Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-05-09 / 19. szám

1926. 151. EVANGÉLIKUSOK LAPJA dózisaikért. Megható volt Kehlo Guszíáv őszinte és meleg hangú búcsúztatója, melyben megemlékezett a rendezésben sokat könnyitő lelkes női fábor segitségcról, s melyen egy bol­dog reménység áradt végig többek közt arról, hogy a konferencia uj, mélyebb fejezet kezdetét fogja jelenteni, nemcsak a MELE, hanem a szarvasi gyülekezet életében is. Uj fejezetet, melynek központja Jézus és Isten Országa. Igen, a konferencia azzal a mélységes be­nyomással zárult: haladás van a tavalyi buda­pesti konferencia óta s csak haladás jöhet a szarvasi után. Emlékezés Petrovics Somára. Újra kidőlt egy a regiek közül, kinek egyház- épitő hű szo’gála iáiról más hivatottabban emlé­kezhetik meg. Itt csak arról a jó barátról Írunk, ki édesatyámnak, Böhm Káro’ynák legbensobb emberei közé tartozoti. Utolsó ö abból a baráti körből, melyet hat ifjú theológus alkotott »Barát­ság és szabadság* jelszóval 18b7. tavaszán a Po­zsonyi theológián. A hatok közül Böhm, a filozó­fus, Mockovcsák János, zólyomi Jöesperes, Moesz Géza, seimeci tanár, Jeszenszky Dezső és Szalay Lajos kiskőrösi ügyvéd már rége e'költöztek kö­rünkből. Egyedül Petrovics Soma élt mint a múlt idők emléke, mig 83 éves korában most ó is meg­szűnt élni. ő, ki Petőfi Sándornak unokatestvére volt, e barátsági kötelékre, aiyám szeretetérc en­nél is büszkébben emlékezett vissza. Illetve — büszkeség nem honolt ez igazi szelíd lelkipász­torban. Lelke megismerésére böngésszünk abban a kéziratos könyvben, melyet a hat jó barát »szer­ződéskötéskor« Pozsonyban egymásnak adott : ebbe kölcsönösen életrajzukat, lelkűk terveit Ír­ták a legnagyobb őszinteséggel. A végtelen sze­rénység lengi át írását, tehetségében való bizal­matlanság, minek következtében iskolai sikereit csak a jóindulatnak, vagy tévedésnek minősiti. Állítása szerint semmi tanulási kedv nincs benne, mig Csabám Breznyik tanár keze közé nem jut. Eleddig hajlama a kereskedő pályára vonzza, csak mestere halá&a ébreszt benne tanú lás vágy at, meg az elismerés. Érdekes, hogy először mérnök akar lenni, csak Szarvason töpreng: tanár legyen-e vagy pap. »A tanári pályától ma is csak egyoldalúsága ismereteinek s felületessége riaszt vissza.« — Ezzel szemben : »Amit bírok, azt más­sal közleni legnagyobb örömem és szenvedé­lyem. A papi pályára a feladat magasztossága lelkesít«. Szavalásban, verselésben még saját be­vallása szerint is ügyes volt, sokszor is fellépett önképzőkörben s ünnepélyeken — így lesz pappá, de nem titkolja el, hogy Egressy Gábor művészetének hatása alatt színészi pályára is gondolt: »Csak szüleim végtelen szeretete, a tudat, hogy e lépés rajok kétségbeejtő fogna lenni, fojtja el bennem e vágyat.« S még hozzá teszi: »S valóban megsérteném őszinteségem kö­telességéi, ha állítanám, hogy e hajlam végkép kialudt már kebelemben.« 1867-ben igy ir, de a családjában környezetében eleven evangélikus szellem a törhetetlen puritán jellemű férfiból ne- meslelkü lelkipásztort formált 7>íemes vonásait cikkíró már csak öreg Tcor- ban tisztelhetie, akkor is azonban e szép ifjúkor emlékének hódolt: és pedig 1913. szeptemberé­ben, mikor Böhm Károly emléktábláját leleplez­ték Besztercebányán szülőházán, az ifjúkor em­léke jelent meg az egyetlen élő jó barátnál, Pei- rovics Somának személyében. M.kor pedig 1917- ben a véletlen ugv hozta, hogy katonahónapokra Szentesre vetődtem: az ó háza, a nemes nagy- tiszteletű asszony fogadtatása családi otthont adott a legjobb barát fiának. Most már ó is elhagyott s vele a »Barát­ság és Szabadság utolsó szerződője. Hos/- szu áldásos működése után idézzük önleirása vé­gének komoly distichonjait, mely e jelszóra utal : »Szent legyen a jelszó kebelünk mélyében örökre: Tűrni, ha küzdeni kell, ez vigye harcra ügyünk; És nem dicstelenül,. ha apálya be­futva mögöttünk : Füzzük fej fa gyanánt porhü­velyünk fölibe !« Legyen áldott emlékezete ! Budapest- Dr. Böhm Dezső. HÍREK. Halálozás. Händel Vilmosné, szül. Heinz Viktória, Händel Vilmos^ nagyhonti főesperes özvegye április 25-én, 81 éves korában elhunyt, leányánál, Zsoldos István vasgyári igazgató ne­jénél Diósgyőrben. Temetését Lehoczky Egyed miskolci tanitóképezdei tanár végezie április hó 27-én. Április 29-én temették el Selmecbányán elhunyt férje mellé. Gyászolják dr. Händel Vil­mos debreceni egyetemi tanár, tiszavidéki egy­házmegyei felügyelő, dr. Händel Béla budapesti ügyvéd, fehérkomáromi egyházmegyei felügyelő és Zsoldos Istvánné sz. Händel Valéria a diós­győri m. kir. vas- és acélgyári igazgató neje. Az Ur vigasztaló kegyelme legyen a gyászra hivatottakkal. Az elhunytnak adjon örök üdvös­séget ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom