Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-08-09 / 31. szám

4.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1925.

mer. A nevelők személyiségének nagy jelentőségére való tekintettel az alkalmazásuk módjára vonatkozólag1 felmerült az a gondolat, hogy az internátusi nevelők az internátussal összefüggésben levő középiskola tanári karán kívül átíó egyének is lehessenek. Abból a tényből, amit fentebb megállapitoltunk, hogy t. i. minden a nevelő személyiségétől függ, logikusan tényleg az következik, hogy a jó nevelőt onnan vegyük, ahol találjuk, tehát ha valamely tanári testületben nincsen megfelelő egyéniség; úgy a tanári testület körén kívülről. Még is e tekintetben jogos aggodalmaink vannak, amelyek alapján azt óhajtjuk, hogy a nevelő igazán csak Végső szükség esetén legyen a tanári testületen kivül álló egyéniség. Említettük már azt, hogy az internátusi nevelést és az iskolait természetszerűen nem lehet egymástól elválasztani; a tanári testület szelleme és az internátusi vezetőség szellemének teljesen homogénnek kell lenni. Ez mindenesetre könnyebben történhetik és valószínűbb abban az esetben, ha a nevelő a tanári testület tagja. A tanuló ifjúsággal szemben is már külső fegyelmező erő rejlik abban, hogy a tanulót az illető nevelő az iskolában tanítja.

VIII. A meghatározott alapelvből levonhatjuk a következtetést az internátus legtökéletesebb alakjára vonatkozólag1 is. Az intemátus és iskola egymáshoz való viszonya jelenleg rendesen úgy alakul, hogy az intemátus egy bizonyos iskolához hozzásimul, annak kiegészítő része. Van azonban több középiskolai internátu- sunk, amely nem köti magát egy iskolához, hanem függetlenül áll, s növendékei bármely iskolát látogathatnak. Csak az az alakja nem terjedt el az intemátusnak, amely a legtökéletesebb volna, t. i. az intemátus és iskolai tökéletes egybeolvadása. Nincsen küntlakó' és bentlakó

nemcsak az elköltözőitek és születettek;, hianem az éppen akkor születés-napot ünneplők is belefoglaltatnak és itt is egyforma mérték van ápolók és ápoltak számára. Valóban mintegy nagy család él ez intézet lakossága testvéri közösségben és a külső számbeli gyarapodást nem óhajtja, mert ezáltal elveszíthetné mostani közösségi, családias bensőséges meghitt jellegét

Számomra egyénileg jelentős ez a négy hét az itt kapott benyomások miatt. Itt szerezhettem némi tapasztalatot a keresztyéni szere- tet-munkásságot illetőleg. Itt tapasztalnom kellett, hogy ez az ápolói keresztyéni szeretet- munkásság csupán csak imádság,, hit, szeretet és türelem utján végezhető. Itt éreztem egy egészen speciális különös irányban azt, mit jelent ez a két szó — amely a beteg-terem egyik oszlopán levő táblácskán fénylett — Isten: szeretet (1. Ján. 4. 16.)

Akiből hiányzik a szeretet, az aí betegek fájdalmát magaviseletével csak növeli, de akiben, szeretet van: az a betegeknél is viszont- szeretetet ébreszt. S ezt a szerétetet csak amegnövendók, nincsen iskolába járás: az iskola maga az internátus, s csak az intemátus növendékeire szorítkozik az iskola. Alapelvünkből kifolyólag ezt az alakot kell legtökéletesebbnek tartanunk, mert az egységes irányítás, vezetés, a jellemfejlődés lehetőségei egy ilyen formájú nevelőintézetben valósulhatnak meg legköny- nyebbein. Ilyen nevelőintézetek a Reddie Cecil Abbotsholme-ja nyomán létrejött reformiskolák Németországban a Landerzieihungs-heimek. — Nem nagy városokban, sőt nem is. falukban, hanem vidéki birtokon létesültek ezek a nevelő intézetek. Egy nagy családi közösségbe kerülnek itt nevelők és növendékeik. Itt lehetséges a nevelésben a tanításon kívül a többi fontos eszköizt is teljes mértékben kihasználni, igy különösen a többi között a testi munkát, a műhelyekben, a gazdaságban való dolgozást. A szellemi és testi erők megfeszítéséből, az eredményes munka szemmel látható sikeréből táplálkozik a tetterő, a kedély, s ezek egyengetik útját a jellemnek. Az intemátusnak ez az alakja nálunk mind ez ideig nem valósult meg, külföldön is csak szórványosan. Nagy akadálya, hogy óriási költségbe kerül. Mivel azonban egyenlőre elméletileg az internátusi nevelés alapelvéről szólottunk, az elémeletnek leginkább megfelelő alakra rá kellett mutatnunk,

IX. Összefoglalva fejtegetésünket abban állapodunk meg, hogy az internátusi nevelés a növendék jellemfejlődését szolgálja; e célból egységes világnézetet és pedig az evangélium világnézetét teszi az intemátus leikévé; ez a világnézet, ez a vezérlő alapelv a nevelők élő személyiségében ölt testet. Legtökéletesebb alakja lenne az intemátusnak, ha az iskola és az internátus egy magasabb egységbe az igazi nevelőintézetbe egybe olvadna.

Németh Sámuel.

alázkodó imádság által önti belénk s növeli, gyarapítja bennünk: Isten: az örök kifogyhatatlan Szeretet..

S a másik, amit az intézetben egy ápolónak meg kell tanulni: a türelem. Tűrni akkor is, ha nem úgy megy s sikerül minden, amint kívánnám és akarnám; hallgatni, ha nem tetszik a betegek ideges követelődző hangja, gyakran érthetetlen, magaviseleté, szeszélyes, gyerekes kívánsága; nem panaszkodni, ha a kereszt vállunkba vág, hanem hivő imádsággal fordulni Ahhoz, Aki olyan mérhetetlenül hasonlíthatatlanul többet tűrt az érettünk hordozott keresztfa alatt.

Ez a kis zoari közösség magára vette a keresztet, amikor az embereknek az elnyomo- rodottjait, szegényeit, betegjeit, önmagukkal tehetetlen szerencsétleneit a kebelébe fogadta, de hivő imádsággal tűri a fogyatkozásokat, gyarlóságokat és szeretettel igyekszik segíteni ott, ahol lehet, ahol Isten neki arra lehetőséget nyújt. Horváth Pál.