Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-04-19 / 15. szám
1935 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 5 Katholikus magyar folyóirat protestáns munkatársakkal (1820—24). — Adalék az egyházi sajtó történetéhez. — Ez a cim a mai viszonyok között olyan hitetlennek hangzik, mint az a másik állítás is, hogy Lonkay Antal első klerikális lapját, az Idők Tanúját az egyetemi ifjúság Pesten (1860.) macskazenével készült fogadni s midőn a rendőrség ennek útját állta, a lap első számát a Fillinger- kávéház előtt Vezerle Zsiga ifjúsági szónok rövid beszéde után elégették. Pedig mind a kettő igaz volt. A jó katholikus Királyi Pál a nemzet felekezeti széttagolása ellen tiltakozva a Pesti Naplóban két cikket irt s kijelenté: „Másfelekezetü magyar atyánkfiái meg lehetnek róla győződve, hogy Lonkay ur idétlen vállalkozását a magyar katholikus valódi intelligentiának egyetlen egy tagja sem teszi magáévá“. Hová fajult azóta a felekezeti sajtó! Az első katholikus theologiai folyóiratot ellenben a protestánsok is szívesen fogadták, mert annak szerkesztője, Horváth János veszprémi kanonok erős hazafias érzéssel és a magyar lite- retura forró szeretetével eltelve a protestáns lelkészeket és tanárokat is munkatársakul hívta és elfogultság nélkül bírálta a protestáns sajtó termékeit. Katholikus és protestáns papok cikkei egy folyóiratban egymás mellett! Mily megszégyenítő ez a hazafias szép példa a mai ádáz felekezeti harcok kezött. (A jezsuiták akkor még nem érkeztek vissza.) Horváth János előbb keszthelyi plébános volt, Festetich György kedves embere, már ekkor is ismert nevű iró és költő. Erős hazafiassága evangeliomi keresztyén liberálizmussal egyesült. Mint kanonok Veszprémben, (ahol 1813. jelent meg a nyelvújítási harc hírhedt terméke, a Mon- * 30 meg és virágoztatta fel hazánkban Bécs és a külföld eleinte féltékenységből nem adott nyomdászokat hazánknak. Ekkor Abádi Benedek, Heltai Gáspár, Huszár Gál és Dávid, továbbá más jeles lelkészek és tanítók tanulják meg ezt az uj iparművészetet s itthon is maguk nyomják könyveiket. Még Bornemisza Péter püspök sem tartotta rangján alólinak, hogy bámulatos sok müvének nem csak írója, hanem nyomtatója, sőt még elárusítója is maga legyen. Sokszor jelentéktelen vidéki kis városokban működtek ezek a nyomdák és mégis nagy világosságot árasztottak. Igaza volt Köleséri Sámuelnek, a tudós debreceni prédikátornak: „A könyvnyomtató betűk, noha némák, de mégis hangosabban kiálthatnak az Isten népének füleiben a leghangosabban kiáltó tanítóknál.“ (Arany alma 1673.) Az első magyarországi nyomda Ujszigeten kezdte meg munkáját 1539-ben. A XVí. században 30 nyomda működött Magyarországban, ezek közül csak egy volt r. katholikus, a többi 29 mind protestáns. Debrecen, Kolozsvár, Lőcse és Bártfa voltak a legtermékenyebb könyvnyomtató helyek, melyek özönnel bocsátották ki a protestáns szellem termékeit. p. s. dolat), az egyházi nyelvet is művelni, megteremteni, a sok latinizmustól megtisztítani akarta. E célból indította meg itt 1820. az első magyar kath. theol. folyóiratot Egyházi Értekezések és Tudósítások cimén. A protestánsoknak csak egy homiletikai folyóiratuk volt korábbi: Prédikátori Tárház, Sárospatak 1805. Ambródy Sámuel kiadványa (Annales Evangelicorum, Selmec 1793— 1803.) még latinnyelvü volt. Madarász Flóris dr. a Budapesti Hírlapban 1906. „A veszprémi nyelvmivelők“ és a Békefi- Emlékkönyvben „Időszaki sajtónk történetéhez“ cim alatt közöl Horváth János vállalatáról igen érdekes dolgokat. De Petrik Géza Bibliográfiája is közli ennek az első magyar theol. folyóiratnak (öt évfolyamnak) egész tartalmát. Nem könnyű dolog volt Horváth kanonok vállalkozása akkor sem. Kurbély György veszprémi püspökön kivül ott ült a nyakán a másik kanonok, Kiss Ferenc egyházmegyei cenzor is, aki gondosan ügyelt, hogy a protestáns munkatársak miatt a katholikus orthodoxián sérelem ne essék. S mint Madarász megjegyzi, nem ezekkel, hanem Pyrker László velencei pátriárkával, a későbbi egri érsekkel volt baja a cenzornak. Verseghy Ferenc, a volt pálos barát, Pyrkernek Tunisias cimü német eposzát akarta a veszprémi folyóiratban ismertetni, de Kiss cenzor tiltakozott a közlés ellen, mert „a püspököt a poétával sehogy- sem lehetett kiegyeztetni“. És a szabadelvű Horváth mellett akkor is voltak türelmetlen papok. Maga Verseghy is a nyelvújításba belekeverte a felekezeti kérdést. 0 a nyelvészek purizmusában, a latin szavak irogatásában is a kálvinistáknak a latin nyelvet használó katholikusok ellen való gyűlöletét látta. Verseghy Horváthoz irt leveleiben is republikánus törekvésekkel vádolja a protestánsokat. Ez okozza a vallástalanságot. 1821-ben a helytartó tanácsnak azt a rendeletét, hogy protestáns tanárok az egyetemre és akadémiákra nem nevezhetők ki, Verseghy nagy örömmel veszi. A cenzúra szigorítását kívánja. Horváth ellenben kerüli a vallási türelmetlenség árnyékát is. Szabad munkatért enged a protestánsoknak is. Még József nádor is dicsérte és nélkülözhetetlennek mondta Horváth lapját. Talán éppen mfiveltlelkü, a theologia iránt is érdeklődő evang. neje, Mária Dorottya hivta fel rá a figyelmét. A katholikus folyóirat protestáns munkatársai közül kiválóbb volt Sebestyén István pápai ref. theol. tanár, aki itt Pucz Antal kath. papnak „A Kant filozófiájának fő resultátumi“ c. értekezését cáfolta több füzetben a vallásos felfogás szempontjából. Tóth Ferenc ref. püspöknek Homileti- káját maga a szerkesztő dicsérte meg bírálatában. Itt tárgyalták Márton István pápai ref.*tanár kér. katekizmusát is, mely szintén Kant filozófiájával volt összefüggésben. Vannak a folyóiratban cikkek „a protestáns hittudomány legjobb tanítási módjáról“, a papnötlenségről stb. A kemenesaljai evang jegyzőkönyvből k*özölve van benne Aáchs
