Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-02-22 / 6. szám
• ' *' ■ 2 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925 a tekintély s a dogmái és szervezeti egység túlkapásai folyvást idegen, forradalmi tényezők korrektdvu- mára szorulnak. S közelebbről a magyar nemzetnek a Habsburgok beolvasztó törekvéseivel dacolni képes erkölcsi gerincét a protestantizmus — főleg kálvini alakja —- adta meg. Máig is visszasiratják a Habsburgokat a papság’, a mágnások és a zsidók, inig mi protestánsok ebből a Róma és Bécs által kínált és diktált „nemzeti egységből“ nem kérünk. Van hát evangéliumi, törvényes és egyház- históriai alapja annak, hogy megcsonkiüt hazánkban különösen résen és egyek legyünk! Mert a protestantizmus az igazság és az istenszeretet hatalma ebben a világban, oppoziciója az erőszak, a hazugság s a maminonszolgálat hatalmának az isteni világrend javára, mely a Krisztus evangéliumának parancsa alatt isteni uralmat sürget a pénz, erőszak, papság és hazugság uralmával szemben és munkaközösséget vállal a béke, a jog, az igazság és a testvériességért való nehéz küzdelmünkben. Nem • inberi vagy papi, hanem krisztusi szellemi hatalomra, Isten uralmára van szükségünk mai megcsonkult magyar hazánkban. Úgy legyen! Munkatárs! Mikolik Ünnepe Költői lendülettel, szívhez szólóan köszönte meg Mikolik igazgató a hála és szeretet megnyilvánulását. Mélyen tisztelt közönség! Szeretett, kedves volt tanítványaim! Emlékemben szép, nagy kertben élek. Határolják azt terebélyes hatalmas tölgyek, biikkök, suda- ras jegenyefenyők. A kertben dúsan termő gyümölcsiák, édes fürtöket érlelő szőlőtök, pompás illatu rózsák, nárcisok, gyöngyvirágok, töméntelen sok ibolya virít, diszbokrok tarkítják, van selymes tapintatai gyep is, sőt nem hiányzik a tulipán, sőt a hivalkodó pipacs sem. Nem hiányzik a vígan daloló madársereg, meg a tarka pillangók serege sem. A kert és a benne élő növényzet Ti vagytok, kedves volt tanítványaim. A hatalmas tölgyek, jegenyefenyők azok a férfiak, akikre ma jóleső öntudattal tekint hazánk, szegény megcsonkított, megnyomorgatott hazánk: a dúsan termő gyümölcsfák, bokrok és virágok Ti vagytok kedves leányaim, tisztelt nagymamák, kedves mamáik, menyecskék és leányok! Hogy kertem termő legyen, nem hiányzik az áldást adó napsugár, termékenyítő eső és kellemes szellő sem. Az áldást adó napsugár a felülről jövő áldás, amellyel a Mindenható jó Isten engem, a méltatlan kertészt megáldott és megáld; a napsugár az én kis családom köre, ahol a munka után pihenést, üdülést és uj erőt találok; a termékenyítő eső Iskolánk m. t. fenntartó hatósága, az isk ólai el ügyelő urai, az esperes ur, a. püspök ur, az egyet, egyházi és iskola- felügyelő ur, akik féltő gonddal ápolják iskolánkat, azt jóakarattal támogatják; a kellemes szellő a Ti szeretetek, kedves volt tanítványaim, amellyel engem a múltban és különösen ma érdemetlenül körülvesztek. Fogadja hálámat a mindeneket teremtő és megtartó jó Istenünk, aki engem ily szép kertbe mint kertészt állítani kegyes volt; kis családom, amely életemben mindig megvigasztalt és erősített; iskolánk fenntartó hatósága, minden elöljárója és tagja, amely működési teret engedett; és végül fogadják valamennyien szívből jövő köszönetemet, hogy rólam ily szép, ily megható módon megemlékezni szívesek voltak! Külön köszönet illeti tisztelt és szeretett tolmácsukat, aki a szeretet virágaival könnyekig meghatott. Kérem a mennyei jó Atyát: áldja meg szegény' hazánkat, hogy nemsokára ismét a régi hazában, boldogan élhessünk; áldja meg egyházunkat, hogy iskoláit virágoztathassa; áldja meg a szép kertem minden egyes teremtményét, a nagyokat, kicsiket egyaránt; áldja meg kedves, szeretett tanítványaimat mind! Isten éltessen Mindnyájatokat! Ne felejtsük el egymást soha és szeressük egymást, mint eddig szerettünk ! A hangversenyre, mely este következett, olyan közönség gyűlt egybe, amilyet aligha látott még a diszterem. Eljöttek e ritka alkalomból egyházi életünk vezérei báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, dr. Raffay Sándor püspök úrral az élükön. De eljött a Tátra aljáról az unoka is, hogy elvigye emlékül egy hosszú életre a becsületes munka- jutalmának felemelő látványát. Mellette ült apja, az ünnepelt felesége, leánya, fia, menye, rokonai, a termet pedig megtöltötte a tisztelők, hálásak serege s ha még oly nagy lenne, akkor is kicsinynek bizonyult, volna. Hányán távoztak el szomorú szívvel, mert már nem kaptak helyet! Mindenki ott akart lenni, hogy kifejezze változatlan háláját, ragaszkodását, D. Ringer Lili beszéde sokak szemébe csalta a megindultság könnyeit. Kedves Igazgató Uram! Mikor először kerültem ebbe a terembe, vizsgára jöttünk, az első elemi nyilvános vizsgájára és hat éves voltam. Emlékszem, nagyon féltünk, a feleléstől, a kis könyvtől, a tanárok nézésétől meg attól, hogy a kikeményitett, fodros fehér ruhánkat nem fogjuk-e nagyon összegyűrni. Nekem ezenkívül még az a szivszorongásom. is volt, hogy hogy fogom az „ősz“ című költeményt, puttonnyal a hátamon elszavalni. Igen. Még most is látom azt a kis háti kosarat, tele vatta almával, vatta körtével, üvegszőllővel, viasz- hamvassággal, meg vászonra sárgított őszi levelekkel és hallom a tanító néni buzdító szavát: Lili, ha már édesanyád egy forint húszat kiadott ezért a gyönyörű őszi hangulatért, legalább örömet szerezz neki és jó bátran, hangosan beszélj! Ezt olyan konkolyán, olyan szenttül megfogadtam és annyira lekötötte az egész lelkemet, hogy nem láttam senkit, semmit nem éreztem se a fülledt meleget, se a hódító virágillatot, amivel tele volt a terem, hanem mikor a nevemet szólították, önkéntelenül azt motyogtam magamba: — Hangosa]: forinthusz! azután rám adták a hangulatot, a puttonyt, meghajtottam magam és csak az árára gondolva elkezdtem mindenáron bátran, hogy: Nincs virágom, se fonó napsütésem. Se simogató, langyos alkonyom, De meghozom, amit az idő érlelt, Mert én a béeksséges, csendes ősz vagyok. Igazgató uram. azóta sok esztendő múlt el, sok
