Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-20 / 25. szám
25. txám. JL . ( XÍI. éfiolyam.- <U~ ✓. Budapest; 1740. junius 20. EVANGÉLIKUSOK LAPJA SztrfcMJlftséf: LÉBtlT (Mama ki.) KJadétlvatal: GTÖR. sv. komnl-épUlet. Kiadja: A LUIHER-SZÖTETSÉG. Pastatakarétpéuztéri csakkszámla: 1230. alapítana : OR. RIFFIT SálDOR pBspflk. Siwktnlétérl llllltl NÉMETH KÁROLY ••p«rei. Mailelealk belenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ár: Eaész évre 80, félévre 40 neivedivre 20, egyes szán 2 ezer I. Hirdetési érák aiegeevezés szerint. Gond. „Minden gondotokat ő reá vessétek.“ 1 Péter. 5. 7. Az apostol az előző két versben az alázatosságot ajánlotta az olvasónak, s az alázatosságról tér át a gondokra. Finom lélektani ösz- szefijggés van a kettő között. Ha őszintén alázatosak volnánk, kevesebb lenne a gondunk; ha gondunkat Istenre vetnénk, mégi/lelnénk az alázatosság édességét A gond az. emberi lélek kevélységéből születik, s csak az alázatosság tudja azt Istenre vetni. Az embernek a kevélység súgja a fülébe, hogy’ vegye teljesen kezébe sorsának vezetését, intézze maga a saját életét. A kevélység utalja az embert a saját eszéhez, mint leg- icüóbb fórumhoz, arr;kor arról van szó, hogy a lehető legjobban berendezkedjék e világban és minél több oldalról biztosítsa be magát a csapások, csalódások, veszteségek ellen. »Isten a kevélyeknek ellene áll.« így tanít az apostol. Azoknak a kevélyeknek, akik elbizakodottságukban egymagáikban veszik fel az élet- harcot és nem szívlelik meg az Üdvözítő szavait: »Vegyétek magatokra az én igámat,« és nem hiszik el, hogy’ Nála nélkül semmit sem cselekedhetnek. A kevélyek tüntetnek gondjaikkal. Szeretnék a világ előtt úgy feltüntetni önmagukat, mintha az egész világnak minden gondját- haját hordoznák vállukon. A gondokkal való küzdelemben akarják megmutatni erejüket, ügyességüket, leleményességüket, türelmüket, kitartásukat, jel lem szilárdságú kát. Dehogy mondanának le gondjaikról! Isten helyett a gondot keresik. Luxust űznek a gondokkal való vívódással. Nem ezekhez az akrobatákhoz, ezekhez az önteltékhez, hanem az alázatosokhoz szól Péter apostol: »Minden gondotokat ö reá vessétek.« Azokhoz fordul, akik Jézustól megtanulták, hogy ö szelíd és alázatos. És akik az alázatosság állapotában megtanulták, hogy akiknek Istene van, mindene van. Hogy egy a szükséges dolog. A világot a világi gondok távolitják el Istentől. Istent a világnak a gondok hordozásában tanúsított kevélysége távolítja el a világtól. A világ maga akarja megkeresni ruházatát, táplálékát; maga akar gondoskodni békéjéről. Rengeteg terhet munkát vállal magára; verejtékezik, töpreng, tervez. Gátakat emel, tetőket rak. menhe- lyeket épit, búvóhelyeket kutat. Megrakja magát gondokkal, hogy biztosíthassa magát a gond ellen. És kevély ön bizakodásának minden műve ott hordja magán a gonddal leplezett félelemnek bélyegét. A kevély világot állandó remegésben tartja a holnapi napról való aggságoskodás. Isten az alázatosoknak ád kegyelmet. Az alázatosoknak, akik bebizonyítják alázatosságukat azzal is, hogy minden gondjukat Istenre vetik. Akik nem fütik önérzetüket és nem emelik öntudatukat azzal, hogy akár csak a legkisebb gondjuk elintézésé: is tg^Jül m. g kb.m vlüaJ nák, hanem minden gondjukat teljes egészében Istenhez utalják. Alázatosságukban azt is örömest elviselik, hogy könnyelműeknek, egy- ügyüeknek, gyámoltalanoknak nevezi és bélyegzi őket a gondokkal Laokoon módjára tusázó világ. Igen, mert tudják, hogy az az Isten, akire ők gondjukat vetik, bölcsen, hatalommal és szeretettel gondoskodik róluk. »Néki gondja van Teátok.« Mennyire megnövekedtek a világ gondjai! Az úgynevezett civilizációval, a kultúrával együtt nőttek és szaporodtak a gondok. A világ akár- hova fordítja tekintetét, mindenünnen jjondok sápadt orcája mered felé. Miért? Mert a »haladással« lépést tartott az emberi kevélység tarájának növekedése és Isten a kevéjyeknek ellene áll. Emelkedésünket az életben, elhaladásunkat pályánkon azzal szeretjük mérni, hogy mennyivel vettünk több gondot a nyakunkba, mennyivel nagyobb felelősséget a vállunkra. Pedig: »Ime az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!« Előmenetelünket, fejlődésünket abban kell keresnünk és megtalálnunk, hogy hovatovább mind jobban eljutunk a tökéletes alázatosságra,
