Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-08-22 / 34. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. 266. való élet pedig bajtársává. Szenvedés, királyság, tűrés. Tehát nem csupán a Fej szenved, ki- rálykodik és tűr. Vele és benne szenvednek, királykodnak, tűrnek a tagok is, akiket mindez egy szent közösségbe vonja össze. Saját testűkben is betöltik a Krisztus szenvedését. Es felettébb diadalmaskodnak, királyok módjára trimutálnak a szenvedések tüzében is, mert türelemmel hordják a keresztet és mert tudják, hogy minden, de minden a javukra van és javukra munkálkodik. Nem olyan királyok ezek, akik megszöknek, amikor szenvedni és tűrni kellene. Nem olyan királyok, akik a szenvedések láng- tengerétől távol várják a kedvező alkalmat, hogy megint elfoglalhassák dicsőségük hatalmi trónját. Ezek valamennyien királyok és együtt szenvednek, tűrnek, győznek, örülnek. Ezek nem csak akkor ismerik fel a közösségiét és összetartozást, amikor süt a nap. Amikor azután a királyság subája alatt megint a mások vérében és aranyában lehet fürödni. Ezek a maguk vérét ontják és a maguk aranyát osztják meg a társakkal. Leiki épités. A hit és a keresztyén világnézet kifejlődésének legfontosabb kelléke a lelki elmélyedés. A lelki elmélyedéshez pedig nyugalom, kell, csend és idő, a modern élet legnagyobb hiányai. Manapság mindenki siet, mindenki arról panaszkodik, hogy sok a dolga, nem ér rá semmire. Még a napi vagy heti munka elvégzése után sem a csendben keresik az emberek a pihenést, hanem minél zajosabb társaságban, mulatságokban. Ez a szünetnélküli hajsza nemcsak az idegrendszerünkre van káros hatással, hanem a lelki életünkre is. Mindenki tudja, hogy a testnek mindennap csendre és nyugalomra; van szüksége, hogy újra erőt gyűjtsön a másnapi munkára. De kevesen gondolnak arra, hogy szórakozásaink nagy része a léleknek nem nyújtanak pihenést és üdülést. Ha olvasunk, ha társalko- dunk, ha szini előadást nézünk, vagy zenét hallgatunk, lelkűnkbe uj benyomásokat veszünk tel, amelyek leikünknek munkát adnak. Az uj benyomások szerzése hozzájárul lelkünk fejlődéséhez, de ezeket a benyomásokat rendeznünk keli. Mérlegelnünk kell értéküket, átgondolnunk jelentésüket. A hallottakból és látottakból le kiéli szűrnünk a tanulságokat, amelyek által okosabbak és jobbak lehetünk. Ha erre időt nem fordítunk, az uj benyomások csak kifárasztanak bennünket, anélkül, hogy leiki fejlődésünket előmozdítanák. Nagy szükségünk van arra, hogy mindennap fordítsunk egy kis időt lelki elmélyedésre, amikor egyedül az Istennel és saját lelkünk szükségleteivel foglalkozunk. Szükségünk van egy csendes órára, amelyet imával, ‘bibliaolvasással és elmélkedéssel töltünk. Az Isten igéjének fényénél megösmerjük hibáinkat, bűneinket. Megismerjük a kötelességeinket, az életeszményt, amelyet Isten tűz elénk. A mindennapi bibliaolvasás és a rendszeres vasárnapi igehallgatás közben mindjobban megismerjük az Isten akaratát és ha a megösmert tanításokat magunkévá tesszük és követjük a Szentlélek segítségévei keresztyén jellemmé fejlődhetünk. A lélek fejlődése azonban nem mindig folyik egyenletesen és nyugodtan. Sokszor nehéz kérdések merülnek fel előttünk, amelyek közt nehezen tudunk eligazodni. Sokszor kapunk olyan benyomásokat, amelyek bennünket az Isten akaratának a követésétől eltávolítanak, vagy környezetünk rossz példái világnézetünkben megingatnak. Ilyenkor fokozottabb lelki elmélyedésre van- szükségünk. Az önálló bibliaolvasás ilyenkor nem igen segít rajtunk, mások támogatására, vezetésére szorulunk. Az a rövid idő, melyet az istentisztelet igénybe vesz, szintén kevés. Mire gondolatunkat rendezni kezdenénk, már kijövünk a templomból s ott vagyunk megint a sok ellentétes benyomás forgatagában, ahol egy biztos támaszpontot sem találunk. Vagy épen a prédikáció keltett bennünk kérdéseket, vágyakat, felébresztette érdeklődésünket, de nem találunk időt arra, hogy a vagyak, érdeklódé- sék elhatározássá 'érlelődjenek s nincs alkalmunk a kérdések felett gondolkodni, azokat tapasztaltabb keresztyénekkel megtárgyalni. Nagyon áldásos volna, ha az egyház alkalmat adna a híveknek, Hogy időről-időre néhány napot a világtól félrevonulva csak hitük építésére, keresztyén jellemük fejlesztésére fordít sanak. A különböző keresztyén bel missziói egyesületek régen felismerték a fontosságát annak, hogy az állandó és rendszeres igehirdetésen kívül tagjaik és az érdeklődők számára konferenciákat rendezzenek. Azok, akik e konferenciákon részt vesznek, azt a néhány napot tisztán lelki életük mélyítésére fordíthatják. Tartalmas és a lelki élet kérdéseivel foglalkozó előadásokból az Ige tisztább ismeretét és buzgóbb követését tanulhatják meg; alkalmuk van hasonló gondolkozásu keresztyén testvéreikkel kételyeiket, problémáikat megbeszélni. Aki részt vett egy ilyen hitmélyitő konferencián, tapasztalhatta áldásait; lélekben megerősödve, az élet küzdelmeire jobban felkészülve térhetett onnan haza. Nagy hatással van lelkünkre már csak az is, ha látjuk, mily sokan vannak, akik velünk együtt az Isten országának építésére törekszenek. Miért engedjük át a lelki élet építésének e jó alkalmait az egyházon kívül álló egyesületeknek? Azokon természetszerűleg a lelkieknek nem az egyházzal való kapcsolata erősödik meg, hanem megerősödik a kapcsolat a közösség iránt, amely a lélek fejlődésére alkalmat
