Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-03-22 / 11-13. szám
1926 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 11 Levél a Szerkesztőhöz*) Könyvismertetés Kedves barátom! Láttam irás körben a „Letasrém a tollat“ cimtl búcsúzét, hallottam a mai nap consummatum ost-jét, 8 elhallatszott s hírlik majd szerteszét, az is, hogy valaki a 25 budapesti reverendát emlegette, temet- gette. Hittük s tudtuk azt is, hogy D. Raffay püspök, az igaz szeretet embere megvéd s szorgalmas 25 dolgozó társát rehabilitálja. Bár szavával mindent megtett, mégis elreílexiózunk egy kissé ezen az elszóláson s elmondjuk véleményünket a lap elkÖltöztetéséről is — mert amint nem hisszük, hogy a tavi rózsát át lehetne ültetni a sziklák gyopár tengerébe, nem hisszük azt sem, hogy az ország központjából, az eszmék termelő s lelőhelyéről el szabadna vinni az evangélikusok lapját egy nyomda nélküli kis falu csendes falusi papkik meghitt csendjébe. Szabadott-e elvenni egyházunknak ezt az éltető erejét onnan, ahol az első sorban állott előőrs, harcosként — szabadott-e csak rövid időre is s kitenni az esetleges tojásakció szükséginjekcióhoz hasonló szérumkezelés veszélyének, — szabadott-e Budapestet evang. újság nélkül hagyni? Bizton van, áld vállalja mindezért a felelősséget, s tette felett mi nem is Ítélünk — Ítélni fog majd a jövő a mi javunkra. A 25 reverenda pedig mint névtelen s dolog- talon sereg dolgozik tovább és csendben vár; a mai nap fájdalma elcsendesit s megbocsátjuk a hangom elszóló temperamentumát is — ami riéh.i mint egyetlen tulajdonság hirt és nevet is ád. Közöttünk csodás véletlen folytán nincs egy se, aki kerületi vagy egyet, gyűlési szónoknak indulna, csak robotban élünk, s közülünk a legutolsó is többet tesz, mint bárki más — innen 5 km.-nyire. Huztuk az utolsó évek nehéz igáját, tűrtünk s megadással nélkülözünk ma is s emellett nemes idealizmussal, s önzetlen egy- házszeretetünkben van minden boldogságunk. Az a 25 reverenda vasárnaponként Budapesten 12 helyen 2-, 3-szor prédikál, ellátja Szolnok, Monor, Vecsés, Alag, Pestújhely, Péczel, Csepel kis gyülekezetét, tanit több mint 250 iskolában késő estig, ismeri a korház- kolosszusok minden szobáját, orvosát, betegét, szegényt, beteget, gyermeket az otthonában vigasztal és épit s olvas, ir rengeteget — csak épen feleslegeset s durván nem beszél. Kedves szerkesztőnk ugy-e igy van? s igy is lesz ezután s még ezenfelül még egy reménységünk van, hogy az elhangzott igaztalan vád az elmondó s ennek ellent nem mondók fejére hull vissza; s bízunk abban is, hogy amint Budapesten született, de nem itt hal meg az Evang. Lapja — itt is fog feltámadni — talán napok múlva igaz örömére mindazoknak, akik rövidesen belátják s szomorúan fájlalni fogják a gyászos 1925 március 18-át. Kedves barátom! Addig pedig, amig ismét felvesszük a tollat, csendet, békét s boldog feledést e napról. Üdv. O. L. *) E levelet Írója határozott kívánságára közlöm és annak bizonyságaként ,hogy az Ev. Lapoknak voltak és vannak barátai nem a ^szerkesztő“ kedvéért, hanem mert a napnak megvolt a maga iránya, célja és feladata, melyet láttak és támogattak éppen arzok, akiket a lapért folytatott küzködésben méltatlan támadás ért. E közlésre nem a szerkesztőnek van szüksége, bár ő is egyikét viseli az aposztrofált reverendáknak és lutberkabátoknak, hanem a Budapesti Evang. Lapoknak !... D. D. Hartie Vilmos: A református gondolkodás ahipelvei. Fordította Budai Gergely budapesti theol. in.-tanár. Ez a könyv előadások formájában látott napvilágot már 1892-ben s a fordító mégis jónak tartotta arra, hogy a magyar református közönség kezébe adja. Ezzel a tényével már tulajdonképen bírálatot is mondtunk az ő szerepéről, mert a jegyzet készítését olyannak látjuk, hogy’ ezzel ő adott kritikát közönsége értékéről. Szó van ebben a könyvben az evang. és a reform, theológia különbözőségéről, a skót egyház tulmagasra értékelt helyéről, a reform, nagy egyházban, a ref. egyházról, amely belátta, hogy ő egyedül <a jogos küzdő a római katho- licizmus ellen, bár elismeri, hogy a múltban az evang. egyház ezen a téren többet tett, s szó van a nagy' predestinációról is. Református testvér újságainkban nagyon hízelgő kritikákat olvastunk erről a könyvről, de mi sajnos, nem Írhatunk jót egyáltalán. Szerintünk az egész könyv nem más, mint a református theológiá- nak, még pedig az angol eredetűnek a félelme a német szellem munkásságától, amely esetleges refor- mátussagában is evangélikus, bármint is vallja a szerző, hogy az uj theológia Schleiermacher hatása alapján fejlődött; a német evang. theológiának ez a lebecsülése különben a magyar reformátusoknál is ál tál nos tünet, amikor „vizenyősnek“ stb. nevezik azt s ezzel elismerik, hogy nem ismerik Harnack, Zahn, Weinei, Seeburg, Wernle stb. munkásságát s a szerző egész munkája pedig egy' látnoki apriori tiltakozás akart lenni az 1910-iki berlini szabad ke- resztvénség kongresszusa ellen, ahol épen az angoj kiküldöttek dicsőítették legjobban a német theoló- giát s bevallották, amit szerző érthetetlenül elhallgat, hogy a nőmet idealizmusnak s Kantnak mély sokat köszönhet a protestáns tehológia. Mindezeket egy müveit thcológusnak elhallgatni túlzott rossz- akarat, vagy’ pedig a tudományosságára vet nagyon rossz fényi. Úgyszintén nagyon bántó az a beállítás, amikor könyvében Luthor christológiáját, a római katholikus dogmatikával teljesen egyezőnek mondani. Ha ezt állítja, kénytelenek vagyaink megállapítani, hogy Luthert nem ismeri s egyáltalán nem tanulmányozta Luther véleményét János evangéliumáról s ezért eshetett ilyen tévedésbe. Furcsának találjuk azt is theológus embereknél, hogy folyton szidják a kritikai theológiát s mégis ennek a munkásságából élnek. Úgy látszik ebben e felfogásban Hartie és Kuvper között nincs különbség. Nem elegendő tudós könyvek megírásához és fordításához túlzott vallási önérzet s az ehhez való tüntető és kiabáló ragaszkodás. Ez vagy ehhez nagyon hasonló indító oka volt e könyv megszületésének s mi azt hisszük, hogy a komoly református- ság nem is fogja olyan magasra értékelni, ha alaposan megismeri azt s velünk együtt inkább még mindig Carlyle vagy Zoványi vagy dr. Czakó álláspontján van (hogy a magyarnyelvű könyveket is idézzük), a reformáció értékeit és a reformátorok személyét illetőleg. saxiehnerHunyadi János természetes keserüvix hatása felflloialhststlail.
