a. A theol. tanárok ny.- igényónek födözésére tehát évenként kellett 26.047 K 63 f, ami a fizetésüknek 45 59 °/o-a. Az 1916. évi e. kegy. jkv.-nek 74. p-j’a szerint 1915-ben rendes nyugdíjas volt 80, özvegy 107, félárva 84, egész árva 7. Átmemeli nyugdíjas volt 10, özvegy 86, félárva 29, egész árva 5. kegydijas 3, özvegy 56. Összesen 467 igényes,
