Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-24 / 4. szám

1926. EVANQEUKUSOK LAPJA 29. Hullámverések Ideién. Hullámok hátán, mint a hah Hányódunk élet tengerén, El nem merülnünk szép erény Hullámverések idején A sok csapás alatt. Hányódunk élet tengerén. Keressük vágyva mind a partot. S ha kérdezem, óh, mit akartok Csak sóhajok, megfáradt arcok Fordulnak én felém. Keressük vágyva mind a i>artot S a parton aJÍ az Istenember, Felénk néz hivó szerelemmel És boldog mind, ki vágyó szemmel Ott révet megpillantott A parton áll az Istenember S szó száll feléd, zengő Ítélet: Addig nem lesz tiéd az élet, Mig ezt a partot el nem éred Szent küzdelemmel. Ifj. Szlancsik Pál. h lelkész élete: a lélek élete. A keresztyén egyház körén belül imitt-amott a vallásosságnak egyik alkotó eleme: az erköl­csösség, háttérbe szőri iotta a másik alkotó ele­met, amelyet lekiségnck, vagy szellemiségnek nevezhetnénk. Az egy ház megalapítása úgy tör­tént, hogy Isten Szentleikét adta az apostolok­nak, s Péter apostol legelső beszédében, melyet az egyház megalapítása elölt tartott (Ap. Csel. I, 15—22.) megemlÁezik a Szentlélekróí, aki már Dávid által szólt; Pünkösd ünnepi nagy beszédé­ben pedig (Ap. Csel. 2, 14—36.) a pünkösdi cső dát az otesl ámen tóm beli jövendölés alapján a Szentlélek munkálkodására viszi vissza, amidőn Ésaiás prófétából idéz: »és lés/cn az utolsó na­pokban, ezt mondja az Isten, ki töltök az én tel­kemből minden testre: és prófétáim fognak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak" stb. Nyilvánvaló már ebből is - nem említve most Krisztusnak Ígéreteit, az aposloli levelek idevágó tanításait és buzdításait, - hogy a keresztyén egyház életének nem szabad nélkülöznie azokat az elemeket, amelyek az egyházban működő Szentlélek erejének bizonyságai. Megkivántatik tehát, hogy a lelkész élete felmutasson olyan jegyeket, amelyek azt bizo­nyítják, hogy élete Isten Szemléikének is munka­tere. A lelkész élete a léleknek, a szellemnek élete. Ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy a lel­kész komoly buzgó ággal fáradozik Krisztus ural­mának kiterjesztésén és megerősítésén. A lélek élete olyan életet ieient, amely a legszorosabb közösségben, a legoensőbb érintkezésben áll Is­tennel. A lelkész nem csupán minister verbi di­vini, az IgéneK szolgája; a lelkész Istennek szol­gája, Isten embere. A világnak valahogyan érez­nie kell, hogy a lelkészben van valami, amit a világ nem adhat, s ami többel ér, mint minden, amit a világ adhat, többet ér a világ minden kin­csénél. Jézusnak az a hármas felelete, amelyet az ördög hármas kisértésére adott, a lelkész élete szempontjából mélységes tanulságokat rejt magában és mostani témánkra különös jelentő­sége van azon szavainak: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. (Máté 4, 10.) Ezen ige szerint a lelkész élete Isten imádása és Isten szolgálata. És nincsen semmi okunk arra, hogy az imádásra kisebb súlyt helyezzünk, mint a szol­gálatra; sót a szol gáláinak az imádásból kell meríteni inspirációt és erőt. És talán nem csaló­dom, ha azt mondom, hogy korunk egy há/iassá- gának elsekélvesedéséhez, enerváltságához nem csekély mértékben hozzájárni az, hogy a »minis­terium mellett hajlandók vagyunk elhanyagolni az 'adorációt'i. Pál apostol, akinek Írásai lelkészképző sze­mináriumok számára is jó vezérkönyvül szolgál­hatnak s egyúttal a lelkész ön lelkigondozásának is kiváló eszközei, helyesen mutat rá a lelkész benső életének lényegére, amidőn azt írja (Róm. 6:4.) »Eltemettettünk azért ó vele együtt a ke- rcs/tség által a halálba; hogy miképen feltámasz- tatolt Krisztus a halálból az. Atyának dicsősége által. a7onképen mi is uj életben járjunk«. Egy másik levelében pedig (Kol. 3, 1.) »Ha feltámad­tatok a Krisztussal, az *xh felvalókat keressétek, mert meghaltatok, és a ti éltetek e! van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben*. A lelkész életének középpontja a Krisztus. Annyira össze van nőve Krisztussal, hogy el­mondhatja: »Nekem az. élet Krisztus«. A keresz­tyén élet a Szentlélek megvilágositása alatt a szellemi életnek szem nem látta, fül nem hal­lotta fejlődési lehetőségeit tárja fel. »Most Is­ten gyermekei vagyunk és még nem lett nyil­vánvalóvá, hogy mivé leszünk*. 1. Ján. 3, 2. Nem képletesen szól Pál apostol, amikor azt irja, hogy a keresztyén ember cltemettetik a halálba a Krisztussal és azután ővele feltámad és uj élt­ben jár. A darwini elmélet természeti kiválása reánk nem tartozik most és itt, de van lelki, szellemi kiválás, amelynek az egyház élete szá­mos bizonyítékát nyújtja. amikor is a Krisztus­sal való közösség olyan változtatásokat hoz létre, hogy egészen mások leszünk, mint amik és akik voltunk. Saul, a Krisztus üldözője, és Pál, a Krisztus apostola, a szellemi világban úgy* kü­lönböznek egymástól, mint a majom az embertől. Vannak lelkészek, akiknek minden szelle­misége, egész lelki élete kimerül az igehirdetésr ben. És az a lelki élet, amelyet igehirdetésükben nyilvánosságra hoznak, gyakran bizony nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom