Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-23 / 21. szám
1926. 162. Evangélikusok lapja nek eszköze legyen a lelkek megtérítésében, Istenhez vezérlésében, üdvözitésében. Pünkösdkor jelent meg a világban a »Krisztus teste«. Aki az Egyháztól elpártol, Krisztus testét csonkitja meg. Aki a gyülekezetét gyengíti, Krisztus testén vág sebet. szepesváraijai Haendei Vilmos. 1837-1925. Breznyik János, Jezsovits Károly, Haendei Vilmos! A nagy Selmecbányái triász! Mindenikükre úgy tekintett fel a lyceum minden evangélikus diákja, mint valami ma- gasabbrendü atyai lényre, áhítattal, tisztelettel, bizalommal, ragaszkodással! Mint fel- sőbbrendü szellemi hatalom, kiváltságos tudás és megingathatatlan erkölcsi tekintély incarnatiójára! Bizony mondom, nem volt szükségünk Írott törvényre, nyomtatott iskolai fegyelmi szabályzat paragrafusaira, a mit ez a három tanár-hérosz nekünk intésül, tanításul adott, az irántuk érzett csodálatos erkölcsi függésérzetnél fogva úgy hatott reánk, mint egy ellenállhatatlan parancs, a melynek szivünk-lelkünk, egész lelkiismeretünk szigorú rendelkezéseként kellett engedelmeskednünk. Merem állítani, hogy az élőható paedagógiai személyiség minden romlatlan ifjú szivet lebilincselő és szent erkölcsi értékek szeretetében fogva tartó közvetlen, szinte varázserejü hatóképesség tekintetében más kiváló paedagógusok esetleg megközelíthették, de semmiesetre sem szárnyalhatták túl ezt a nagy Selmecbányái triászt. Hála, kegyelet, emlékük rajongó tisztelete tölti el még ma is s meg vagyok győződve róla, fogja eltölteni, halálunk órájáig mindnyájunk szivét, akik Isten kegyelmes kedvezéséből, az ő lábaiknál szívtuk magunkba a hit, a tudás, az evangéliumi val- láserkölcsi világnézet igéit. Mindhárman pátriarcha-korban, a 90-es életévek határán költöztek atyáikhoz. Legutoljára hagyott itt bennünket Haendei Vilmos. A múlt év karácsonyán, a Megváltó születése nagy ünnepén röppent el lelke Ahhoz, akinek ő oly hű, lelkes, és áldott sikerekben gazdag szivü szolgája volt. Az ő emlékének szentelem e sorokat. Teszem ezt kettős okból. Mert meggyőződésem szerint ő a magyar evangélikus lelkészi karnak tudásban, sikerekben, szellemi és erkölcsi értékek és működése maradandó áldó hatása tekintetében egyik legkimagaslóbb vezér- egyénisége volt és igy mindenkép méltó arra, hogy eseménygazdag földi életének, lelkészi és tanári működésének példaadó vonásai az utókor számára tanulságul föl jegyeztessenek, és mert engem hozzá a személyes hálának egészen különös szálai is fűznek. Az ő példátlanul tiszta, világos, vonzó, érdekes és lelkesítő egyháztörténeti előadásai ugyanis reám oly fáséinál ó hatással voltak, hogy — bár az áldott emlékű Jezsovits Károly engem mindenkép a technikai pályára szeretett volna küldeni, a vallás és az egyház történetének szeretete oly mélyen vésődött szivembe, hogy a lelkészi pályára lépésre határoztam el magam. S mert e nemes és magasztos élethivatás szolgálatában mindig boldognak éreztem magam, soha nem szűnő kegyeletes hálával kell tanúságot tennem arról, hogy ezt a boldogság-érzetemet a meny- nyei Atya kegyelmén kívül elsősorban a Haendei Vilmos tanári és lelkészi működéséből nyert páratlanul termékenyítő és lelkesítő benyomásoknak köszönhetem. * Lelkészi és tanári működésének méltatását életrajzi adataihoz fűzött emlékezések alakjában kívánom feltárni. A szepesi németség egyik németajkú, de izzó magyar érzésű kulturközpontján, Sze- pesváralján született 1837. febr. 2-án. És ennek a szépséges tájnak a mély benyomásai s a gyermekkorában ott felszívott érzések kisérték őt egész életén át. Alsófoku iskoláit a Szepességen végezte. Gimnáziumi tanulmányait Nyíregyházán és Miskolcon folytatta, "majd a hires theologus, filozófus és paedagogus Wandrák András kitörölhetetlen jellemformáló hatása alatt Eperjesen végezte. Itt hallgatta a theológiai tanfolyamot is. A hiljelölti vizsga letevése után rövid ideig nevelő volt Lánczy Jakab házánál Felsőláncon. Majd két teljes évet töltött a külföldi egyetemeken, nevezetesen 1859—60- ban Jénában, hol a később kiváló egyházi közéleti szerepet betöltött Zelenka Pál, Ge- duly Elek, Petz Ernő és Thébusz János társaival különösen Haase Károly és Fischer Kunó előadásainak volt szorgalmas hallgatója, mig 1860—61-ben Haliéba ment, Erdmann professzor lelkes tanítványaként, s azután a berlini, bonni, göttingeni, heidelbergi, zürichi, baseli és müncheni egyetemeken fordult meg Az 1861-ik év II. felében Má- day püspök avatta fel segédlelkészül maga mellé Miskolcra., A következő év februárjától pedig Sterzel utódjaként a Selmecbányái német-magyar egyház rendes lelkészeként működött egész késő aggkorában bekövetkezett haláláig, tehát 63 teljes éven át. Beszédeinek hallgatása, tiszta pozitív evangéliumi alapon felépített, áttetsző, világos logikájú,
