Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-06-20 / 25. szám

198. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. nál minél előbb előj egyeztessék, illető­leg beírassák. Az iskolai felvételhez az iskolai bizonyitvány, születési bizonyítvány és oltási hi- zonyitvány szükséges. A Szeretetház internátusálba leendő felvétel végett minél előbb, de legkésőbb julius 15-ig kell jelentkezni. A felvételről augusztus 10-ig értesítést küldünk. A győri ev. Szeretetház igazgatósága. Válasz. Az Evangélikusok Lapja junius 6-iki szá­mának a bányakerület »Jöjjetek én hozzám« cimü szórványgondozó lapjával foglalkozó cikkét nem hagyhatjuk válasz nélkül. Már csak azért sem, merta cikk olyan türelmetlen, szeretetlen hangot üt meg1, amely nem lehet javára az evangélikus sajtónak. A cikk maga egy hevenyészett Írás be­nyomását teszi. Érvelése — mint az alábbiakból ki fog világiam — a tájékozatlanság kártyavára. Szinte magától omlik össze az a vádja, hogy a »Jöjjetek én hozzám« olvasóit valahogy be­csapta, mert teljes évfolyam helyett csak csonka évfolyamot adott. Ezzel szemben az az igazság, hogy lapunk megindulása előtt körlevél tájékoz­tatta a lelkészi és tanítói hivatalokat s viszont a szószék és katedra a híveket, hogy olyan lapot adunk népünk kezébe, mely a nyári dologidő alatt szünetelni fog!- A szerkesztő tehát nem ké- nye-kedve szerint járt el, hanem egy előre meg­állapított programúihoz tartotta magát, midőn a lap szünetelését bejelentette. De megdől a cikk­nek az a vádja is, mely szerint lapunk szünete­lése »pláne ismételten fordult« volna elő. Bocsá­nat, tévedés! A »Jöjjetek ón hozzám« mint ad­ventkor megindult lap most szünetel először! A bevezetés után a cikkíró hirtelen kanyaro­dással a Harangszóhoz jut el, melynek érdeké-f ben irta tulajdonképen — a mint magja is bevallja — harcias cikkét, hangsúlyozottan kiemelve, mi­szerint nincs értelme, hogy akár az egyetemes egyház, akár egy egyházkerület a Harangszó mellé más néplapot állítson. Erre válaszul csak ennyit: A bányakerület nem azért indította meg szórványgondozó lap­ját, mintha eddigi sajtószerveink buzgó mun­kásságával szemben érzéketlen lett volna!, hanem azért, mert meggyőződése szerint a szórványt csak szórványlappal szolgálhatjuk igazán. Szór­ványlappal, melynek a diaszpóra-gondozás nem mellék-, hanem főcélja, a mely kimondottan né­pies, illusztrált és mindenek felett o1csó. Ezzel az elgondolással indult útjára a »Jöjjetek én hozzám« mint az egyházkerület ajándéka. Első számainak homlokán hiába keressük ezt a! szót: »előfizetési díj.« A későbbiekre is csak azért került, mert a m. kir. posta (furcsa, de igy van!) nem expediái olyan lapot, melynek előfizetési dija nincs feltüntetve. A »Jöjjetek én hozzám« te­hát nem kellemetlen konkurrensként jelent meg a porondon, hanem mint az irdatlan őserdő: a szórvány gondozója. És felemelt fejjel mondhat­juk, hogy a »Jöjjetek én hozzám« rövid félév alatt olyan városkapukat nyitott meg1, olyan fal­vakba jutott el, a hová még soha semmiféle ev. lap eddig be nem tette a lábát. Mig a hivatkozott cikk 'állításai nagyobb­részt tájékozatlanságon alapulnak, némely kité­tele mellett nem lehet fejcsóválás nélkül elmenni. Nem veszített, hanem csak nyert volna értékében a cikk, ha elmaradtak volna belőle az alábbi bántó kifejezések: »baklövések«, »kötelességmu­lasztások«, »nem tett jó szolgálatot az evangé­likus névnek«. Sőt ezeknél is nagyobbat üt raj­tunk annak a megállapításával, (az ember szinte nem mer a szemeinek hinni!, hogy lapunk »csor­bát ejtett az egész egyházon és minden evangéli­kus emberen«. Megütöttek. De mi nem akarunk visszaütni, hanem bántalmazónktól a szenvedő Krisztussal szomorúan csak azt kérkezzük: »Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonosz­ságról, ha pedig jól, miért versz engem?« Dr. Varsányi Mátyás. Felhívás a gyűri evang. diakonisszaképzö intézetbe való belépésre. Ha valamikor, úgy napjainkban különösen fontos kötelessége egyházunknak, hogy a nehéz életharcban veszélyeztetett tagjait fölkeresse, szükségükben segítségükre legyen, a szeretet- ben munkás hittel gyakorolja az élő keresztyén- séget s erősítse Isten országát. Fokozottabb mértékben van tehát 'megfelelő munkásokra szükség. Ilyenekül önként kinálikóznák a diako­nissza1 testvérek. Az az áldásos munka, melyet ők a betegápolás, szegénygondozás^, gyermekne- í vetés, s az evangelizálás körül kifejtenek, nagy ’ szolgálat a lelkészeknek, gyülekezeteknek s egész anyaszentegyházunknak. Ma tulajdonké­pen minden nagyobb gyülekezetben kellene lenni diakonisszának. Hogy ezt a célt valaho­gyan megközeiitsük, a győri ev. gyülekezet nagy áldozatkészséggel s az időket megértő lé­lekkel elhatározta, hogy magyarhoni egyete­mes egyházunk számára Szeretetházában diako- nisszaképző-intézetet állít fel. Istenben bízva vál­lalja a kezdeményezéssel járó nehézségeiket. De, hogy az intézet sikeresen működhessék s minél előbb bocsáthasson ki diakonisszákat, — egyetemes egyházunk és buzgó híveink támoga­tására számit. Kériük mindenek előtt, foglalják buzgó imádságukba közös szent ügyünket, hi­szen mindenek felett Isten megsegítő kegyel­mére szorulunk. Aztán támogassák adományaik­kal az intézetet! Tudjuk, hölgy a szeretet soha el nem fogy! Végül, az arra hivatást érzők je­lentkezzenek az intézetbe való felvételre. A lel­kész urak hiviák fel a hívek' figyelmét erre a munkára, küldjenek hozzánk munkásokat. Tájékozásul megemlítjük, hogy csak olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom