Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-09-06 / 35. szám
2. EVANGÉLIKUSOK KAPJA m3. dikáció hangzott el. Tikhon pátriárka emlékére az alexandriai pátriárka vezetése alatt a Giustav Vasa Kyrkanban tartottak gyászistentiszteletet, az é|gyik beszédet a dublini, érsek mondta. A menetben az orthodox egyház pátriárkája, az anglikán egyház püspökei és protestáns lelkészek vettek részt. Hétfőn élénk vita volt az alkohol kérdésében. A konferencia elismerve a különböző országokban fennforgó különböző szokásokat és állapotokat, felhívja az egyházakat, hogy tagjaikban keltsék fel a felelősség érzetét az alkohol rombolásai irányában és támogassák a törvényhozást. A konferencia augusztus 30-ig tartott, s az upsalai székesegyházban záró istentisztelettel ért véget. Az egyház és a politika. A pápás egyház, az egyház és a politika egymáshoz való viszonyát már régen megoldotta. Az egyház mint intézmény mindenekfelett áll. Ennek van alárendelve az egyes ember, annak vágya, reménye és meggyőződése, annak van alárendelve minden nép, nemzet és állam. A pápás egyház minden helyzetben feltalálja mágiát, hogy mely politikai irány helyes az ő s z e m p 0' n t j á b ó 1. N émetországban a szo- ciáliistákkal szövetkezik. Magyarországon a legszélsőbb reakciót támogatja. Spanyolországban szinte antinacionalista és pártolja a nyelvi sze- paratistákat. Lengyelországban a leg'ulzóbb nacionalista. Németországban republikánus, Magyar or szágó n monarchista — és igiy tovább. Megpróbálkozott összekötő kapcsokat keresni még az oroszországi szovjettel is — de itt ugy- látszik emberükre akadt. A jezsuita szellemben vezetett pápás egyház minden politikát helyesel, mely ebben a világban megerősítheti pozícióját és a pápa hatalmát; mert a római kath. egyház világnézetéből teljesen kikapcsolta Krisztus azon elvét: »Az én országom nem e világból való!« , Mi az egyház és a politika egymáshoz való viszonyát nem oldhatjuk meg oly könnyen, mint a római egyház. Az egyház, mint isteni intézmény, mely a lelkek üdvét ápolja, melynek egyedüli célja, hogy a lelkek a Jézus Krisztus által adott megváltásban részesüljenek, hogy a lelkek eine vesz- szenek, nem dobhatja oda magát semminemű, még az oly nemes politikai célnak sem eszközül. Hogy hová vezet az, ha az egyház mint állami egyház, puszta eszköze lesz az államnak, szomorúan látjuk épen Németország; példájából, ahol az ev. államegyházat még a világháború előtt egy theologiai professzor gúnyosan nevezte »Kaiserlich privi ligirte preussische Staate Kirchenek«. De látjuk az ily felfogás rettenetes következményét éppen Oroszországban, ahol az egyház a cári hatalomnak szolgált eszközül. De hát lehet-e az egyház mint olyan mégis támasza az államnak? Közvetlenül soha, közvetve minden esetben; mert az által, hogy az egyház becsületes, jellemes embereket nevel, minden államnak szolgálatot tesz, amennyiben az államra nem vonatkoztatható az a Nitsiche-féle definíció: »Der Staat ist die organisierte Unsittlichkeit«. Mi mint egyház még, akkor sem, ha az állam ellenségünk, nem tenderkódunk az állam ellen, Több mint kétszáz évig mostoha gyermekei voltunk az államnak, mely pusztulásunknak örvendett és, a védelmünkre hozott törvényeket végre nem hajtotta, elgáncsolta, kijátszotta, és az evangélikus egyház mégis támogatója volt az állami rendnek, hű fia volt a hazának e legsötétebb időben is; mert az evangélikus egyház sohasem eszköze sem az összeesküvőknek, sem a forradalmároknak. De éppen úgy elutasítja magától azt, ha rendőr eszköznek akarják felhasználni. Amely egyház rendőr különitményül felkinállkozik, megszűnt keresztyén egyház lenni — és megcsufolja isteni hivatását. Az egyház, mint egyház nem lehet egyetlen politikai pártnak sem eszköze. Nem mondhatja, hogy ez, vagy ama politikai pártirány a helyes ; mert azt eldönteni nem az ő hivatása. Amely egyház politikai pártküzdelembe avatkozik, hívei ellen vét — és az evangéliumot a mindennapi élet veszedelmes zuhatagába rántja. Az egyház ne használjon fel politikai irányokat sem eszközül hatalmi céljaira, mert neki sohasem szabad a politika azon útjára tévedni, a melynek fő elve: »A cél szentesíti az eszközöket«. A világháborúban az egyház nagyon is messzire ment a politikai szolgálatban. A világháború után sincs kijózanodás, sőt mélyebbre sül ved és. Politikai szerepre mint egyház ne sóvárogjunk. Mi e tekintetben sem utánozhatjuk a pápás egyházat. Nem is függ létünk attól, hogy két vagy három taggal szereptünk a »főrendiházban«. Mi nem mehetünk oda négyes fogattal, livrés kocsissal, keztyüs hajdúval — maradjunk csak a háttérben, dolgozzunk, vezekeljünk s építsük a gyülekezetben isten országát. Dr. Szeberényi Lajos Zs. esperes.