Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-03-15 / 9-10. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3 19*5 előzték meg. Ezek rendjén az a magyarázat diadalmaskodott, hogy a megszállott területekkel lekapcsolt egyháznagyok helyét valakikkel pótolni kell. Aki azonban a régi jogon róm. kát. főrend- egyháznagyok számát az ugyanazon jogon főrend prot. egyháznagyokéval összeveti, hamarosan rájön, hogy a szaporítást a kettő közti kicsi számarány indokolja, tehát a róm. kát. régi fölényes presztízs elvesztésétől való félelem. Ugv látszik ez a rém fogta el azokat, akiknek módjukban és hatalmukban állt még az „Egységes párt“ megállapodását is feldönteni. Mert az történt, hogy a fentebb idézett szakaszokban kifejezett és az „egységes párt“-ban elfogadott törvényjavaslat, mire a nemzetgyűlés elé került, az ev. egy háznagyokra nézve megváltozott. Ebben a benyújtott törvényjavaslatban ugyanis a 4. §. B. p.-nak 3. kikezdése már csak az ág. hitv. ev. egyháznak hivatalban legidősebb két püspökének, az egyetemes főfelügyelőnek és a hivatalban legidősebb kér. felügyelőnek, összesen tehát csak négynek biztosítja a főrendiházi tagságot. Minden más érdekképviselet megmaradt. Vagyis választ minden törvényhatóság egy tagot, ha a törvényhatóság lakossága az országgyűlés másik házába (a képviselőházba) négynél nem több képviselőt választ; két tagot, ha a törvényhatóság lakossága által az országgyűlés másik házába választott képviselők száma négynél több, de a nyolcat nem ha ladja meg: három tagot, ha a törvényhatóság lakossága által az országgyűlés másik házába választott képviselők száma nyolcnál több, de“ 12-dt meg nem halad; négy tagot, ha a törvényhatóság lakossága által az országgyűlés másik házába választott képviselők száma 12-öt meghalad. (17. §.) De választ a 18. §. szerint: az orsz. mezőgazd. kamara 6, a kereskedelmi és iparkamarák együtteseit 6; az ügyvédi kamarák együttesen 2; a Magyar Tudományos Akadémia 3; a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem mindegyik kara 1—I; a budapesti tudományegyetem közgazdaságtudományi kara 1; a többi (a szegedi, debreceni, pécsi; egyetem 1—1; a Műegyetem 2; a budapesti állatorvosi főiskola 1; a gazdasági akadémiák együttesen 1; a képzömüvészti főiskola 1; a zeneművészeti főiskola 1; a budapesti áru- és értéktőzsde 1 és végül egyéb élethivatásoknak törvényalkotta szervezetei és intézményei, amelyeket külön törvény ezzel a joggal ezután felruház, a külön törvényben megszabott számú tagot. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói családoknak felsőházi tagok választására jogosult tagjai (6. §.) közt lutheránus nincs, hogy a felsőháznak (a 4. §. A. p. szerint) méltóságuknál fogva tagjai: az ország zászlósai, a két koronaőr: a Kúria elnöke és másodelnöke; a közigazgatási bíróság elnöke és másodelnöke; az Orsz. Földrendező Bíróság elnöke és másodelnöke; a budapesti Ítélőtábla elnöke, a koronaügyész, a honvédség főparancsnoka és a Nemzeti Bank elnöke. És ha figyelembe vesszük azt, hogy a kinevezett felsőházi tagoknál (22. §.) „figyelemmel kell leírni arra, hogy a felsöházban törvényen alapuló orsz. szervezet hiányában, vagy egyéb okból egyelőre nem képviselt fontosabb élethivatások és vallásfelekezetek a lehetőség szerint legalább egy-egv taggal képviselve legyenek“, ismerve a kát. népszövetségnek még a legkisebb falura is gyakorolt hatását, a törvényhatóságokban való kisebbségünket és végül azt a sajnálatos tényt, hogy ott, ahol számbelileg elég erősek volnánk, a mi ismert közönyösségünk egyfelől, az üsszenemtartás és széthúzás másfelől, miként tesz erőtlenekké és miként magyarázza azt, hogy a legerősebb számú képviselő választó kerületeinkben mennyire nem tudunk ev. érdekeinket védő honatyát választani, előre sejteti velünk, hogy a hivatalos képviseletünkön kívül, a többi felekezethez viszonyítottan, milyen, kevesen lesznek azok, akik a felsőházban ev. egyházunk érdekében szót emelnek! Mozduljunk hát meg szerzett régi jogunk védelmére! A Lutherszövetség Gyöngyösön A Gyöngyösen -lő evangélikusok hívására február 22-én a L.-Sz. ezidőszerinti igazgatója, lapunknak szerkesztője megjelent Gyöngyösön, a katolikusig ezen egyik legagresszivebb fellegvárában, de nem azért, hogy az ottani közös protestáns gyülekezetei lutheránusokra és kálvinistákra ossza, amint azt tendenciózusan siettek beállítani azok, akik minden áron a széthúzás zavarában halászni szeretnének, hanem azért, hogy az evangéliom erejével egymáshoz kösse azokat a protestánsokat, akik a prot, világ elejétől fogva mindig egyek is voltuk. Magyarországon Gyöngyös volt Luther tanainak egyik első vára. Tudjuk ezt Metnned bég leveléből, aki a Gyöngyösön élő Luther-rendüeknek vallásszabadságát elismeri. Az ellenségnek ezen védelmére úgy látszik erősen szükség volt az egri káptalan tövében, mert 1577-ben M uszt i fa pasa kemény levelet intéz Gyöngyös birái- hoz, melyben a legsúlyosabb fenyegetések kilátásba helyezésével felhívja őket. hogy a lutherrendü körösz- tyvnek szabadságát valahogy bántani ne merjék. De a budai pasa úgy látszik kissé messze esett Gyöngyös pápista biraitól, amiért is lutherrendü körösztyének az egri pasához fordulnak védelemért. Oroszlán pasa ékesen megrajzolt magyar levélben figyelmezteti a pápista hiten levőket, hogy ne játszanak a fejükkel és ne háborgassák a lutheri körösztyéneket. Az is bizonyos, hogy Musztafa pasa IGOö-ban rendet teremtett a veszekedő!; közt és a Bertalan-templomot odaítélte a pápistáknak, a szent Orbánról elnevezetfcet az apácáknak, mig szigorúan meghagyta, hogy a körösztyének által már hirt templomra szemet ne vessenek, mert baj lesz. A törökök aranyért mért toleranciája alatt a gyöngyösi lutheránus-körösztyének, megerősítve a kálvin hitén levőkkel, egy igen tekintélyes gyülekezetté fejlődhettek, mert egy Rákóczi-kornbeli feljegyzés szerint a város háromnegyed része protestáns kö- rösztyénnek vallotta magát és a magyarországi gyülekezetek egyik legtekintélyesebb gyülekezete volt. Még ma is meg van az a harang, melyet I. Rákóczi György öntetett. De ma ez a harang a katholikusok templomába hívja, dedikációja dacára, a pápista hive-
