Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-09-06 / 35. szám
1925. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 5. A hágai összejövetelen olyan meghitt és benső hangulat alakult ki akkor, mikor minden- *felé nagy volt az ingerültség, és a jelenlevő delegátusok olyan határozottan juttatták kifejezésre a háború keresztyéntelen jellegét és uj, keresztyén alapon létesítendő világrendnek szükséges voltát, hogy többen a delegátusok közül elérkezettnek látták az időt arra, hogy az egyházak hivatalosan egybegyüljenek és hivatalosan kimondják azt, amit ezek az egyházi férfiak félhivatalosan kimondottak. Az eredmény az lett, hogy Söderblom svéd érsek, dr. Macfar- land C. S. az amerikai Federal Council titkára, dr. Atkinson H. E. canterbury! dékán é9 mások egy' informális értekezletet tartottak, hogy megbeszéljék, mimódon lehetne a világ egyházait összehozni egy konferenciára, amelyen az egyházak ki nvil várathatnák egységes meggyőződésüket nemzetközi és minden más olyan kérdésekben, amelyekkel a társadalomnak foglalkoznia kell a civilizáció újraépítésében és a réginek romjain uj és jobb dvilizációtiak felépítésben. Ez az előértekezlet nem volt egészen spontán, mert a háború alatt Söderblom érsek két alkalommal lépett érintkezésbe az európai és amerikai egyházakkal egy ilyen konferencia érdekében és az amerikai Federal Council of Churches of Christ javasolta, hogy a háború után a különböző országok féderéit egyházai találkozzanak. A hágai nem hivatalos csoport-, nak egyhangú véleménye az volt, hogy’ küldessék ki egy bizottság, melynek feladata lenne az egyházak vezetőinek összehívása abból a célból, hogy meggyőzzék őket az egy házak ilyen vllággyülésének szükséges voltáról és felkérjék őket arra, hogy saját egyházuk körén belül készítsék elő. Éz a bizottság Hágából Parisba ment és az egyházak vezetői közül összehívott annyit, amennyit az idő rövidsége engedett. Az összejövetelen nagy érdeklődés mutatkozott a terv iránt, s Lynch F. dr. megbízást kapott, hogy a következő nyárra készítse elő az egyházak előzetes gyűlését. Dr. Lynch Párisból Londonba utazott, megbeszéléseket folytatott a canterburyi érsekkel, s olyan egyházi kiválóságokkal, mint Myers F. B., Nightingale Th., Shakespeare J. H. és mások. Ezalatt Söderblom érsek a skandináviai, dr. Choisy a svájci egyházaknak érdeklődését iparkodtak felkelteni. A megnyilvánult érdeklődés lehetségessé tette az előzetes konferenciának összehívását Genfbe 1920. nyarára. A fenntiekben vázolt előkészítő munkálatok eredményeképpen száz delegátus gyűlt ösz- sze Genfben 1920. augusztus havában. Háromnapos ülést tartottak és a konferencia képe fokozatosan kezdett kialakulni. Nagy érdeklődés mutatkozott és a megjelentek olyan értelemben nyilatkoztak, hogy az Egyetemes Egyháznak kiváló alkalma nyílt arra, hogy döntő befolyást gyakoroljon az uj világrendre, amely a háború után kell kialakuljon. Azonkívül a világ várt az egyházaktól valami határozott nyilatkozatot olyan kérdésekben, amilyen a háború és a béke, az indusztriális rend; olyan sürgős problémák tekintetében, mint amilyenek az alkoholizmus, a prostitúció és egyéb ethikai és morális kérdések. Ugv érezték, hogy ezekben a válságos esztendőkben az egyházaknak pozitív és tekintély jellegével biró nyilatkozata nagy mértékben hozzájárulna az elcsüggedt világ feí- bátoritásához és könnyebbségére volna azoknak, akik a világnak keresztyén alapon való újjáépítésén fáradoznak. A világ tájékozatlan volt a felöl, hogy' az Egyház milyen álláspontot foglal el ezen nagy problémák irányában, ame- lyek a lelkeket zavarták. Kifejezésre jutott az a meggyőződés, hogy’ biztonság és béke csak azon esetben remélhető, a világ tátongó sebei csak azon esetben hegeszthetők be, ha az evan- géliomokban lefektetett cletszabály lesz a nemzetek törvénye. Azonkívül valamennyien érezték, hogy’ a kormányok akármilyen nemzetközi szervet létesítenek, vagy akármilyen indusztriális rend támad, ezek csak abban az esetben fogják betölteni tudni az alapítók által táplált nagy’ reménységeket, ha Jézus Krisztusnak lelke hatja át azokat. Azt is mélyen átérezték, hogy egy ilyen konferenciából két nagy’ áldás fakadhatna. Egyfelől mindegyik egyháznak nagy haszna lenne a közös ténykedésnek ebből az időszakából, különösen azoknak, amelyek a háborúban a legtöbbet szenvedtek. Erőre kapnának abban a tudatban, hogy Krisztus tanítványai egyek. Másfelől a világra nézve nagyon tanulságos lenne, ha a világ egyházai ha csak egy hónapra is összejönnének, hogy együtt munkálkodjanak a világrend megjaviása érdekében és valami közös nyilatkozatot tegyenek Krisztus nevében a mi civilizációnkban. Qenfben egy nagy nemzetközi bizottságot szerveztek, amelyet négy csoportra osztottak, egy Amerika, egy a brit birodalom, egy az európai protestáns egyházak és a negyedik a keleti orthodox egyház részére. A nemzetközi bizottság egy szükebbkörü végrehajtó bizottságot küldött ki, amely a következő években három összejövetelt tartott, egyet Angliában Peterboroughban, egyet Svájcban Zürichben, és egyet Hollandiában Amsterdamban. 1922. augusztusában'maga a nemzetközi bizottság ülésezett Svédországban Helsingborgban és ezen az összejövetelen az egyházak és nemzetek teljes számban képviseltették magukat. Ezen az összejövetelen a konferencia programmját véglegesen megállapították. Megállapodtak abban, hogy a stockholmi programm a következő tárgyakat öleli fel: 1. Az egyház kötelezettsége tekintettel Is^ tennek céljára a világgal. 2. Az egyház s a gazdasági és indusztriális problémák.
