Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-08-09 / 31. szám
Miskolc 1925. augusztus 9. 31. szám. ai. cYioiyam. Szerkeszttság: LÉBÉRY (Moson ra.) Riadóhivatal: GYŐR. ev. kenvent-ápttlet. Riadja :R LUTHER-SZÖVETSÉG. Megjelenik HlenMnt egyszer, vasárnap. Alapította: DR. RAFFIY SálDOR püspök. Előfizetési ár negyedévenként 20 ezer R. Elves szám éra 3 ezer R. Hirdetési árak megegyezés szerint. SsvIcMStésért ItUlő»: : NÉMETH KÁROLY esperes. Röglörós. A kezdő lelkész, a kezdő tanító, a kezdő gyülekezeti munkás azt gondolhatja, hogy az ő helyzete nehezebb, mint azoké, akiknek már megvan a tapasztalata, akik eredményekre mutathatnak, akik mögött az Ur szőlőjében végzett munkálkodásnak esztendei, vagy évtizedei állanak. A kezdőknek részben igazuk van. De csak részben. Mert voltaképpen valamennyien kezdők vagyunk, mindennap. Istennek különös kegyelme az, hogy valamennyiünk előtt uj meg uj nap áll, uj meg uj kötelességekkel. Boldog ember az, aki hatvan-hetven esztendős korában is harmatos hajnalokra ébred! Ez a nagy isteni kegyelem nagy kötelezettséget is jelent. Nagy haj az. ha a napnak terhét és hévségét már hordozott munkások azt vélik, hogy gyűjtött bérükből puha nyoszolyát csinálhatnak maguknak, s érdemeik, tapasztalataik, szolgálataik révén feljogosítva érzik magukat arra, hogy nagyokat nyújtózva nézzék, miként hasad uj nap hajnala — másoknak. Hogyan is mondja Márton doktor a Káté negyedik részében: »Naponként uj ember jöjjön elő és támadjon fel!« Valóságé« penésze az életnek a rutin. Akkor kezdünk el sülyedni és gyengülni, amikor a Sátán azt súgja fülünkbe: »Most már benne vagy a kerékvágásban; most már menni fog minden, mint a karikacsapás«. Amikor már nem keresünk uj horizontokat, nem látunk meg uj lehetőségeket, nem vágunk uj csapásokat s annak örülünk, hogy az életmunka minden lehetőségét megismertük. Amikor elfelejtjük, hogy rögtörők vagyunk, kezdők vagyunk, a körülöttünk ujuló élettel nekünk is meg kell Újulnunk. Az ősz haj tisztesség, de a megöregedett szív nem válik dicsőségére senkinek. »Az erős lelket ujitsd meg bennem«, ez a legjobb reggeli imádság. A megcsontosádostól, az elfásulástól, a lelki érelmeszesedéstől az imádság ment meg. Az eredményes gyülekezeti munkának nyitja az imádkozás. Az Ima Krisztushoz visz, az ima közeliinkbe hozza Krisztust aki nélkül pedig semmit sem cselekedhetünk. Mennyit vesződünk az emberekkel! Mennyit panaszkodunk az emberekre! Közöny. Félreértés. Rosszakarat Lagymatagság. Hitetlenség, önzés. Anyagiasság. Csak úgy dőlnek belőlünk a melléknevek és főnevek, ha azokról a nehézségekről beszélünk, amelyeket az emberek gördítenek utunkba. Vessük fel azonban magunkban a kérdést komolyan, és feleljünk rá ószintén: miért várunk mi, keresztyének olyan sok mindent az emberektől? Mi, az Istennek munkásai, miért fordulunk olyan mohón az emberekhez? Miért nem kérünk Istentől? Miért nem fordulunk Istenhez? Jézus azt mondja: »Kérjetek é* megadatik nektek«. A keresztyén munkás dolga talán mégis az, hogy' az embereknek valamit adjon, nem pedig az, hogy az emberektől kérjen. Az embereket majd megadja nekünk az Isten, ha tőle kérjük, hogy adja őket nekünk. Péter apostol nem az emberek előtt, hanem Krisztus előtt borult térdre, és akkor nyerte tőle az Ígéretet: »Élő embereket fogsz«. »Nincsen semmitek, mert non kéritek«. Ezt irja Jakab apostol. Ebben az öt szóban rejlik az átlagos keresztyén, az átlagós lelkész, az átlagos gyülekezet erőtlenségének és nya- valyásságának titka. Sopánkodunk, konzullá- lunk, organizálunk, agitálunk; fáradt legyintéssel lemondunk, vállvonogatva elgubbasztunk; az emberekkel nem lehet semmire sem menni; korunk mentalitása, a politikai helyzet, a gazdasági helyzet, a háborús mentalitás, a forradalmi áramlatok, az osztályönzés; megismertük az embereket, nem érdemes, ábránd, idealizmus minden reális alap nélkül, számolni kell a helyzettel. Isten azonban azt üzeni: »Nincsen semmitek, mert nem kéritek«. Nem imádkoztok. Azért láttok hegyeket, amiket nem lehet megmozdítani, köveket, amelyeket nem lehet megszólaltatni; vizeket, amelyeket nem
