Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-04 / 14. szám
108. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. Jegyzetek. Hollandiában jelenleg még 4—5000 magyair gyermek üdül. Ezeket lassanként hazaszállítják újabb gyermekszállitmány többé nem megy Hob landiába. Hollandia budapesti követének nyomatékosan hangsúlyozott kijelentése szerint afrank- hamisitási ügynek a gyermekküldetési akció megszüntetéséhez semmi köze sincs. A beszüntetés oka egyszerűen az, hogy az akció öt évi munkája és sok ezer magyar gyermek megven- dégelése után már nem jelentkeznek kellő számú nevelő szülők a hollandi társadalomból. A legmelegebb hála és őszinte köszönet kifejezését nem hallgathatjuk el azon holland családok iránt, amelyek a vüágháboru gyülöletszitó lélekmérgezése után a keresztyén felebaráti szeretetnek a fajok és nyelvek korlátain tulemel- kedő példáival mutatták meg a keresztyén internacionalizmus erejét és példáját, serkentést adtak sok magyarnak a szeretetben munkás hit gyakorlására. Áldja meg őket az Isten mindazon jóért, amelyet cselekedtek a kicsinyekkel! Máté 25, 40. Egy kérésünk azonban volna azokhoz, akik magyar protestáns részről a hollandiai gyermek- üdültetési akciót intéznék : Szíveskedjenek egyházunk közvéleményét tájékoztti a sajtó utján erről az akcióról, annak méreteirő nyéről. Úgy a hol’andiai protestáns mind pedig a hazai protestáns tár: tán igényt formá1h°tnak arra, he nagyszerű keresztyén szerrt^tmunkának adatai mindenki számára hozzáférhetők legyenek. * A világháború négy keserves és meg nem bűnhődött gazságokkal teljes esztendejének egyik eredménye: a párisi békekötések, méltó magához a vi’ágháboruhoz igazságtalanságban, kegyetlenségben és a féidéz^tt nyomorúságban. A másik eredménve a vfá'díáboriinak a Népszövetség. Ez az intézmény Wilson agyában fogant meg, az angoloknál talált lelkes fogadtatásra és a megtépázott világrend sok nyomorultja fűzött hozzá szén reményeket. A nemzetek közötti jóakarat kialakulása, a nemzetközi szolidaritás tudatának kifejlődése évekig váratott magára. Locarno után mintha nagy világosság tűnt volna fel ^ azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékának völgyében ülnek. A cinikusok elnémultak, sőt maguk is lelkesedni kezdtek. A Népszövetség genfi tárgyalásai elé, úgy véltük, jogos reményekkel tekinthetünk. De újólag bebizonyult, hogy »ha az Ur nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői«. Európában a ke- resztyénség még mindig a politika és diplomácia szolgá’ója, s a pohtikusokra és diplomatákra az Ur még nem öntötte ki a lelkét. A Népszövetség márciusi ülésezése Genfben újból nagy csalódást hozott. Németország egész joggal ragaszkodott ahhoz, hogy a locarnoi Ígéretet, a Népszövetségbe való felvételt a locarnoi konferencia idején fennállott viszonyok szerint váltsák be. Genfben ennek az Ígéretnek és jogos várakozásnak teljesítését elgáncsolták azzal, hogy Németországgal egyidejűleg Spanyolország, Lengyel- ország és Brazília felvételét is forszírozták. Ebbe a németek, nagyon helyesen, nem mentek bete. Bizonyára jobb lett volna, ha a locarnoi konferencia nem lett volna. A Népszövetség presztízse valószínűleg kiköszörülhetetlen csorbát szenvedett. A Népszövetségbe belerakta immár petéit ugyanaz a féreg, amely Európának életgyökereit rágja : a ravaszság, a fondorlat, a cselszö- vény, a hatalmi egyensúly elmélete, a titkolódzó gonoszsággal párosult butaság és a népek nyugalmának lelkiismeretlen fddulása, az emberiség anyagi és szellemi javaival űzött ördögi játék. n papné hivatása. Kedves Testvérnőim ! A »Papnék konferenciája«-hoz kívánnék egy két gondolatot adni. Hogy milyen kedves, egyházát igazán szerető Lélekből fakadt a felhívás, azt már előző társnőim megírták. Azt is megírták, hogy sok megértéssel és meleg szeretettel oz.i v usv *».j — 1-»,..» j r_ . .. . ^ ták el az előző számokat, melyekben a megtartandó papnék konferenciájáról szóló felhívások voltak. Kedves Testvérnőim ! Y A nyáron Palicsra utaztunk rokonainkhoz, mind a féle szegény papi család Ifi. osztályban. A mi fülkénkbe bejött többek között egy vák utas. Útközben elmondta, hogy a vakok kongresszusán volt mint jugoszláviai kikü’dött. Ezt azért írtam itt le, hogy rámutassak arra, miszerint a vakok messze útról fel tadnak jönni egy kongresszusra (1925. július első felében volt), hát mi papnék, mi akik leíkészférjemk mellett megértő szeretettel kell, hogy szolgá’juk egyházunkat, híveinket, Hazánkat mi el tudnánk zárkózni egy ilyen bennünket oly intenziven érdeklő konferencia elől. Én azt hiszem mindannyin ott leszünk. Ha mindannyian nem is, de az egyetemes gyűlésre kiküldöttek egész bizonyosan nem felejtik otthon a papnékat. Díjmentes vasúti jegyről már most kellene interveniálni. Kérjük is mély tisztelettel dr. Raffay Sándorné méhóságos Asszonyt, hogy ezt a kérelmünket a nála megszokott kedvességgel karolja fel és járjon «I az illetékes fórumoknál. (Minisztérium, Államvasutak igazg. stb.) A konferencia helyéül legalkalmasabbnak gondolom az ÜHői-uti Luther-Otthon kápolná-
