Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-07-18 / 29. szám

1926. július 18. 29. szám. £***+***<' J. ^XÍom*^%^^c».Z^ ^. Budapest. Szerkesztőség : L É B £ N Y (Moson a.l Kiadóhivatal: GTÚR. ev. honvent-épület. Kiadja: I LUTHER-SZÖVETSÉG. ■lapította : DR. RIFFIT SÉNDOR püspök. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. ........ Elötizelési ár: Egész évra 80. lélévre 40 s i«rk..<M.4rt wi.ió. negyedévre 20. egyes szám 2 ezer K. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. NÉMETH KÁROLY esperes. Hirdetési árak megegyezés szerint. Hét kenyér. „Hány kenyeretek van ? Azok pedig mondának! Hét.“ Márk 8.5. Racionalisták és más, rendezett viszonyok közt élő észlények a hét kenyér csodájának misz­tériumát azzal iparkodtak lehimporo/ni, hogy ta­nulságképen levonták belőle a jó példaadás hasznát: A tanítványok példájára a sokaság is kibontotta kenyeres-tarisznyáit. S ezzel a lapos, unalmasan lapos félremagyarázással, amely jel­lemzi» bizonyos kiállhatatianul prózai és bor- nirt emberek lelkivilágára, az evangéliomoknak egyik legszebb történetét sikerült nekik — már ott, ahol — agyonnyomoritani. Jézus szánakozó szivének és imádkozva hálákat adó lelkének mélységei, tüzei. sugara eltűntek a racionaliz­mus festett kulisszái mögött. Éppen úgy a ta­ni hányok hoz intézett, energiákat ébreszti kér­désnek lelkiismeretbe markoló éle is eltompult. Jézus csodatetteit nem lehet egy hetedik osztályos gimnázista szemszögéből redukálni a szárnyaszegett hétköznapi észjárás méreteire. Az evangéliomi csodák Jézus isteni dicsőségét és hatalmát mutatják meg. »Megmutatta dicsősé­gét és hittek benne tanítványai.« A kenyerekről szóló csodatett pedig meg­mutatja azt is, hogy Jézus dicsőségének kinyil­vánításához, világban való megjelenéséhez szük­ség van a hívők munkájára, buzgóságára, áldo­zatkészségére. Milyen éleslátók voltak a tanít­ványok az akadályok, a nehézségek megpillan­tásában. A hely puszta, a sokaság nagy. Épen ilyen sasszemekkel látják meg az egyháznak, a gyülekezetnek tagjai ma azokat a.momentumo­kat, amelyek szinte lehetetlenné teszik Jézus dicsőségének a mi nemzedékünkben való szol­gálatát. Mint a paszuly a karóba, úgy kapaszko­dik bele a tunya lélek minden akadályba, ne­hogy magával ragadja a Szentlélek zugó vihara, amely uj talajba akarja plántálni, hqgy ott gyü­mölcsöt teremjen. Kaphatók vagyunk arra, hegy Jézus dicsőségét imádva szemléljük, de kevésbé buzgón imádkozunk azért, hogy a mi szivünk is teljék meg azzal az isteni hatalommal, amely azután visz, ragad magával ismeretlen utakon, uj világok, uj élet, uj cselekedetek és áldoza­tok felé. Az evangéliumok lépten-nvomon tanúsítják, hogy Jézus tanítványainak újból és újból lel­kére kötötte, hogy ne érjék be a minimális tel­jesítményekkel, hanem a maximumra töreked­jenek. »Hány kenyeretek van?« Apellál a Mes­ter a tanítványok saját erőforrásaira és teljesi- tóképeRpégére. Mielőtt megoldhatatlan felada­tokról, kilátástalan helyzetekről beszélnétek, előbb a ti Uratok azt kérdi tőletek: odaadtá­tok-e már magatokat minden tartalék, reserva­tio mentalis et materialis nélkül a szent célnak, az Isten országa ügyének? Latba vetettétek-e minden erőtöket, testi, anyagi, lelki erőtöket, vagy kímélitek magatokat, féltitek az egészség­ieket, a családotok ’ jövőjét, a inegélhetésteket, az exisztenciátokat? Nem hallgattok-e inkább az úgynevezett józan ész, a józan okosság, a józan takarékosság parancsára, mint Krisztus pa­rancsára? Mennyi ürügy van arra, hogy sunyin, vagy óvatosan, vagy kellő mérséklettel félre álljunk s néha fellobbanó lelkesedésünk lángját lelo- hasszukj Mindig felülről, vagy másoktól várunk erősítést, példát, irányítást ahelyett, hogy a ma­gunk reménységével, hitével, tettrekészségével alulról iparkodnánk felépíteni, kialakítani egy uj és jobb helyzetet, amely Isten dicsőségét ragyogóbb fénnyel vetiti bele a világba. Nagy emberekie, vezetőkre, Széchenyiekre, Kossu- thokra, Lutherokra, várunk, hogy azok csodá­kat tegyenek; ahelyett, hogy magunk akarnánk a magunk körében az ő példájuk szerint élni, munkálkodni, lelkesedni, áldozni. Tudjuk valamennyién, hogy evangélikus egyházunknak egy nagy lelki ébredésre, a Szent- lélekből fakadó uj áradatra van szüksége. Jé­zus szánakozik a sokaságon. Jézus segíteni akar. Jézus életét és vérét adja, hogy ez az ébredés

Next

/
Oldalképek
Tartalom