Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-12 / 37. szám
1926 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 291. rev, mozdulatlan gépnek minden jpoicikája meg- mo/dul s a munka megindul... A világon minden egyes intézményneK vannak vezetői és irányitói. Akik, mint a gépházban a gépész, nemcsak megindítják az intézmény rendeltetésének megfelelő munkát, de azt a helyes mederben is tartják, azt megfelelő segéderővel irányítják is. A családban a családfő feladata, hogy házanépét megfelelően foglalkoztassa; községben, államban a vezető közeg kötelessége, hogy irányt szabjon minden szerv tevékenységének. Ha a főgépész nem mozdul — tétlenül áll az üzem; nincs mozgás, nincsen munka: tétlenül áll minden. És ki a tétlenség egyedüli oka? A gépész, a vezető, aki nem indította meg a munkát, aki a munkásokat nem foglalkoztatta, tevékenységüket nem hasznosította és azt nem irányította. A vezetőn, vagy vezetőkön múlik elsősorban, hogy a munka, az üzem, az intézmény javára meginduljon. Hazai evangélikus egyházunkról mindenki alismeri, hogy tesped. A tespedés okául odaállítják a közönyt. Azt mondják, kihalt iránta az érdeklődés. Nem tudom, igy van-e? Én csak végtelen tétlenséget látok mindenfelé. Én csak azt látom, hogy azok a rendkívül értékes szellemi energiák, amelyeket tisztviselői, hivatott és hivatásos munkásai képviselnek, se irányítva se foglalkoztatva sehogyan sincsenek. Halljuk számtalanszor az intelmet, hogy a lelkésznek ma neme ak a szószéken kell tevékenykednie; kapunk á'talános, tág feladatkört a Luther-Szövetscg szervezésébeamely állitó'ag egyházunk minden betegségét gyógyítani képes, mely azonban egyáltalán nem népszerű, mert egész programmja tevékenység nélkül is végrehajtható. Egységes, ev. egyházunk lényegével, rendeltetésével egyező tiszta és egyetemes érvényű munkaprogrammot kérünk, amelyet kötelezően végre kell hajtani minden egyes gyülekezetben. Ezt' a programmot a vezetőktől leérjük, akiket az egyház biz rima azért állított az egyház élére, hogy irányítsák az építő munkát, hogy foglalkoztassák az egyház munkásait, hogv eszméket nyújtsanak s azok végrehajtásáról gondoskodjanak. A Luther-Szövetség tevékenysége vallásos estélyek és vallásos jellegű ünnepélyek rendezésében merül ki. Olyan tevékenység, mely nélküle is keresztülvihető minden gyülekezetben s amely tevékenység igen sok gyülekezetben már a Szövetség életrehivása előtt is megvolt. Szövetség nélkül és szövetségi tagdíj nélkül volna a belmissziói programm kidolgozandó s a bel- missziói tevékenység megszervezendő s irányítandó. Még pedig, minekutána a programm- hoz minden egyes egyházközség hozzászólt volna, az minden egyes egyházközségben a helyi vezetők felelőssége mellett kötelezőleg volna végrehajtandó. A tagdíjas Luther-Szövetségtől sok gyülekezet idegenkedik és joggal. Tagdijak fizetésére sokan nem vállalkoznak speciális viszonyaik miatt elsősorban. Gyülekezetünk józan földmives egy háztagokból áll. A földmives ember gyakran nehezen szerzi a pénzt, azt nem rendszeresen kapja, mint a tisztviselő s a munkás, kereskedő, vagy iparos, tehát kétszer is meggondolja mire érdemes azt kiadni — azért tagxiijné kü!i belmissziói programmot kérünk. Gyülekezeti életünk tényleg oly elhanyagolt, hogy pirulnunk kell, ha azt a külföldi ev. gyülekezetek életével összehasonlítjuk. Még ahol a Luther-Szövetség működik is, ott is vértelen, mert vallásos estélveiken, ünnepélyeiken, tánc- mulatságokkal egybekötött színi előadásokon túl ritkán produkál többet. Tény és való, hogy renyhe tespedés üli meg egyházunkat. A gépezet áll! A munkások egységes ten* és cél nélkül vagy állanak tétlenül, vagy legjobb belátása szerint ki-ki foglalkozik cz/el-amazzal, amihez éppen ideje és kedve van. Kérjük a vezetőket, dolgozzanak ki egységes egy házépítő belmissziói programmot! Terjesszék azt be hozzászólás végett a gyülekezetekhez s a/után tegyék annak végrehajtását kötelezővé, a helyi vezetők felelőssége mellett az egész vonalon! Előre örül a lelkem, miként fog megindulni az egyházé pH tő munka s mint fogja a renyhe tespedést a virágzó élet fölváltani! Mayer Pál. Anyák napja. Az északi or>/ágokbó! indult ki és a/ amerikaiaktól vették át a németek az »anyáK napjáénak náluk immár szokásos megünneplését. Hazánkban is iit-ott beszámol az újság egy-egy #ilyen ünnepélyről, melyet vagy a MANSz. vagy egyik-másik egyház tartott meg nagy erkölcsi sikerrel. Mit akar az. -anyák napja«? Az anya eszméjének ideáli- és praktikus ápolását. Az anya mindennap terád gondol, gondolj te is óreá legalább egyszer egy esztendőben, az anyák napján. Szinte káromlásnak látszik erre valakit figyelmeztetni, de a mai kor viszonyai indokolják, sót szükségessé teszik, hogy ezzel a gondolattal foglalkozzunk. Amiképpen tarthatunk gyermek napot, éppen úgy megtarthatjuk az anyák napját is. Amiképpen a gyermeknapon arra irányul minden gondolatunk, hogy a gyermeknek örömet, bo'dogságot szerezzünk, az anyák napján gondoljunk arra a legdrágább kincsre, akit édesanyának nevezünk. Legyünk azon, hogy minél nagyobb örömet és minél több boldogságot szerezzünk nemcsak a saját, hanem bármely édesanyának is. A németországi anyák napja bizottság egy rövid kis kátét is adott ki, mindazok szamára, akik ez ünnepet méltóan akarják megünnepelni. Ennek rövid kivonata ez: »Vegyél el anyádtól vasárnap minden inunkat; állíts korán reggel virágokat szemei elé; ha távol élsz tőle, irj neki levelet; menj a temetőbe, ha ott pihen az édesanyád! Figyeld meg, hogy a szomszédodban nincs-e szenvedő, vagy nélkülöző édesanya; ha
