Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-06-20 / 25. szám

196. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. kor meghívják lelkésznek Steinthaiba, épen sós- vízbe áztatott kenyérből álló vacsoráját készí­tette. Egy rozzant »pátkányfészek« papiak, hova ment, fizetése körülbelül havi 50 korona, ‘de azért háromszorosan is ki tudja szolgáltatni a híveket, akkor is, mikor mar egy híjával tiz gyermeknek atyja. Oberlin üzen és keresi vamnák-e még, tu­dói annak, amit a 700 éves évfordulón Assisi is hirdet, hogy van a szegénységnek bizonyos for­mája, amelytől előbbre vitetik Isten Országa. Keresi, hogy vannak-e még, akik az Ur ügyéért készek mindenről lemondani, csak egyről nem: az önmegtagadásról. 4. Oberlin példát adott a belmissziónak egy sokak által kétségibevont formájára: a falusi bel- misszióra. Semmi kétségl, hogy a belmisszió, úgy amint előállott, a nagyvárosi élet terméke. De akik ma még a falusi belmisszió lehetőségét és szükségét vitatják, azok gondolják meg, hogy az európai belmisszió egyik legnagyobb alakja 8 falu lelkipásztora volt s amit ő magja is először csak Strassburg városában látott, sohasem mon­dotta arra, hogy az a nagyvárosba való. Példát adott aztán Oberlin arra is, hogy hogy lehet a lelki s anyagi dolgokat egymással párhuzamosan munkálni. Valóságos gazdasági lángelme, nagy­szerű szervező tehetség,, aki a burgonyaterme­léstől a takarékpénztárig, az újabb takarmány fajtáktól a tüzifecskendőigj, a szövőszéktől a gyermekóvóig, a talajtanulmányozástól a szabad oktatásig, a hidépitéstől a népkönyvtárakig év­tizedekkel sőt századokkal megelőzte a kort. Mi­kor fog még mindenütt odafejlődni a testi és lelki ríépgiondozás, ahova Steinthalban ezt Ober­lin juttatta! De ami a legnagyobb volt nála, hogy nem vált a szó köznapi értelmében kultur-apostollá. Vannak nekünk nagy kulturhőseink, akiknek éle­tében nem volt fontos a személyes hitélet. Ober­lin Jézust látja mindenütt. Neki magának is a Megváltó a fontos, mások életében is Öt akarja fontossá tenni. A végcél nem az, hogy a termé­ketlen föld meg legyen hódítva a nép számára, hanem, hogy a nép meglegyen hódítva annak a számára, Akire nézve mindenek teremtettek, öh, hogy üzen itt is Oberlin! Azoknak, kik csak gaz­dasági tevékenységgel akarják boldogítani a né­pet s a kulturális és szövetkezeti életbe élik bele erejük legjavát. És azoknak is, kik csak a szellemi részt nézik s megelégesznek azzal, hogy évről- évre végig legyenek prédikálva a perikopák. 5. Futólagos szemlélet mel’ett is megragad bennünket Oberlin sokoldalúsága. Valóban sok­oldalú életet kell élnie annak, aki az imádság gyermekének mondta magát s volt érzéke ahhoz, hogy a strassburgi nagytőkések kitelepedjenek Steinthaiba megélhetési forrásokat nyitni á sze­gény lakosság számára, Sokoldalú életet kellett élnie'annak, akinek volt ideje a nyolc falura ter­jedő gyülekezetről imalajstromot vezetni s hí­veit naponként a titkoskamfában névszerint is Isten elé vinni, de meg a faluvégi hidépitésriél sajátkezüleg segédkezni. Értett áhhoz, bár sen­kitől sem tanulta, hogy kell hitelszövetkezetet szervezni s ahhoz, hogy mint lehet a lelkeket feddéssel is az ég felé ostorozni. Értett ahhoz, hogy mint kell a sok gyermekkel túlterhelt csa­ládokat az otthon lábatlankodó gyerekektől men- tesiteni s hogy az evangéliumot nem elég a tem­plomban, házankénti istentiszteletekben is kell hirdetni. Oberlin sokoldalúsága azonban szervezett sokoldalúság volt. Ma is vannak nagyon sokol­dalú emberek. Értenek ehhez is, ahhoz is, de a sokoldalúságuk nem egységes. Sokoldalúságuk eglyik oldala egy négyoldalúnak indult hasáb egyik oldala, a másik egy ferde gúla haránt met­szete, a harmadik egy konkáv tükör legerősebb görbülete, a negyedik egy szabálytalan csonka- kúp fedele. Sok sokoldalúság borzasztó nagy luxus, nincs belőle haszon, nem válik szolgála­tivá. Oberlin sokoldalúsága a szolgálatból folyt. Egy kristály rendszerbe jegecesedett s egy ez a szükségszerint sokasuló sokoldalú, szabályos gúlába tornyosult, miinjdenestől egy pont felé tör­vén, oda, hol Jézus áll. Életének Krisztocentrikus egysége vajha sokaknak adna ma is indítást, kü­lönösen a fiatalabb generációban, hogy merje­nek egészen ráhelyezkedni minden sokoldalúsá­gukkal arra a fundamentumra, melyen kívül más nem vettetett. Mi azonban a legjkiemelendőbb Oberlin sok­oldalúságában? Az, hogy egészen bent élt eldu­gott gyülekezetében s mégis rész tudott venni az Isten országa országokat átfogó mozgalmaiban. Egészen lehajolt a szegény néphez, egészen ben élt a Steinthal-i völgy hajlásvonalaiban s még|is figyelmét nem kerüli el az 1804-ben alapí­tott Britt és külföldi bibliatársaság, felismeri en­nek nagy jelentőségét s a kontinens lelkészei közül az elsők közt szegődik melléje. Mikor pedig egy külmissziói intézet alapításáról van szó, Lutherre emlékeztető módon egy kanál ki­vételével egész ezüst készletét felajánlja a kilenc- gyermekes steinthaJi lelkész. Milyen sokan van­nak, akiket ma úgy lefoglal a saját gyülekezetük gondja, hogy semmi egyetemesebb missziói átte­kintéssel nem törődnek s igjy elvesztik azokat a felséges látásokat, melyekkel Isten Országa mai nagyvonalú jelölése gyülekezeti szolgálatokat termékenyithetrré. Viszont az, hogy Oberlin maga sohasem kelt utra s nem lett világjáró vándor apostollá, szintén rejt magában finom üzeneteket. Ez az igazi sokoldalúság'. Berítélni egly gyülekezetben a szivünk minden szereteté- Vel és mégis kontaktust találni azokkal a hatal­mas manifesztációkkal, melyeket Isten Lelke ma a világ szántóföldjén s az egy közönséges ke­resztyén anyaszentegyhá z egész színterén felsé­ges erővel kiáraszt! 6. Egy pont van még, amit nem szabad el­hallgatni. Aminek őszinte leolvasásához a leg­több alázatosság szükséges. Nem csoda, ha a bél- misszió első nagy úttörői közül némelyiknek is

Next

/
Oldalképek
Tartalom