Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-08-15 / 33. szám
258 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. csak nyomorusíájgat fog jelenteni. Nyomorúságot azért, mert hiszen közöttünk kevesen gyűjthetnek vagyont, s a legkevésbé talán azok akik az élet legsodróbb forgatagában élnek. Ne vegye rósz néven senkt ha én ezen elszomorodom s benne nagyfokú méltánytalanságot látok. Micsoda elhagyatottság az, hogy az ev. lelkészi kar, ha megrokkan, vagy megöregszik, csak ennyire viheti, nem szólván a papi özvegyekről, akik a férj nyugdijának csak a felére tarthatnak igényt. Hol van már ettől a hazai tanítóság, amelyik 40 évi szolgálat után ma már 4,550.000 K havi nyugdijat is elérhet! Az ev. papság pedig ezen intézkedéssel legfeljebb csak az iskolaszolgákkal kerül egy sorba. A lelkészi nyegdijnak ez a bántó kicsi volta onnan ered, hogy az uj alakulat a régi nyugdíjigényt felére tervezi leszállítani és pedig azért, mert a száz o/0_oS igényjogosultság megállapi- tásávaí járó terhet nem birnók meg. . Az uj nyugdíj intézet alapításával ugyanis — a matematikai kalkulus szerint — igen jelentékeny teher hárul úgy a tagokra, mint a fenntartó testületekre. Két példával szeretném ezt megyiiágitani. Én nekem, vagy a hozzám hasonlókorú és fizetésű lelkészeknek, a tervezett legmagasabb nyugdíj: a 2700 pengő' biztosítására még 2233 pengőt, vagyis közel 28 000.000 koronát, egyházamnak pedig állásom után 3840 pengőt, vagyis 48.000,000 koronát kelt alapítási tőke gyanánt az uj nyugdijintézet kasszájába befizetnünk. Kisebb nyugdíjigény mellett ezek az összegek természetesen kisebbek. Ezek az ösz- szegck több évi részletben is fizethetők. Minél fiatalabb a tag1, annál kevesebbet kell évenként fizetnie, mivel az alapítási járulék letöriesztését sok évre oszthatja be. A gyülekezetek azonban az 1500 pengős nyugdijigény mellett is minden ilyen állás után 2133 pengő alapítási járulékot fizetnek, amely összeget akár 25 évre oszthatják be, mely utóbbi esetben részükről évenként csak 136 pengő lenne esedékes. Ezenkívül úgy a tag, mint az egyház részéről évenként a nyugdíjigényt képező összegnek 4 o/o-a lenne fizetendő fenntartási járulék gyanánt; vagyis nálam évi 108 pengő, egy 1500-as nyugdíj igényesnél évi 60 pengő. Az uj alakulat különösen a korosabb lelkészeket érinti hátrányosan, azokat, akiknek 30— 35 éven felüli szolgálatuk van. Ezek tulajdonképen duplán fizetnek, mert hiszen ők eddigi szolgálati idejük alatt már lefizettek vagy 30—35 millió papirkoronának megfelelő tőkét, s most újra kell fizetniök és pedig sokkal nehezebb feltételiek mellett, mint a fiatalabb papi nemzedéknek, mert nekik néhány év alatt kell letör- 1 észté ni ök egy nagy összeget, nem lévén már idejük a sok évre szóló elosztásra. így — hogy megint magammal példálózzam — nekem, ki 37 éve viselem a Lutheir-kabátot, 28 milliót kellene rövidesein letudnom, hogy 40 évi szolgálatom után csekély nyugdijamhoz jussak. S hasonló sorsban többen vagyunk. Bellátni való, hogy ez méltánytalanság, amelyen segíteni, vagy legalább enyhíteni kell. Az enyhítés módozataira majd később próbálok rámutatni. Akárhogy nézem is azonban a dolgot, az uj helyzetet rózsásnak nem találom, meit hiszen a felényire devalvált nyugdijigény mellett csak tovább plántálódiik a régi nyomorúság s a lelkészek nagy átlaga tovább lesz kénytelen cipelni az igát, amíg csak ki nem dől. Tragikum ez, akármilyen ideálisan fogjuk is fel a papi állást! Sajnálható, hogy az adott viszonyok között a nyugdíj intézeti bizottság kedvezőbb javaslat- tételre nem juthatott, de nem juthatott, mert a teherviselő képességgel is számolnia kell. Tehát a helyzetbe bele kel] nyugodnunk s felvenni az igát és termiünk és áldoznunk és tovább építenünk, hogy a papság jövője körül borongó sötétség még sötétebbé ne váljék s meg kel! kezdenünk a munkát, hogy legalább az utódaink kerüljenek jobb helyzetbe. Az előttünk fekvő szabályrendelettel kapcsolatosan azonban több dolgot tartanék végrehaj- tandónak, amelyekről maga a szabályrendelet nem beszél, mert hiszen az az ő gondolatkörén kívül esik, hqg'y a terv megvalósulhasson!, megvalósulása sokakat le ne sújtson, sőt a helyzet hovatovább kedvezőbbé fejlődhessék. Elsősorban is azt kell megtennünk, hogy könnyitsiünk ott, ahol lehet. Említettem már, hogy a korosabb, több évtizedes szolgálattal biró lelkészek az uj alakulat által különösen megterheltetnek. Kívánatos volna azért felkérni az Egyházegyetemet, hogy az államtól kapott segélyének pontos 1/3-át, — amint azt a szabályrendelet előírja, — csonkitatlanul beszolgáltassa a nyugdíjintézet pénztárába, (mert az eddig nem mindig történt), s hozzon egy olyan határozatot, amelynek értelmében ez az összeg a korosabb lelkészeik alapítási járulékának részaiányos csökkentésére fordittatik mindaddig, amíg annak szüksége fennforog. Ugyancsak hozzon az Egyházegyeíem olyan
