Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-04-25 / 17. szám

134. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. HÍREK. Püspöki egyházlátogatások. Kapi Béla püspök az idén két turnusban a Győri egyház­megye gyülekezeteit fogja meglátogatni és meg­vizsgálni. A tavaszi egyházlátogatási körúton, amely május végére van tervezve, a következő egyházközségeket látogatja meig : Nagydém, Lo- vászpatona, Kispéc-Kajár, Tényőfalu, Felpéc, Nagybarátfalu, Gyorsig, Ménfő, Tét, Győrsze- mere, Nagymórichida, Csikvánd, Ujmalomsok. A gyülekezetekben már folynak az előkészületek a püspök ünnepélyes fogadtatására, akit egyház­látogató kőrútján Galánthai Csemez István egy­házmegyéi felügyelő, Németh Károly esperes és Ihász László egyházmegyei jegyző kisérnek. A honvédség protestáns egyházi szerve­zetének első értekezlete. Ez év március havá­nak 25-én első izben jöttek össze országos érte­kezletre a m. kir. honvédség protestáns egyházi szervezetének vezetői Budapesten. Soltész Elemér püspök és vitéz Raics Károly altábor­nagy, főgondnok elnöklete alatt együtt voltak az országos tiszti kaszinó egyik termében a hét ve­gyes dandár területén alakult protestáns egyház- községek lelkészei és felügyelői, valamint az in­tézeti lelkészek. Soltész Elemér püspök bensőséges imád­sága után nagymegyeri vitéz Raics Károly al­tábornagy, a székesfehérvári vegyes dandár pa­rancsnoka olvasta fel nagyszabású főgondnoki megnyitó beszédét, amelyben a csonka haza ki­csiny honvédsége lelki életének rendkívüli jelen­tőségét megragadó erővel fejtegette és széles ecsetvonásokkaí festette meg a honvédség pro­testáns egyházi szervezetének vallás-erkölcsi munkaprogrammját. Különösen kidomborította a protestáns összetartásnak a széttagoltság mai vesze­delmei között való szükségességét és annak az óhajtásnak adott kifejezést, hogy ez összetartás egyik legjelentősebb szervének, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak le­hetőleg minden protestáns tiszt tagja, kitűnő folyóiratának, a Protestáns Szemlének buzgó olvasója s a Társaság helyi fiókjainak lel­kes munkása legyen. A védekezés időszerű feladatai közül ki­emelte a vegyesházassági reverzálisok, az er­kölcsrontó táncnemek, divathóbortok, az iszákös- ság, a káromkodás és a nemzetpusztitó egyke­rendszer ellen való tervszerű küzdelmet. Az é p i t é s nagy munkái között hangoztatta a világi és lelkészi egyházvezetők együttes lelki­gondozó tevékenységét, az anyagi teherviselés­ben való készséges részvételt, helyőrségi templo­mok vagy imaházak építését, szegény katona­gyermekek neveltetését és a szeretetmunkák megszervezését. A személyes példaadás katonai és egyházi élet terén egyaránt döntő jelentőségé­nek hangsúlyozásával zárta a főgondnok mély tartalmú és meleg lelkesedéstől áthatott meg­nyitó beszédét, mely az értekezlet tagjairameg- ragadó és fölemelő hatást gyakorolt. Soltész püspök a nagytávlatú, értékes megnyitó beszédet megköszönte és az abban foglalt munkaprogramm éles tagolása után an­nak módszeres megvalósítását és ebben a fő­gondnok nemes példájának lelkes követését kö­tötte a lelkészek, felügyelők és minden protes­táns honvéd szivére. Az értekezlet elhatározta a főgondnok be­szédének megfelelő számban való kinyomatá- sát s annak mind az egyházi vezetők, mind n katonai egyházközségek részére való megkül­dését, úgyszintén az erkölcsellenes társadalmi jelenségek ügyében Honvédfőparancsnok úrhoz fölterjesztés intézését. A n t a 1 f f y László esperes a honvédség protestáns egyházi szervezkedésének eddigi me­netéről és módszeréről tartott gyakorlati tanul­ságokban gazdag felolvasást. Ezután a honvédség prot. egyházi szerve­zete ügyében kiadott rendelet végrehajtására vo­natkozó Tájékoztató Utasítás tervezetei került részletes ismertetés és megbeszélés alá, ame­lyet kinyomatva minden érdekelt kezéhez eljut­tat az elnökség. Az uj vallástani kézikönyvek bevezetésének és folyó adminisztratív ügyeknek Taubinger Rezső püspökségi iroda;gazgató és T uba And­rás püspökségi titkár előterjesztései alapján való elintézése után Soltész püspök imádságával ért véget a maga nemében nagyjelentőségű út­törő értekezlet, amely kétségtelenül hatékonyan előmozdította és előre viszi továbbra is a hon­védség protestáns egyházi szervezkedésének és lelki életének nagy ügyét. Masznyik Gyula. Masznyik Gyula volt hosszufalui (Brassóm.) ev. lelkész a f. é. ápril. 8-án hosszas szenvedés után 70 éves korában elhunyt Budapesten. Temetése ugyanott ment végbe április 10-én, kiterjedt rokonsága, a helyi és környékbeli papság és nagyszámú közönség részvétele mellett. A pesti ev. egyházmegye kép­viseletében Broschkö Gusztáv Adolf főesperes jelent meg. A gyászszertartást Szűcs Gábor ke­lenföldi ev. lelkész végezte, aki gyönyörű és megindító beszédében jellemezte a megboldo­gultat s vigasztalta hozzátartozóit. A megboldogult 1856. évben született Tisza- földváron ősrégi ároni családból, melynek őse az egyháztörténelemből ismert vértanú Masni- cius Tóbiás. Tanulmányait Szarvason, Sopron­ban és külföldön végezte. Szentesen 2, Hosszu- faluban 26 évig lelkészkedett. Ez utóbbi helyen rendezte a zilált anyagi helyzetben levő gyüle­kezetei s azt Brassómegye egyik legjobban szi­tuált egyházközségévé tette. Aligí hogy e nem­zetiségi vidékre került, Möór Gyula brassói ev. lelkésztársával és Molnár Viktorral, a későbbi kultuszmin. államtitkárral összefogva, megindi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom