Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-02 / 18. szám
1926 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 139. viszonyban áll a Gusztáv Adolf-egylettel, amely ez évben is tetemes segélyben kívánja részesíteni magyarhoni egyházunkat. A Gusztáv Adolf- egylet a németországi egyetemeken tanuló theol. hallgatókat (az elmúlt félévben 8 volt) a Gotteskasten pénztárral együtt igen szép stipendiumban részesíti és leveszi róluk az anyagi gondot. Felvette segélyezési tervezetébe a soproni Theol. Otthont, Szentgotthárd és Gyula egyházközségeket, a soproni tanítóképző intézetet (a múlt évben 20 millió koronát kapott), a Magyaralapot (a m. évben közel 42 millió K-t kapott), Kelenföldnek egyszersmindenkori segély címén 500 márkát, Budafoknak urvacsorai edényeket küldött. Bánfalvinak egy helyettes-lelkész díjazására három évre évi 600 márkát szavazott meg. Amikor német hittestvéreink, — kiknek áldozatkészsége annyifelé van igénybevéve, hiszen rajtunk kívül még Német-osztrák, Csehszlovákia, Lengyelország, Litvánia, Lettország Észtország. Oroszország, Jugoszlávia. Románia a messze Kelet (Athen, Konstatjnápolv, Smirna Jeruzsálem), Itália, Afrika. Délamcrika, szórványait segélyezi, — száz és száz milliókat juttatnak nékünk, akkor kell, hogy mi is felserkenjünk és fokozott áldozatkésszégge! segítségére siessünk hitünk cselédeinek. Az elmúlt esztendőkben előkelő világi vezérférfiak milliós adományokkal gyarapították gyámintézeti jövedelmünket s egy egyszerű soproni gazdapoígár haláloságyán egy szép jövedelmű földhii tokot ajánlott fel e célra. Néhány hónappal ezelőtt pedig dr. Thébusz Béla, budapesti orvos és dr. Thé- busz Aladár, curiai biró és dr. Thébusz István ügyvéd boldogult édesatyjuk néh. Thébusz János lelkész emlékére gyámintézeti alapítvány első részleteként 3.000,000 K-t fizettek be egyet, gyámintézeti pénztárunkba. Legyünk ezeknek követői s áldozzunk, áldozzunk a gvámintézet oltárán. A gyámintézet egyházi elnöke 1925. őszén Wormsbán jártában, megnézte a többek közt a világhírű wormsi doinot is. Ennek a templomnak kijáratánál felállított persely felirata igy szól: »Kegyes adományokat kérünk a mi ősrégi, szegény wormsi dómunk, Németország legnagyobb románstilü műremikének restaurálásához ! A jó Isten ezerszeresen meg fogja Néked fizetni legkisebb adományodat is.« A mi gyám intézetünk perselyeit is elláthatnánk ilyen felirattal: Isten nevében, a Jézus nevében kérjük a Magyarhoni evangélikus egyház minden egyes tagját, a kicsinyeket úgy, mint a nagyokat, a szegényeket úgy. mint a gazdagokat, a nőket úgy, mint a férfiakat, hogy hozzák meg áldozatukat örömmel és szeretettel ennek a mi szegény, de előttünk mégis az egész világon legdrágább egyházunknak az istápolá- sára, fenntartására, amely hivatva van az evan- geliomot tisztán és igazán hirdetni és a szentségeket Krisztus rendelése szerint kiszolgáltatni. Isten nevében, a Jézus nevében mondjuk mindeneknek: -Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomatott és megrázotlat és színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek mások néktek, amellyel ti mértek. (Luk. 6. 38.) A jó Isten sokszorosan visszaadja a forrásnak azt az ital vizet, melyet az eltikkadt vándor kimerített belőle ; mi is bőven visszakapjuk azt az anyagi és erkölcsi segítséget, amivel jót tettünk hitünk cselédeivel. Mirajtunk is beteljesedik az a régi igazság : nem azért adunk, mert van, miből adni. hanem azért van miből adni, mert adtunk. Adjatok hát s áldozzatok a gyámintézetre s áldozzatok bőven. Ha az a földműves szűkén vet, bizony maga látja kárát.« Aki szűkén vet, szűkén is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. (Kor. 11.9. 6.) V'essünk bőven és bőven aratunk. Am, hogy aratásunkból« a gyámintézet jövedelmeiből igazán azoknak juttassunk elsősorban segélyt, akik arra leginkább rászorulnak, kérjük a gyámintézet összes fórumait, hogy a hozzájuk beérkező folyamodványokat lelkiismeretességgé-! és szeretette! bírálják el, mindenkoron figyelembe véve azt, hogy a helyi erőforrások mennyire aknáztatnak ki és a kérés mennyiben képez valóban nélkülözhetetlen egyházi szükségletet. S hogy a g\ ámintézeti fórumok ezt me*gtehessék, felhívjuk a kérvényező gyülekezeteket s intézményeket, hogy kelléken felszerelt s megindokolt folyamodványukat idejében s a sza- bálvrendeletben előirt utón. a helyi, egyházmegyei s egyházkerületi gyám intézet utján juttassák az egyetemes gyámintézethez, ill. a Gusztáv Adolf-egylethez. Ezt az utat kell betartani akkor is, ha egyik vagy másik gyülekezet szentedényeket kér a G. A. egylettől. A G. A. egylet nagy súlyt helyez arra, hogy adományát minden egyes gyülekezet s intézmény néhány sorban megköszönje s viszonyairól folyvást tájékoztassa az egyletet. Kérjük mindazokat, akiket illet, hogy ezt tudomásul vegyék s betartsák. Nagyon kérjük az összes gyámintézeti fórumokat, hogy jövedelmük szétosztásánál a Sopronban megépítendő Theológiai Otthonról ne feledkezzenek meg. Valamennyi gyülekezetnek elsőrendű érdeke, hogy az Egyetemes Egyháznak ezen intézménye minél előbb megépüljön. A debreceni nemes egyházközség meghívására, a meghívást köszönettel elfogadva — ha a jó Isten is úgy akarja •— ez évben talán már szeptember havában, Debrecenben fogjuk közgyűlésünket megtartani. Hivatkozva Egyetemes Közgyűlésünk jegyzőkönyvének 104. pontjára, melyben az utolsó bekezdés ezt mondja: »A/ egyetemes gyámintézeti elnökség egy papi v. tanítói v. hasonló családból származó két-három éves árvaleányt egy jóravaló s jómódú magtalan német iparoscsaládnál el tudna helyezni; az illető család a gyermeket adoptálná.« — Újólag felkérjük a gyám-
